R-EVOLUTION (BEFEJEZETT)

35

- Szóval ilyen érzés megölelni egy robotot. - Jelentettem ki mosolyogva, miután végre elengedett.

- És ilyen érzés megölelni egy embert. - Viszonozta a mosolyt, aztán a hűtő ajtajára támaszkodva benézett, gondolom bármi ehető kaja után kutatva.

- Azt hittem, hogy keményebb leszel... - Mondtam, miközben elővettem a sült krumplit bújtató dobozt. - Tudod, alkatrészek, meg minden.

Próbáltam felnyitni a dobozt, amikor az ő tekintete is megakadt a krumplin. Kivette a kezemből, és az ujjából kibújt hegyes karommal, mintha csak valami konzerv lenne,  felvágta a doboz tetejét.

- Az alapvázam kemény. A bőröm meg csak akkor, ha golyóálló. - Ahogy leszedte a krumplis doboz tetejét, leírhatatlan bűz csapta meg az orrom. - Nem tudom, hogy még hányszor kell bebizonyítanom, hogy nem csak egy gép vagyok.

A kezembe nyomta a dobozt, odébb rakott az útból, és becsukta a hűtő ajtaját.

- Jaj, Jäger, nem úgy értettem, én...

- Tudom. - Elmosolyodott, aztán megfordult. - Szerintem azt már ne edd meg. - Itt a fejével a bűzölgő krumplis dobozra bökött. - Lassan két hetes...

- Honnan... - Nem fejeztem be a kérdést. Ha Jürgen, és Günter tudja, akkor ő is tudja.

Elgondolkodtam, hogy milyen menő lehet belelátni mások gondolataiba. Mondjuk rögtön látod, hogy ki ette meg a csokit, amit holnapra hagytál, vagy hogy mit gondol a másik. Ki se kell mondanod, ő már tudja, anélkül, hogy a szobában bárki más tudná, hogy mi folyik köztetek. Ez milyen király már?

- Mit szólnál inkább egy pizzához? - Vetette fel az ötletet,  miközben gondosan a szemétbe borítottam a romlott krumplit. A kérdésre csillogó szemmel megfordultam.

- Van pizza?

- Eh, nincs... - Válaszolt Jäger, közben belebújt egy fehér pólóba, amit valamelyik szekrényből varázsolt elő. - De rendelhetünk.

- Jó! - Vágtam rá, kicsit hangosabban a tervezettnél. A kórházi koszt után ugyanis már csak a pizza szó hallatától összefutott a nyál a számban. 

- Milyet szeretnél? - Ezúttal egy fekete melegítőt húzott magára, a négy fehér csíkból ítélve adidas másolatot.

- Ananászosat! - Feleltem, és az ágyra huppantam.

Jäger egy pillanatra lefagyott, aztán megszeppenve pislantott egyet.

- Hogy milyet?

- Ananászosat. - Ismételtem, vigyorogva. A bamba képe mosolyt csalt az arcomra.

Kihúzta magát, és zsebre vágta a kezeit.

- Létezik ilyen? - Bólintottam, mire hitetlenkedve megcsóválta a fejét. - Mi lesz a következő, amit feltaláltok? Epres pizza?

- Hmmm... Ez nem is olyan rossz ötlet! - Válaszoltam, az állam dörzsölve, mintha fontolóra venném az ötletet. 

Közben Jäger előhúzott egy telefont, és mellém sétált.

- Rendeljünk a PizzaYoomból, tőlük ingyen megkapjuk a pizzát, ha nem érnek ide fél óra alatt.

Jäger sunyi tekintettel felpillantott a telefonból.

- Ingyen, azt mondod? - Vigyorogva leült mellém, és a könyökére támaszkodva felém nyújtotta a telefont. - Ezt nézd.

A képernyő egy pizzázó oldalát mutatta, amit nem ismertem. Tele volt választékkal, különféle pizzák, sütik, minden, de egyiknek se látszott az ára. És ekkor jutott eszembe, hogy tényleg! Már nem létezik a pénz. Pontosabban létezik, csak annyit ér, mint egy darab papír.: Gyújtósnak jó lesz.