Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

2

Ma reggel az ébresztőm hangja volt, ami felébresztett. Elég stresszesen keltem, mert eddig ilyen nagy feladatra még nem kért meg az apám. Eddig csak fogadásokon és vacsorákon kellett bájolognom.

Ahogy kinyitottam a szekrényemet a bizonytalanság fogott el, hogy vajon mit kellene viselnem. Jelentéktelen gondolataimból Martha rántott ki, aki halkan benyitott szobámba.

- Kedvesem, Édesapád üzeni, hogy 3-4 napra pakolj, mert néhány napot ott kell töltened Maranellóban. - mondta a tőle megszokott nyugodtsággal.
- Köszönöm, hogy szóltál Martha! - válaszoltam.

Eléggé mérges lettem, hogy nem szólt hamarabb, de inkább csak folytattam a pakolást. Nem is vártam mást. Lehet ilyenkor fel kellene háborodjak, de az évek alatt megtanultam, hogy felesleges belemenni mindenbe.

Mondjuk kezdem nem érteni magamat, hogy ugyan mi a francért csinálom ezt? Az igazat megvallva nincs válaszom. Csak simán hülye vagyok. Bizonygatni akarok apámnak, de már nem is igazán emlékszem, hogy miért.

Nagy nehezen előkészültem, barna hajamba lágy hullámokat varázsolva. A sminkem tökéletesen passzolt csinos fekete ruhámmal. Nagyon imádtam magamat a tükörben.

Hamarosan el is indultunk Maranellóba. Az út némán telt. Apám néha méregetett, de meg sem szólalt. Én ennek csak örültem és hallgattam a kedvenc playlistemet.

Ahogy odaértünk elkapott az izgalom. Azért mégiscsak az lesz az első kapcsolatom, akármennyire kamu.

A Ferrari központjába belépve apám személyisége fordulatot vett és kenyérre lehetett volna kenni. Ahogy előre engedett az irodába, egyből megpillantottam a velem szemben ülő Charles-t.

Maximálisan zavarba jöttem. Szerintem kicsivel tovább néztünk egymás szemébe, mint kellett volna.

Csak álltam ott az iroda ajtajában és elvesztem abban a kék szempárban, amelyik az én barnáimba meredt. Nagyon furcsa első benyomás volt ez. Talán életem legerősebbje.

Charles piros pólójában erősen tartotta a szemkontaktust. Majd amikor érezte, hogy ez tovább tart, mint kellene, akkor előredőlt székében és arcizmai is ellazultak. Először kemény volt a tekintete, majd egyre lágyabb.

Amikor már éreztem, hogy mindjárt elvörösödök, akkor inkább elindultam bemutatkozni az irodában lévő embereknek. Megismertem Nicolast, a menedzserét, aki tájékoztatni fog, hogy mikor és hol kell együtt megjelenni.

Végül elérkeztem Charles-hoz, akinek kezet nyújtottam.

- Eléggé alulöltöztél, nem gondolod? Velem ne így jelenj meg légyszi! - nézett szemembe megint miközben megrázta kezemet.
- Te meg eléggé bunkó vagy, nem gondolod? Mondjuk te meg céges ruhában érkeztél, nem igazán tiszteltél meg. - vágtam vissza.
- Ez nem céges. - nevetett és megjelentek a gödröcskéi, amik már nem vettek le úgy a lábamról, mint ahogy zavarba jöttem volna tőle a megszólalása előtt. - Ez a hivatalos csapatöltözet.
- Javaslom, hogy bővítsd a ruhatárad, mert nem szeretném, hogy te meg így jelenj meg mellettem. - mondtam, mire ő egy gyerekes grimasszal válaszolt.

Jól indulunk. Gyerekeskedünk fél perc után.

Ekkor Nicolas közbeszólt, hogy ismertesse mik a feladataink. Igazából nem figyeltem, mert tökre nem érdekelt. Majd otthon átfutom a szerződést és megtudom mi a dolgom. Ezzel ellenben Charles itta a szavait.

De egyszer csak megakadt a fülem. Felsorolta, hogy a legtöbb futamon ott kell vele lennem és ami ennél is jobban zavart, hogy egy hotelszobát kapunk, hogy a többi pilóta se gyanakodjon.