Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

22

Este lefekvéshez készülődtünk. Hamar el akartam aludni, mert holnap korán indul vissza a gépünk Monaco-ba. Így is egy nappal tovább maradtunk itt a kis problémáink után, mint kellett volna.

Szeretnék mihamarabb hazaérni, mert nagyon szeretném megoldani Will csalásait véglegesen. Még azt az egy tartozást kifizetni és elengedni a hónapok óta rajtam lévő terhet.

Kilépve a fürdőszobából Charles már az ágyban feküdt a Netflix-et böngészve.

Fogalmam sincs, hogy mit gondol, most hányadán állunk. Én továbbra is úgy gondolom, hogy nem kellek az ő életébe. Nem is akartam emiatt befeküdni mellé az ágyba.

Elkezdtem a cuccaimat lepakolni a földre, igyekeztem elkerülni a tv-t, hogy ne zavarjam meg.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte a szokásos Charles-os összezavarodott arccal.
- A földön alszom! - jelentettem ki.

Erre kiszállt az ágyból és szorosan elém állt. Éreztem, hogy testünk összeér, csak a hálóruhám lágy anyaga választott el erős felsőtestétől.

- Tudom, hogy velem szeretnél aludni. - suttogta a fülembe, miközben a fülem mögé igazított egy kósza hajtincset.

Szemeibe néztem és elvesztem a tekintetében. Nem tudom mi történt velem, de felrúgtam minden gondolatomat.

Kezemet a tarkójára helyeztem és szenvedélyesen megcsókoltam.

Nem akartam semmire gondolni, csak érezni őt. Őt, aki életem legrosszabb időszakában folyamatosan a fényt jelenti számomra.

Megragadta a csípőmet és magához húzott. Csókunkból való kiszakadásunk után lágyan elkezdte a nyakamat csókolgatni.

Beletúrtam a hajába és a puha ágyba zuhantunk. Hagytam, hogy levegye rólam a hálóruhámat, mire én a nadrágja felé vezettem a kezemet. Felszisszent, de mosolyba fordult az arca.

Bőrének kellemes textúrája miatt folyamatosan kirázott a hideg. Mindeközben testünk egymáshoz simulva forró volt és égett a szenvedélytől.

Olyan volt, mintha a mennyországban lennék. Ezt az egészet senki nem tudja megakadályozni. Itt vagyunk mi ketten és boldoggá tesszük a másikat. Ki húzná ezt keresztbe?

Hát én. És az a folyamatos bizonytalanság, ami bennem van Charles-szal kapcsolatban. Vagyis nem vele van a baj, hanem a hatásommal az életére.

- Nem! - mondtam csókjából kiszakadva.

Így tettem tönkre egy tökéletes pillanatot.

- Bocsánat! - állt le Charles. - Azt hittem akarod.

Leszálltam az ágyról és felvettem a ruhámat.

- Akarom. De nem lehet! - mondtam.
- Mi a franc van már megint, Hope? Mostmár komolyan azt érzem, hogy játszol velem. - túrt idegesen a hajába.
- Nem érzem azt, hogy neked ez a kapcsolat jót tenne. Gyengítelek téged! - gesztikuláltam össze-vissza.

Elkezdtem turkálni a bőröndömben a cigimért kutatva.

- Már nincs itt Cameron. Nem vagyunk veszélyben. Akkor mi nem jó már megint? - kérdezte idegesen.
- Igen, nincs itt. De én itt vagyok. És neked nem rám van szükséged. Nem vagyon számodra a megfelelő partner, mert nem tudlak téged úgy építeni, ahogy te engem!

Az arcán olyan düh jelent meg, mint soha. Nem láttam még ilyen idegesnek.

Miközben igyekeztem meggyújtani a nyugalmat jelentő cigarettámat, ő felpattant, kiszedte a kezemből és kihajította az ablakon.