R-EVOLUTION (BEFEJEZETT)

Bónusz fejezet

16+? 18+? Nem tudom

Helen izgatottan Jäger ajkaira tapadt, és a dereka köré kulcsolta a lábait. Végre egyedül voltak, igazán egyedül, úgyhogy nem kellett visszafognia magát. Az elmúlt egy év sokat segített neki abban, hogy elfogadja a Jäger iránt érzett érzelmeit, és készen állt átadni magát nekik.

Jäger gyengéden tartotta a karjaiban, közben bizonytalan léptekkel az ágy felé sétált. Nem akart orra bukni, de a heves csókok között alig látott maga elé.

- Annyira szeretlek! – Lehelte az ajkaira Helen, aztán felnézett, egyenesen Jäger szemébe. A tekintete csillogott, az arca pedig kipirult.

- Én is szereltek. – Vigyorgott kajlán Jäger, közben óvatosan az ágyra fektette a lányt. Megpróbálta lefejteni a derekáról a lábakat, de Helen nem engedett.

- Ne csináld már, megígérted, hogy ma tovább lépünk! – Nyafogott játékosan.

- Igen, csak... - Jäger arcát elöntötte a forróság.

Megdörzsölte a tarkóját, és megtörte a szemkontaktust. Volt valami, amit már egy ideje el kellett volna mondania Helennek, csak nem tudta, hogy hogy hozza fel.

- Aranyos vagy elpirulva. – Vigyorgott Helen, aztán kimászott Jäger karjai alól. – Nem kell ám zavarba jönnöd.

A hasára gördült, és az állát a könyökére támasztva Jägert figyelte.

- Nem arról van szó. – Motyogott Jäger, és a hátára hemperedett. – Mindegy...

- Mi mindegy? – Tudakolta játékosan Helen.

Jäger elkapta a tekintetét, és inkább az ágy sarkát bámulta. Helen viszont nem adta fel ilyen könnyen. Ledobálta a ruháit, aztán színpadias lendülettel Jäger derekán termett, és előre hajolt.

- Hadd halljam. – Suttogta, csábos mosollyal az arcán.

Jäger állta a tekintetét, és vigyorogva a tarkója mögé helyezte a kezeit.

- Mi van, ha nem mondom el? – Vonta fel kérdőn a szemöldökét.

- Kiszedem belőled. – Duruzsolta Helen, és közelebb hajolt az ajkaihoz. – Eltanultam tőled egyet, s mást.

- Vallatni fogsz? – Vigyorgott Jäger, mire Helen egy csókot nyomott az ajkaira.

- Az nem kifejezés. – Suttogta.

Jäger felnevetett, aztán nagy lendülettel felült, és átölelte Helen derekát.

- Akkor sem mondom el. – Válaszolt, és összepuszilta a lány arcát.

Helen nevetgélve próbálta eltolni magától, persze sikertelenül.

- Ha így folytatjuk, úgy is észreveszed majd. – Folytatta sejtelmesen Jäger.

- Oh, ha már itt tartunk! – Szólt közbe Helen, és lefejtette magáról Jäger karjait. – Ha mi most itt... tudod... Akkor azt az összes társad látni fogja?

Jäger felnevetett, és átölelte a lányt.

- Dehogy. – Egy puszit nyomott Helen nyakára, aztán sunyi vigyorral a szemébe nézett. – De ha biztosra akarsz menni, bekötheted a szemem.

Helen elvörösödött, és a szemét lesütve az ajkába harapott.

- Hiszek neked. – Motyogta. – De ha kiderül, hogy mégis...

Nem fejezte be a mondatot. Jäger gyors puszit nyomott az ajkaira.

- Na, mi lesz akkor? – Nevetett játékosan.