R-EVOLUTION (BEFEJEZETT)

46.2 Jäger napja

Jäger álmatlanul feküdt az oldalán. Nem kapott büntetést, csak egy feladatot. Megölte az egyik kémjüket, akit az emberek egynek tartottak maguk közül. Ha ez a cselekedet következménnyel jár, csak annyit kellett tennie, hogy helyre rakja a dolgokat. És eljött az idő.

Csöndben figyelte, ahogy Helen halkan szuszog mellette. Bármit megtett volna azért, hogy biztonságban tudja, ebbe pedig beletartozott az is, hogy szétszedi bármelyik robotot, aki árthat a lánynak. Helen szája enyhén nyitva volt, az arca kisimult, viszont a szemöldökei közül még így sem tűnt el az makacs ránc. Mindig durcásan nézett, kivéve ha nevetett, de Jäger ezt is elragadónak találta benne.

Visszagondolt az első találkozásukra, amikor Helen ököllel képen vágta, és elmosolyodott. Sosem gondolta volna, hogy a találkozásuk többen végződik majd, mégis itt feküdt, vele szemben a világ legcsodálatosabb lányával. Helen álmában elmosolyodott, ami az ő arcára is mosolyt csalt. Tudta, hogy holnap nehéz feladat vár rá, és bármennyire is vágyott rá, hogy Helen mellette legyen, azt is tudta, hogy nem viheti magával, hiszen veszélybe sodorná. Átölelte volna, még utoljára, de nem tette, nehogy felébressze. Csak nézte, és azon gondolkodott, hogy mi lesz, ha másnap minden véget ér a számára. Nem jött álom a szemére, és nem mozdult. Csöndben feküdt, nehogy véletlen felébressze valamelyiküket, egészen hajnali ötig. Akkor jött el az ideje.

Halkan felkelt, és óvatos léptekkel megkerülte az ágyat. Leguggolt Mike mellé, és megbökte az oldalát.

„Mike"

Mike álmosan résnyire nyitotta a szemét.

„Hm?"

„Elmegyek." Jäger a padlót bámulta. „Vigyázol majd Helenre, ha esetleg nem jönnék vissza"

Mike felé fordította a fejét.

„Miért ne jönnél? Párszáz ember meg se kottyan neked. Rájuk lépsz, és nekik annyi"

„Nem akarom bántani őket"

„De akkor meg fognak ölni!"

„...Tudom."

Egy kis időre csend telepedett közéjük, aztán Jäger folytatta.

„Helent ne engedd utánam, jó?"

„Úgy is tudod, hogy nem fogom tudni visszatartani. Nagyon oda van érted a csajszi."

Jäger elmosolyodott.

„Akkor elviszem a kulcsot is." Mike-ra nézett. „Te elleszel vele egy napig?"

„Ja. Csak gyere vissza. Én az építéshez értek, nem a bébiszitterkedéshez."

„Nem ígérek semmit."

„Haver, ne ásd el magad előre, csomó mindent túléltél már. Ezt is túl fogod"

„Remélem." Jäger átnyújtott valamit Mike-nak. „Mindenesetre itt a pótkulcs. Ne mondd el Helennek, mert keresni fogja"

Mike vigyorogva felemelte a takarót.

„A gatyámban aztán nem"

Jäger felkuncogott.

„Hülye" Aztán kezet nyújtott. „Vigyázzatok magatokra."

Kezet fogtak.

„Te is, haver."

Jäger felvette a cipőjét, aztán óvatosan kinyitotta az ajtót.

„Köszönök mindent"

Az utcán még sötét volt, amikor elindult. Ő ennek ellenére tisztán látott. Aznap lekapcsolták a lámpákat, hogy megelőzzék az emberek támadását, és mindenkit megkértek, hogy maradjanak otthon.