- Nem érdekel, azonnal látni akarom azt a rohadékot! - Üvöltöttem, miközben gyors léptekkel a kapcsolóterem felé tartottam. Reméltem, hogy elég hangos vagyok ahhoz, hogy a bent lévők meghallják.
- Helen, állj már meg, nem mehetünk oda! - Bella a nyomomban loholt, és megpróbált feltartóztatni. Legalábbis külső szemlélőként úgy tűnhetett, hiszen ha akart volna, könnyűszerrel visszatartott volna.
- Leszarom! Hol van Jäger?! - Elütöttem a kezét. - Azonnal beszélni akarok vele!
Nem kellett sokat kiabálnom, az egyik ajtó szinte rögtön kitárult. Belülről üvöltés, és láncfűrész robogásához hasonló hangok szűrődtek ki, de csak addig, amíg a két alak - akiket kicsalt a veszekedésünk - be nem csukta. Hát, mit ne mondjak, minden szőrszál égnek meredt a hátamon. Nem csak a fájdalmas sikításoktól, hanem a két idegen látványától is. Az egyik zöld, pántos nadrágot viselt, és valami sötét, könyékig feltűrt inget, a kezén kesztyűvel. A másik farmerban volt, és trikóban, de nem ez rémített meg annyira. Mindkettőjük száját műtősmaszk takarta, a ruhájukat pedig bemocskolta a fekete vér.
Azonnal elhallgattam, és Bellára sandítottam. Úgy tűnt, ő is pont úgy berezelt, mint én.
- Valami gond akadt, Helen? - Húzta össze a szemöldökét a farmergatyás, miközben lehúzta az arcát takaró maszkot. Agate volt az.
- Én... - Nyeltem egyet. - Én... - Próbáltam összeszedni a gondolataim, és visszarázódni a szerepembe.
- Agate, kérem ne haragudjon rá, én megpróbáltam feltartóztatni, de... - Bella szemlátomást nem esett ki a szerepéből. - Én mondtam neki, hogy gondjukat viselik a robotoknak, de nem hallgatott rám.
- Azért, mert a saját szememmel akarom látni! - Csattantam fel dühösen. - Látni akarom Jägert!
Agate arca eltorzult. Nem tudtam megállapítani, hogy a düh, vagy a tehetetlenség révén, de a tekintetével szinte felnyársalt. A maszkot pörgetve közelebb sétált, közben végig a szemembe nézett. Én álltam a tekintetét, és igyekeztem mérges arcot vágni.
Lassan ért elém.
- Arra semmi szükség nem lesz. - Hajolt közelebb. - A drágalátos robotod első számú kényelmet élvezhet.
- Hogy micsoda?! - Csattantam fel. Láttam Agate-n, hogy elbizonytalanodik. Még meg is ugrott a hangomra. - Még van képe hazudni?!
- Helen, fogd vissza magad! - Csitított a kezét a vállamra téve Bella, de leráztam magamról.
- Nem fogom! Annyit kértem, hogy ne bántsák! És a hangokból, amik amögül az ajtó mögül szűrődtek ki, arra következtetek, hogy közel sem bánnak vele szépen! Megtudtam egyet, s mást arról, hogy mi folyik itt, és még én fogjam vissza magam?! - Agate szemébe néztem, a tekintete szinte lángolt.
- Ahhoz, hogy mi folyik odabent, semmi közöd! Nem vagy beavatott tag, csak egy kintről megmentett lány. Hálásnak kéne lenned, hogy rád találtunk, és nem a központban végezted, hanem köztünk, emberek között. - Látszott rajta, hogy nagyon uralkodik magán, és próbál nem kiabálni. Mély lebegőt vett, majd a száján keresztül kifújta. - Mint már említettem, a robotnak semmi baja. Igen, végeztünk néhány robottal, de a tiedet nem bántottuk. De ha már itt tartunk, érdekelne, miért is ragaszkodsz ennyire hozzá.
Úgy éreztem, eljött az én időm. Felemeltem a fejem, és egyenesen Agate szemébe néztem. A szívem hevesen zakatolt, a tenyerem izzadni kezdett. Itt az alkalom.
- Maga félreértett engem. Én akarok végezni vele.
Ez a kis nyúlfarknyi rész nem is fejezet lenne, hanem ilyen felvezető a 17. fejezetre, amit viszont nagyon izgalmasra tervezek >:3 Tudom, hogy nem ezt vártátok, de higgyétek el, megéri várni a következő fejezetre. És biztosra mondom, hogy jövő hét vasárnap felrakom. De azért, hogy ez a rész se legyen olyan rövid, itt egy kép Ewaról. :3 (A sálat nem rajzoltam rá, mert akkor nem látszana a nyaka. Kezek rajzolásában meg nem vagyok valami jó, úgyhogy eldugtam őket xd)
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
