R-EVOLUTION (BEFEJEZETT)

17

!Figyelem, ez a fejezet erőszakos részeket és vért tartalmaz!

- Én akarok végezni vele.

Agate már meg se próbálta leplezni a döbbenetét, de a szája sarka felfele kunkorodott. Megelégedett azzal, amit hallott, míg én, ahogy a szavak elhagyták a számat, úgy éreztem, hogy gyomron vágtak.

- Csak azért ragaszkodtam hozzá ennyire, csak azért dühített, hogy bántják, mert én akartam megtenni! Annyi fájdalmat okozott nekem, és én akarok az egyetlen lenni, aki végez vele. Azt akarom, hogy az én bosszúm oltsa ki a szeméből a fényt, hogy én ártsak neki, és senki más... Érti már? - Agate gyanakodva méregette az arcom. A szeme komolyságot tükrözött, cserepes ajakit mégis halvány mosolyra húzta. - Azt akartam, hogy én legyek az egyetlen, aki bántja. Azt akartam, hogy csak az én haragom látsszon rajta.

Az öklömbe mélyesztettem a körmeim, hogy uralkodjak a könnyeim felett. Magamban könyörögtem, hogy a tervem jó véget érjen.

- Ez esetben csalódást kell, hogy okozzak. - Szólalt meg végül Agate. Feszülten vártam, hogy folytassa. - Azt hittem, hogy kedves neked az a robot. Azt hittem, hogy azzal, hogy némát játszik csak téged akar védeni, de most már értem, hogy miért nem válaszolt a kérdéseinkre. - Kis szünetet tartott. - Azért mondtam, hogy jól bánunk vele, mert nem akartam, hogy idegeskedj. De ezúttal örülök, hogy tévedtem és, hogy félreismertelek. Ha meg akarod ölni, engedélyt adok rá, de már nem te leszel az egyetlen, aki jelet hagyott rajta.

A szívem kihagyott. Bántották?! Az ijedségem dühös álarc mögé rejtettem. Nem szólaltam meg, de jelezni akartam Agete-nek, hogy nem tetszik amit hallok.

- Ez ellen azt hiszem, már nem tudok mit tenni... - Morogtam, fintorogva. - De elnézem, ha innentől csak én nyúlhatok hozzá.

Reméltem, hogy Agate rábólint a kérésemre, elvégre még is csak valami főnökféle, akitől nem lehet követelődzni. Egy bólintással felelt, majd a fejével intett, hogy kövessem.

- Mondd csak, mennyire erős az idegzeted?

- Ezt hogy érti? - Kérdeztem, közben értetlenkedve felhúzva az egyik szemöldököm. Magamban reménykedtem, hogy amögött az ajtó mögött nem véres tetemek, és bűz vár, mert már így is forgott velem a világ.

- Nem biztos, hogy fel vagy készülve arra, amit most látni fogsz. - Mondta rosszallóan.

Már egyenesen remegtem az idegességtől, a hasam pedig liftezett, de megembereltem magam. Meg tudod csinálni. Jägerért teszed.

- Utálom a robotokat. Az se hatna meg, ha előttem vernének halálra egyet. - Jelentettem ki a tőlem telhető legközönyösebb hangnemben. Mégis végigfutott rajtam a hideg ahogy kimondtam. Ewa jutott az eszembe. Az arcán futó repedések, és az üveghártya mögött elkenődött szeme. Tudtam, hogy nem lennék képes végignézni egy lincselést.

Agate a kilincsre tette a kezét, és elmosolyodott. Ha el akartam volna futni se lett volna már esélyem rá, mert a zöldgatyás mögém szegődött, így elvágva az utam. A torkom kiszáradt. Nyeltem egyet, amit szerintem még Bella is meghallott. Pedig ő messzebb állt, zsebre vágott kézzel, és aggódó tekintettel. Tudta, hogy őt nem engedik be, így egyedül kell majd helytállnom. De ahogy ő is, én is tudtam, hogy ez nem biztos, hogy menni fog. Elhatároztam, hogy bármi is fogad odabenn, nem tekintek rá valóságként. Csak egy film, egy videojáték, de semmiképpen sem igaz.

- Akkor ez a kedvedre válik majd. - Szólt Agate, majd kinyitotta az ajtót. Abban a pillanatban értettem meg, hogy Jäger miért óvott ennyire az emberektől. Mintha előre tudta volna, hogy mi fog idelent várni, ha elkapnak minket. A velőtrázó üvöltés újból felhangzott, a láncfűrész robogásával karöltve, és megcsapott az állott levegő bűze.