R-EVOLUTION (BEFEJEZETT)

46

Reggel szokatlanul világosra ébredtem. Még fáradt voltam egy kicsit, a levegő pedig lehűlt az este alatt, úgyhogy kinyújtottam a karom, hogy közelebb húzódjak Jägerhez. A kezem viszont a semmit érintette. Kipattant a szemem, és körülnéztem. Nem volt mellettem más, csak az üres takaró. Egyedül voltam. Pontosabban...

Hirtelen felültem, és körülnéztem. Mike még mindig az ágy szélén feküdt a hátán, és a kezével takarta a szemét a nap elől. Jägert sehol se láttam. A fürdőszoba ajtaja nyitva volt, de üresen állt, ahogy a konyhában se láttam.

- Hol van? – Kérdeztem ijedten.

- Elment. – Jött Mike álmos válasza.

- Elment? Hova?

Mike közömbösen felsóhajtott.

- Emberekre lövöldözni. Valahol a városban van.

- Micsoda? – Olyan hirtelen kiáltottam fel, hogy Mike összerezzent, és a keze alól rám pillantott.

- Nyugi, csak altatóval...

- De miért? Most mi van? – Értetlenül bámultam, és tök hülyének éreztem magam. Miért lövöldözne Jäger emberekre, amikor az egésznek ellene van?

Mike fáradtan felsóhajtott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

- Csak helyre rakja, amit elrontott. Megmentett téged, kinyírta Ottót, és ezzel magára haragította azokat az embereket. És tekintve, hogy ők nem tudták, hogy Ottó robot, bosszúból most támadnak.

- Most? – Kipattantam az ágyból, és a cipőmhöz rohantam. – De Bella azt mondta, hogy-

- Ja, mivel találkoztatok előbbre hozták a támadást.

- Miért?

- Mert tudták, hogy figyelmeztetni fogod Jägert. – Mike megköszörülte a torkát. – Gondolom váratlan támadást akartak szervezni, vagy valami hasonló.

Éreztem, ahogy elszorul a torkom. Láttam, hogy mire képes Agate csapata, és akkor még nem is voltak dühösek.

- De Jäger...

- Ne aggódj, nem lesz semmi baja. – Legyintett Mike.

- Mike, azonnal el kell mondanod, hogy hol van! – Kiáltottam, mire összerezzent, és nehézkesen a könyökére támaszkodott.

- Hát, figyelj... – Megvakarta a tarkóját. – Azt sajnos nem mondhatom el.

- Miért nem?

A kérdésemre visszahuppant a párnára.

- Jäger kért meg rá. – Sóhajtott. – Nem akarja, hogy utána menj, és bajba keveredj.

- Tudok vigyázni magamra! – Dobbantottam mérgesen, mire kesernyésen felnevetett.

- Persze, azért van nekem is lőtt seb a mellkasomon. – Aztán felém fordította a fejét, komolyra vette a szót. – Ne menj most ki, Helen. Nem biztonságos, tényleg nem. Tudod, mire képes egy feldühödött ember tömeg.

- Jó, és Jägerrel mi lesz?! – Hadonásztam. – Őt ki védi meg? Mi van, ha elkapják?

Mike komolyan a szemembe nézett, de a tekintetében aggodalom csillant.

- Nem lesz baja. Egyrészt golyó álló, másrészt olyan helyről lő, ahonnan nem láthatják.

- Akkor is muszáj megtalálnom! – Törtem ki. – El se tudtam búcsúzni tőle.

- Helen! Azért nem búcsúzott el tőled, mert tudta, hogy vele akarnál menni. Direkt hagyott itt, hogy ne legyen bajod. – Mike hangja olyan komolyan csengett, amit tőle még sosem hallottam.