Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

Prológus

Pusztító fejfájással ébredtem egy idegen fiú mellett. Nagyon szép szobája volt, az óriási ablakokból csodásan szűrődött be a fény. Bár a fejfájásom most jobban preferálná a sötétet.

Oldalra fordultam, hogy meglessem, ki ágyában kötöttem ki ma reggelre. Helyes srác volt, azt be kell vallani. Nagyon is az esetem, úgyhogy felkaptam gyorsan a ruhám és siettem is, ahogy csak lehet.

Nem akartam vele még beszélni sem. Mert ha még kedves is, akkor nagy bajban lennék.

Ő a pakolászásomra felébredt. Elő kellett vennem a legbunkóbb énemet.

- Jó reggelt! - szólalt meg rekedtes hangján. - Nem szeretnél maradni kicsit beszélgetni? Tegnap nagyon jól éreztem magam.
- Nem. Én nem éreztem jól magam, bocsi! - válaszoltam ridegen.
- Valamit elrontottam? Olyan jót beszélgettünk. Nagyon szívesen megismernélek. Van benned valami, ami nagyon vonz.

Én is éreztem közöttünk a tüzet, de válasz helyett csak kivonultam a szobából. Még utánam jött a fiú, de aztán látta, hogy esélytelen vagyok, így hagyott elmenni.

Ez azért van, mert nem építek kapcsolatokat. Felesleges lenne. Valahogy úgyis elveszítem az illetőt. Így csak bulikban ismerkedek, majd másnap le is lépek. Az az este a fiúkkal elég arra, hogy kicsit enyhítsem a magányom.

Egyszer estem abba a hibába, hogy beleszerettem valakibe. Patrick immár 4 éve a börtönben ül és nem mostanában fog szabadulni. Egy bűnöző volt a sok közül. Már túl vagyok rajta teljesen. Amíg együtt voltunk végig csak hazudozott. Teljesen hülyének voltam nézve. Ezt nem teszi meg mostmár velem senki.

Sokan ribancnak tartanak. Az egyetemen is sokat bántottak, de hála az égnek idén végeztem. Közgazdász lettem. A további tanulmányaimat levelezőn fogom elvégezni, mert el akarok bújni a nyilvánosság elől.

Ja igen, a nyilvánosság. A média is rendszeresen kikezd, hogy mindenkivel összefekszem. Ez az apámnak köszönhető. Meg úgy igazán minden rossz az életemben.

Ő Will Wallis, milliárdos üzletember. Sosem tudtam igazán, hogy mit csinál, annyi van meg, hogy cégeket vásárol és ad el. A lényeg az, hogy a legtöbb dolog, amit csinál az illegális. Csak ezt a média nem tudja.

Sosem avatott be semmibe, mert utál. Igen, szó szerint. Már nem egyszer a fejemhez vágta. Ennek pedig az oka édesanyám halála.

Miközben világra hozott engem, komplikáció lépett fel és elhunyt. Nem tudták megmenteni. Valószínűleg akkor veszítettem el apámat is, anyával együtt.

Apa engem okol a halála miatt, amit valamilyen szinten meg is értek. Ha én nem vagyok, akkor ők még boldogak lehetnének együtt. Sosem tudtam meg még csak azt sem, hogy hol van az anyám sírja, mert apa azt mondta, hogy nem érdemlem meg, hogy lássam.

Próbáltam érdeklődni, hogy milyen nő volt, de apa teljesen elzárkózott ettől. Egy képem van róla és annyira csodás volt. Mindent megadnék, hogy ismerhessem. Tudom, hogy ő nem hagyná, hogy apa így viselkedjen velem.

Martha, a házvezetőnőnk - aki talán az egyetlen ember, aki szeret - azt mondta, hogy apa régen csodás ember volt. Imádta az életet és alig várt engem. Anya halála után pedig kifordult magából. Azóta kezdte a kétes ügyekben való tevékenykedést. Az egyetlen dolog, ami boldoggá teszi az a munka. Mindig csak többet és többet akar. Szerintem egy nap ez lesz a veszte.

Ja, és még van egy szenvedélye, ami pedig a sport. Hihetetlenül imádja. Mindig követ minden sporteseményt, ha ideje van, akkor akár a helyszínen is.

A kedvence a Forma 1. Martha szerint azért, mert ez volt anya legkedveltebbje. Ő is szenvedélyesen szerette.

És talán ez az egyetlen kicsi dolog, ami összeköt vele. Amikor otthon nézi a nappaliban, akkor én is néha csatlakozok hozzá. Ilyenkor véget vetünk a csatározásoknak és csak együtt vagyunk. Nem sokat beszélünk, de legalább van néhány meghittebb pillanatunk.

Én ilyenkor vagyok a legboldogabb. Mindig hétről hétre várom, hogy mikor lesznek a futamok, mert akkor tudom, hogy apával lehetek. Nekem szükségem van erre. Nincs senkim Martha-n kívül. El akarom érni, hogy egyszer apa is megszeressen. Ő az egyetlen, akit közel szeretnék magamhoz engedni. Talán ez nem akkora hiba, hiszen az apukám.

De mindezen érzelmek mellett mérges is vagyok rá. Mert tudhatná, hogy nekem sem könnyű anya nélkül, de ő annyira önző, hogy nem érdekli. Másrészt miatta veszélyben vagyok folyamatosan. A tisztességtelen ügyei miatt én is a célkeresztben vagyok.  Meg kellett tanulnom fegyverrel bánni, hogy ha megtámadnak, akkor annak ne legyen rossz vége.

De ami a leginkább dühít, hogy a média előtt teszi a kisangyalt. Mind üzleti téren, mind velem kapcsolatban. Akkor jelenünk meg együtt, ha abból neki haszna van. Ha szól, hogy menjek az irodába, akkor tudom, hogy mennem kell játszani a tökéletes, de mégis sajnálatra méltó családot. Sok sikeres üzletet köszönhet nekem és a színészi képességeimnek.

Persze, mondhatnám, hogy nem megyek vele. Nem kellene engednem, hogy kihasználjon. De igazából az egyetlen előnyöm az a pénze. És ha kidobna, akkor tényleg semmim nem lenne. Egy barátom sincs, aki segítene. Túl magasra építettem magam körül a falakat, így nem tudna senki a segítségemre sietni, ha apa leveszi rólam anyagilag a kezét.

Természetesen most, hogy elvégeztem az egyetemet megpróbálok talpra állni. Hamarosan munkát keresek és gyűjtök egy saját lakásra, itt Monaco-ban. Aztán, ha addig nem javul apával a kapcsolatom, akkor végleg lemondok róla és itt hagyom.

Ma amikor hazaértem a tegnapi buliban felszedett fiútól, akkor Martha fogadott.

- Édes kincsem, meg sem kérdezem hol voltál. Menj fel apádhoz. Szeretne veled beszélni.

A gyomrom görcsbe rándult. Előre féltem, hogy mit akarhat. De elindultam az irodája felé.

Az ajtó előtt még kicsit tétováztam, majd erőt véve magamon bekopogtam.

A tágas irodába belépve apám a tölgyfaíróasztala mögül figyelte, ahogy elé lépek.

- Nem festesz túl jól. Gondolom hosszú volt az éjszaka.

Nem válaszoltam, csak leszegett fejjel néztem a cipőm orrát. Megtanultam az évek alatt, hogy nem kell a csipkelődéseire válaszolnom, mert végül úgyis csak összevesznénk.

- Mi a kedvenc Forma 1-es csapatod? - kérdezte.

Nagyon meglepődtem. Kérdőn néztem rá, miközben várta válaszom.

- A Ferrari.

Nevetett egyet.

- Anyádnak is az volt. Biztos örülne, hogy a lánya is ezt választotta. Kár, hogy... - merengett el.
- Megint vele akarsz bántani?

Igazán nem volt most kedvem megint felhozni őt. Eléggé sokat marcangolom magam emiatt. Jó lenne, ha néha eltudnék szakadni attól a gondolattól, hogy meghalt miattam az édesanyám.

- Megvettem a Ferrari 50%-os tulajdonrészét. És a Scuderia Ferrarit is megvásároltam egyúttal.

Nem tudtam mit reagáljak. Kedvelem a sportot, de nem olyan szinten, hogy felizgasson ez a hír. Apa amúgy sem osztja meg velem az üzleti ügyeit. Kérdések merültek fel bennem.

Miért is kell ezt nekem elmondani? Soha nem tájékoztat semmiről. Lesz hozzá közöm?

- Gratulálok vagy nem tudom mit mondjak. De miért mondod ezt el? - kérdeztem.
- Lesz egy kis dolgod az egyik pilótával.

Azt érzem megint bele kell mennem valami piszkos játszmába.

Sziasztok!

Elérkeztünk a legújabb történetemhez, amiben Charles és Hope fogják játszani a főszerepet. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

A csodás borítót szukanyandiii készítette, akinek innen is hálás köszönetem. Lessétek meg az ő történeteit is!