Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

24

Taj Mahal.

Rövid, de annál meghatározóbb kapcsolatunk idején Charles azt mondta, hogy a szilvesztert a Taj Mahal-nál fogjuk tölteni. Viccesnek tartottam ezt akkor, mert nem ez a legnépszerűbb vagy legromantikusabb úti cél az új év elkezdésére.

De számomra ez a helyszín az utóbbi időszakomban sokkal nagyobb jelentést kezdett el magával hordozni.

Amikor szinte naponta jártam a bíróságra Will miatt és próbáltam leküzdeni a saját bizonytalanságaimat mindig ott volt ez a motiváció, hogy ha minden megoldódik, akkor én ott leszek Indiában év végén.

Biztos azért is ilyen fontos ez nekem, mert Charles mondta és elszomorít, hogy nem lesz ott velem, de el kell fogadjam, hogy nekünk nem a boldog befejezés lett megírva.

A hosszú hónapok alatt számomra a Taj Mahal egy szimbólummá vált. Az újrakezdés szimbólumává. Az életem kezd helyrejönni és ez az út tökéletes kezdete lesz ennek a tiszta lapnak.

Manapság egyre boldogabb vagyok.

A munkám maga az álom. Imádom a Scuderia-t vezetni. Sokan lenéztek amiatt, hogy egy fiatal kislány vagyok és nem tudok eleget a sportról, de imádok erre nap, mint nap rácáfolni. Folyamatosan tanulok és eddig igazán jól megy a csapatvezetés.

Eddig csak az irodában tevékenykedtem. A futamokra nem kísértem el a csapatot. Egyenlőre még nem menne Charles-szal a közös munka. De mivel vége a szezonnak, így a téli tesztek alatt nem fogok tudni menekülni tőle. Sokszor lesz ő is a gyárban.

Barátokat is szereztem. Carlos Sainz barátnője, Isa az a barát, akire kislány korom óta vágytam.

Minden kezd egyre jobb lenni, csak az a hülye szerelem nem hagy nyugodni. Azt hittem az idő majd megoldja, de az sem segít.

Nagyon nagy megtisztulást várok ettől az indiai úttól és őszintén remélem, hogy ez az újrakezdés segít végleg túllépni Charles-szon.

A repjegyeket direkt karácsonyra vettem, hogy ne kelljen egyedül ünnepelnem, így én az ünnepet repüléssel fogom tölteni.

December 24.

A turbulencia óriási volt, így nagyon elkezdett fájni a fejem. Általánosságban szeretek repülni, de ez most inkább volt szenvedés.

Mellettem egy feltűnően vonzó korombeli fiú ült, aki érezhetően figyelt engem. Kicsit örülni is kezdtem, hátha az új életem kezdetén belebotlok valakibe.

- Figyu! - szólított meg vagy egy óra néma megfigyelés után. - Tudom ki vagy! - bökött rám.
- Na halljam! - válaszoltam kellemetlenül.
- A Ferrari tulaja. - mosolygott. - A kedvenc Forma 1-es csapatom!

Lehúzta a kardigánját és ott virított a piros Ferrari merch. Én meg még azt hittem, hogy a külsőm jön be neki. Teljesen bolond vagyok!

- Tudom, hogy már nem vagytok együtt meg ilyenek. - ne, csak ezt ne! - De mesélj már, milyen ez a Leclerc?

Egész repülőút alatt még csak az eszembe sem jutott Charles. De tényleg, egy pillanatra sem.

Erre ez a fiú felhozza. Az új életem kapuján nem hagy elszakadni tőle. Mit meséljek róla?

- Nem beszélnék róla, ha nem probléma. - mosolyogtam a mellettem ülőre.
- Tuti megcsalt! Bírom a csávót, de lerí róla, hogy egy bunkó volt veled. - mondta.
- Ez baromság! - emeltem fel a hangom hirtelen, amivel magamra vonzottam a repülőn ülők tekintetét. - Ő volt a legeslegjobb ember az életemben! - halkultam el. - Miattam lett vége, ő semmit nem rontott el, sőt! - válaszoltam.