Te+én=? (BTS J.JK ff.) ✔ /BEFEJEZETT/

40. Helló Ha Kun

Jungkook pov.

A bizonyos alak nem vett minket észre. Tehát magyarán nem nézett hátra, így az arcát sem láthattuk teljesen, csak amikor átkelt az úttesten. De akkor is csak oldal profilból. Én mégis egy nagyon erős megérzéssel rendelkeztem, hogy vajon ki lehet az az illető.

-Ahmmm.... Jungkkok. Nem tudjuk tovább követni kocsival. -szólalt meg hirtelen Namjoon.

-Miért?!? -kérdeztem idegesen, hisz fejemet felemelve megláttam, hogy a személy hamarosan kikerül majd a látókörünkből.

-Túl nagy a kocsi. -nevetett fel egy kicsit Jin is.

-Akkor.. -mondtam, majd már nyitottam is ki a kocsi ajtaját. Még szerencse, hogy szélül ültem.

-Maknae, mire készülsz? -kérdezte Hobi is.

-Utána megyek. Ti menjetek sak, és érjetek haza időben. Majd én is haza érek hamarosan. 'Remélem ' -motyogtam el az orrom alatt. -És hyung... -néztem ekkor Namjoonra. -ha hazaértek, menjetek át a lányokhoz, és mondd meg légyszi Aera- nak, hogy jól vagyok. Mert engem is várnának. Csak most.... most ez fontosabb szerintem. És megígérem, vigyázok magamra. -mondtam, majd minden válasz megvárása nélkül becsuktam a kocsi ajtaját, és -még szerencse, hogy éppen egy terepszínű hoddie volt rajtam- felhúztam a hoodie -m kapucniját a fejemre, s óvatosan megindultam a sarok felé, hiszen tudom, hogy arra ment az illető. Láttam, hogy jobbra fordult be.  Tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok. Tudtam, hogy akár meg is sérülhetek az egész miatt és azt is tudtam, hogy egy idol nem járkálhat csak úgy éjszaka az utcán minden felszerelés (értem itt: maszk, kalap stb) nélkül. De egy dolog volt, ami mindezt felülmúlta: a tény, hogy mindezek ... NEM ÉRDEKELTEK!  Csak egyedül Yumi érdekelt. Szóval egy nagy levegővétel után megindultam lassan, csendes léptekkel a kisutcán, a sarok felé. A bizonyos ponthoz közeledve, enyhe szellő kezdett el fújni, amely összeborzolta a hajamat. Ch... tipikusan, mint a filmekben. És két lépés múlva meg is érkeztem a sarokhoz, befordultam balra, amerre az általam kiszemelt személy ment. Azonban arra nem számítottam, hogy megvárt emgem. S szemem nem hagyott cserben, nem kellett csalódnom. Valóban Ha Kunnal álltam szemben.

-Nocsak nocsak. -nézett rám gúnyosan Ha Kun.

-Na miaz? Tán nem engem vártál? -kacagtam fel én is kicsit gúnyosan.

-Nem. Mondjuk az is tény, hogy téged igencsak ritkán látni. De tudod, nem gondoltam volna, hogy megismersz. Marmint... ugyan miért is követtél engem tulajdonképpen? -kerdezte a témát egy kicsit terelve.

-Hogy végre megtanuld azt, hogy hol a helyed és , hogy megleckéztesselek. Mert ha az élettől nem kapsz eleget, akkor majd tőlem fogsz. -mondtam ki szemrebbenés nélkül. Tudtam róla, hogy ez nem helyes. Nem is voltam sosem egy verekedős típus, de amikor muszáj volt, akkor muszáj volt.

-De nagyszájú lett hirtelen valaki. -kacagott fel Ha Kun. Viccesnek gondolja magát, egészen addig a pontig, amíg rá nem jön, hogy kivel is áll szemben tulajdonképpen. Ugyanis, nem szertek nagyon dicsekedni vele, mindig is nagyképűségnek tartottam, de annak, aki nem tudná,csak jelzem, hogy fekete övem van taekwondo -ban.

-Engem provokálhatsz, ameddig szeetnél, én nem fogok kezdeményezni egyetlen egy nyomorult verekedést sem. Max megvédem magam... -vontam vállat, és ez a mondatom úgy láttam, hogy irritálta egy kicsit. Vagy nagyon...

-Sebaj. -vigyorgott pszichopatán. Öhmmm... ennek a palinak tényleg csak a hatosban lenne helye. Vagy még ott se... -Akkor majd kezdek én. -mondta, majd nekem is ugrott VOLNA... -de a reakcióidőmnek köszönhetően azonnal elkaptam a kezét, s így nem tudott megütni. Azonban hamarosan ki is szabadult kezeim szorításából. Hátrált egy kicsit, majd nekiindult futásból, s lábait előre emelte ahogyan  felugrott a levegőben. Ohó... ismertem ezt az ugrást. Nagyon is jól ismertem. Éppen ezért tudtam kivédeni, egy jól irányzott és igen magas rúgással. De sikerült a gyomrába találjak vele, szóval a célzás igen precízre sikerült.

-Tudod... -kezdtem el. -hiába hiszed vagy nem, de én tanultam taekwondot. Szóval... nem hiszem, hogy megversz egy fekete övest. -poroltam le kezeimet, bár nem mintha erre akkora nagy szügség lenne. Ebben a pillanatban szirénákat hallottunk meg.

Namjoon pov.

-Ne menjünk utána? -kérdezte meg hirtelen Tae, egy kis idő elteltével.

-Szerintem nem kell. -mondta Suga. Mi csak kicsit furán néztünk rá, hogy mégcsak nem is aggódik a maknae -ért. -Most miért? Hova félteni őt? Meg tudja magát védeni, elvégre feketeöves taekwondossal van dolga asrácnak. Nem de? -kerdezte. Es ekkor mi is rájöttünk,hogy valójaban nem is nagyon van mitől félteni Jungkookot. Hiszen mindenben a toppon van, még harcműveszetből is. Én csak bólintottam egyet rá.

-Namjoon, hívd a rendőrséget. -mondta nekem Jin az útra figyelve, ugyanis időközben már elindultunk.

-Oké. Nekem is van egy olyan érzésem, hogy Jungkook elintézi a csávót, s akkor már vihetik is a sittre. -szóltam, s a telefont a kezembe vettem. Felhívtam a számot, mely már ki is csörgött, s azonnal fel is vették. -Jó napot kívánok. Rendőrség? -kérdeztem meg kicsit bizonytalanul.

-Igen.

-Szeretnék jelenteni egy esetet. Azt hiszem Kwon Ha Kunt láttuk az előbb. Pontos hely kordináták: ....

-Rendben, köszönjük szépen. -mondta, majd letette a telefont.

-Nos, fiúk. Ez is el van intézve.

-Rendben, akkor most ki ia szállhatunk. -jelentette ki Jimin. Én pedig körültekintve észre is vettem, hogy már megérkeztünk.

-Nos, akkor én átmegyek a lányokhoz tájékoztatni őket, hogy mi van. Aztán pedig a dormban találkozunk. Ti menjetek akkor oda. -szólaltam meg, aztán pedig el is köszöntem a fiúktól s mentem át a lányok dormjába.

Bekopogtam az ajtón, s be is léptem a házba.

-Szia Namjoon. -mondta Aera, majd megölelt.

-Szia. -öleltem vissza én is őt.

-Jungkook? Hogy hogy te jöttél most? Csak mert Jungkookot vártuk...

-Tudod, van egy kis bejelentenivalóm. Amikor jöttünk haza a kis kiruccanásunkról, Jungkook észrevett egy alakot, aki nagyon gyanús volt neki. Vagyis úgy gondolta, hogy az a személy, akit ő látott, az nem más  volt, mint Ha Kun. Ezért hát amíg lehetett, addig követtük autóval, azonban elerkezett az a bizonyos pont is, amikor már nem tudtunk tovabb menni autóval. Ezért ő úgy határozott, hogy utana megy egyedül. Mi, ugyan nehezen, de  elengedtük őt, tudván, nem nagyon van mitől féltenünk őt, hiszen ugye ő fekete öves taekwondos.  És út közben felhívtam a rendőrséget, hogy megtaláltuk Kwon Ha Kunt és leadtam nekik a kordinátákat is. Szóval jó reménnyel Jungkook hamarosan meg is fog ude erkezni. -fejeztem be a tórténet elemsélését végül.

-Oh Istenem! Remélem, hogy Jungkooknak nem esik majd semmi baja.

Yumi pov.

Kicsit zombisan battyogtam le a lépcsőn, amikor is meghallottam Aera hangját, s csendben maradtam, hogy halljam mit is mond. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de na... néha az sem árt.

-Remélem, hogy Jungkooknak nem esik majd semmi baja. -hallottam meg hangját, s éreztem, hogy mindjárt eltörik a mécses. Felszaladtam csendben a szobámba, majd az ajtót becsukva az ágyamra dobtam magam arccal a párnámba.

-Neeem!!!  -kiabáltam bele a párnámba, ami szerencsére eltompította a hangomat. -Jungkooknak nem eshet semmi baja... -mondtam, majd egy könnycsepp gurult le az arcomon.

Sziasztok! Látom, nem ösztönöz titeket a voteolásra az sem, hogy nem rakok ki új részt egy bizonyos számú voteig. Ami elég sad, de nem baj. Vannak még remélem olyanok, akiket érdekel a sztorim, s most épp volt időm és kedvem, így itt is lenne a legújabb sztori rész!  Remélem, tetszik nektek! Ha igen, akkor megköszönöm, ha voteolsz. Ha pedig nem... akkor meg örülök, hogy elolvastad et a részt. A kövi részben pedig kiderül majd, hogy Jungkookkal mi lett végül. A kövi részig is, minden jót nektek, és byebye armyyyyyyyyyyk!!!! 😉