Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

17

Hányszor hallottam a már-már klisévé váló "Összetört a szívem!" mondatot.

Azt hittem, hogy ez a mondat túlzás kifejezése annak, amit ilyenkor érez az ember.

De nem.

Fájdalom. Magány. Düh. Kilátástalanág. - Ezeket érzed, amikor összetört a szíved.

Amikor Patrick-kal voltam, akkor is szerelmes voltam, tudom. Éreztem azt a különleges és felpezsdítő érzést. Ahogy szokták mondani pillangók voltak a gyomromban.

Mindeközben folyamatosan azt éreztem, hogy meg kell feleljek Patrick-nak. Már-már a függőjévé váltam annak, hogy minél tökéletesebb legyek számára. Azok a pillangók nem az igaz szerelmet jelezték, hanem figyelmeztető jelek voltak, hogy nem jó felé tartok.

Charles-szal nem voltak pillangók. Ott egyszerűen a szabadságérzet volt. Ő nem akarta egy pillanatig sem, hogy tökéletes legyek. Egyszerűen Hope Wallis-t akarta látni és szeretni minden hibámmal együtt.

Rá kell jönnöm, hogy nem a pillangók tesznek valakit az igazivá, hanem az, hogy megtaláld önmagad mellette sallangok nélkül. Semmi filter, semmi megjátszás, csak te és ő.

Én megütöttem a főnyereményt. Biztos vagyok benne, hogy Charles lett volna számomra az igazi. De az élet valahogy közbeszólt. El kellett, hogy engedjem.

És hiszem, hogy neki ezzel a döntéssel sokkal jobb élete lesz. De most annyira, de annyira nehéz. Annyira kevés időt kaptunk együtt.

Itt ülök a teraszon. Máskor mindig elbűvöl a Hold fénye, de most azt is fakónak látom. Nem finom a bor sem és a cigarettám sem nyugtat meg, mint máskor. Az életem egyetlen aspektusa sem olyan jó, mint Charles mellett.

Azt érzem, hogy ő egy ajándék volt nekem. De a lehető legrosszabb időben bontottam ki. Valóban találkozhatsz valakivel rossz időben. És ez volt a legrosszabb. Pont, amikor minden összeomlik körülöttem. És hiába, ezt még Charles se tudja megakadályozni.

Lehet, hogy nem finom ez a bonyolult nevű vörösbor, de arra pont jó, hogy már minden egyre homályosabb körülöttem. Érzem, hogy hamarosan nagyon részeg leszek.

Talán a bor az, ami most kinyitja az agyam kiskapuit. Mert pont most jutott eszembe, hogy akármekkora bajban vagyok, a Ferrari jelenleg az enyém. És igenis, hozhatok döntéseket.

Felhívom Nicolas-t, Charles menedzserét. Lemondom a közös programjainkat. Legalább könnyebb lesz elengedni, ha nem látom.

Kicsöng. Felvette.

- Szia Nicolas. Bocsánat a zavarásért, de szólni szeretnék, hogy a jövőben nem szeretném folytatni Charles-szal a színjátékunkat. - vágtam bele a közepébe.
- De Hope, a szerződésben benne van, hogy még egy hónapig vele kell legyél és ez a legfontosabb 1 hónap, tele eseményekkel. Ott a Ferrari évfordulós rendezvénye. Oda Charles nem mehet egyedül. - mondta hevesen.
- Nem érdekel. Tudod ki a Ferrari vezetője? - levegővétele elhalkult a vonal túloldalán. - Én. És én úgy döntök, hogy ennek vége. A Ferrari rendezvényre elmegyek, mert az valóban fontos. De a többi nem érdekel. Szép estét! - csaptam le a telefont.

Nehéz volt az érdektelenséget mutatni, de valahogy muszáj kimásznom a gödörből. És ez úgy elég rosszul menne, ha folyamatosan őt látnám.

Nem sokkal később a beszélgetésünk és újabb két pohár bor után egy üzenetem érkezett.

Charles üzent.

"Hallottam Nicolas-tól, hogy miket intéztél. Köszönöm, hogy lejáratsz egy újabb szakításról szóló hírrel. Mennyire akarsz még tönkretenni, Hope?"