Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

12

Élek.

De meddig?

Már csak két nap maradt az egy hétből. És nem túl meglepően még mindig nem tudom, hogy hol a francba lehet az apám, vagyis Will.

Nagyon nehezen viselem már ezeket a napokat. A fejem már annyira fáj, hogy néha elveszítem az eszméletem pár pillanatra. Volt itt egy férfi, aki lefertőtlenítette a sebet, így legalább azon nem kell aggódnom. Mondjuk nem értem, hogy ha meg akarnak ölni, akkor miért hívtak hozzám orvost.

A lehető legkevesebb étellel és itallal látnak el, így néha hallucinálni is kezdek. Mondjuk azok a legjobb pillanatok, mert akkor legalább itt van velem Charles. Hacsak képzeletben is, de itt van.

A napokban volt időm gondolkodni, úgy mindenről és rájöttem, hogy mindenáron meg fogok innen szökni. Nem hagyom, hogy megöljenek.

Ahogy idehoztak, akkor volt egy időszak, amikor elfogadtam a halált. Úgy voltam vele, hogy igazából mindegy.

De mostmár nagyon dühös vagyok magamra emiatt. Feladtam volna egyszerűen.

Belegondoltam, hogy anya mennyire szeretett volna élni. Fel akarta nevelni a gyermekét és boldogan élni. De elvette tőle a lehetőséget apám figyelmetlensége. Esélye se volt küzdeni magáért.

És itt vagyok most én. Vert helyzetben vagyok, de nekem van lehetőségem harcolni az életemért. Akkor miért is ne próbálhatnám meg? Nekem van arra esélyem, amire neki nem volt.

Másrészt fiatal vagyok. Attól, hogy eddig Will megkeserítette az életem, még van esély ezen javítanom. Minden csak rajtam múlik. Tudom, hogy vagyok olyan kitartó, hogy legyűrjem a múltat és erős emberként jöjjek ki ebből az egészből.

És ami a legfontosabb. Azt érzem, hogy van kiért megmenekülnöm. Eddig sosem éreztem azt, hogy van akiért bármi is megéri. De most minden megváltozott. Ott van Charles.

Nem szeretnék gátat szabni az érzelmeimnek. Ebből elég.

Ott van egy ember, akit mindennél jobban szeretek és talán ő is szeret engem. Pierre szavai ezt bizonyították. De ha ez esetleg nem is így lenne, akkor is annyira fontos lett nekem. Szeretném látni, ahogy teljesül az álma és világbajnok lesz egyszer.

Emlékszem az első találkozásunkra. Ahogy belenéztem a szemébe először, már akkor éreztem, hogy minden, ami a fejemben összeállt a hosszú évek alatt, az felborult.

Először erősen tagadtam, de aztán már meg sem próbáltam. Pedig első alkalommal még a ruhámat is megszólta. Ott próbált ellenszenves lenni, ahol csak tudott.

De már akkor is tudtam, hogy ez csak az előző kapcsolata miatt volt. Mivel aztán egyre inkább megmutatta az igazi arcát. A sebezhető és szeretettel teljes Charles-t.

Amikor zongorázott nekem, akkor éreztem leginkább azt amiről eddig csak filmekben és könyvekben hallottam. Láttam, hogy kitárja elém a lelkét és én is az enyémet. Az egy olyan pillanat volt, amit sosem tudnék elfelejteni. Csak mi voltunk és a zene. Sosem hittem volna, hogy tényleg így szerelembe lehet esni.

Minden része vonz. A csodás mosolya egyből elbűvöli az embereket, de ő annyival több ennél.

Annyira szeretettel teli és jószívű ember, hogy még hozzá hasonlóval sem találkoztam. Ő az az ember, aki megtud tanítani engem is kifejezni az érzelmeimet.

Remélem lesz lehetőségem bebizonyítani neki, hogy nagyon szeretem. Szeretném ha tudná. Megérdemli, hogy minél többen szeressék.

Régen féltem hibákat véteni, mert azt hittem, hogy akkor csalódást okozok. De mostmár rájöttem, hogy annál rosszabb nincs, mint hogy hibátlan legyél. Megkeseríti az életed a lehetetlen célok hajtása.