R-EVOLUTION (BEFEJEZETT)

40

- Na, milyen? - Kérdeztem kíváncsian, és megpördültem. 

- Hát. - Jäger megvakarta a halántékát. - Fehér.

- Tudom, hogy fehér! - Nevettem. - De hogy áll?

Újra végigsimítottam a térdig érő, puha kabáton. A nyakát, és az ujja végét hófehér szőrme borította, és belül selymes volt, mintha csak egy pillecukorba bújtam volna. Egy ilyen méregdrága kabátra normális esetben soha az életembe nem futotta volna, de most már épp csak annyit ért, mint a legolcsóbb turkálóban szerzett ruhadarabok. Még karmantyú is volt hozzá!

- Elegáns. - Motyogta.

- Ugye? Igazi királynőnek érzem benne magam! - Vigyorogtam, mire felnevetett. - Sokkal jobb mint az a fekete izé, amit eddig kabátnak nevezve kellett hordanom. Meleg, puha, és még jól is néz ki!

- Igen. - Helyeselt, aztán játékosan átkarolt, és a tükörbe nézett. - De mi mind jól tudjuk, hogy a kabát alatt akkor is Helen maradtál.

- Jaj hagyjál már! - Nevettem, és kibújtam az ezúttal baromira nehéz karja alól. - Nem fogok elszállni egy kabáttól. - Aztán égnek emelt orral azért hozzátettem. - De attól még most királynőnek érzem magam.

A fekete kabátot a boltban hagyva kisétáltunk.

Fura volt úgy átlépni az áruvédelmi kapukat, hogy nem sípoltak be. Tudtam, hogy nem kell érte fizetni, de mégis úgy éreztem, mintha elloptam volna valamit.

- És most merre? - Kérdeztem, miután letudtuk a kabát vásárlást.

- Nem tudom. - Vont vállat Jäger. - Van kedved enni?

Felcsillant a szemem, mire felnevetett.

- A Felix falatozóba jó lesz? - Kérdezte. Egy pillanatra felé kaptam a tekintetem. Ez a szó... Valahonnan ez is ismerős.

Ki akartam deríteni, hogy honnan, úgyhogy bólintottam.

- És, mi van ott? - Kérdeztem kíváncsian, Jäger után sietve.

- Hát. Kaja. - Jelentette ki, majd befordult egy sarkon.

- Azt tudom, de milyen kaja? - Forgattam a szemeim. Ahogy végigsétáltunk a folyosón, valahogy az egész ismerőssé vállt. - Te Jäger!

Felkiáltottam, és megtorpantam. A kezem oldalra nyújtva, hogy őt is megállítsam.

- Igen? - Érdeklődött.

- Én... Azt hiszem, hogy tudom, hova megyünk.

- Jártál már ott? - Nézett rám mosolyogva.

- Nem, még nem. - Ráztam a fejem. - De azt hiszem, hogy tudom, hogy hova megyünk.

- Akkor vezess. - Vigyorogva keresztbe fonta a karját.

Nem szólt, csak követett. Akkor is, amikor elsétáltunk a Félix falatozó mellett, de én annyira koncentráltam, hogy felidézzem az útvonalat, hogy nem vettem észre. Aztán...

- Hát ez hatalmas! - Kacagott Jäger, a karácsonyi zenét is túlharsogva. - Vécék!

Egy zsákutcában kötöttünk ki, a nyilvános mosdó részlegen. Annyira nevetett, hogy az egész áruház minket bámult. Szépen is nézhettünk ki. Én, a fehérbe csomagolt hókirálynő, és egy terepmintás mellényben nevető robot. Éreztem, hogy vörös az arcom. Nem csak azért mert, zavarban voltam, hanem azért is, mert a nagy sietségben kimelegedtem.

- El is megyek, mert összepisilem magam a nevetéstől! - Röhögött, és a fejét csóválva elindult a férfi részleg felé.

- De várj! - Rohantam utána, közben azon igyekezve, hogy lefejtsem magamról a kabátot. - Mi ezen olyan vicces?