Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

1

Ahogy beléptem az irodába még volt bennem egy kicsi remény, hogy valami szívéjes társalgásban lesz végre részem. De most ismét csalódnom kellett.

- Miért kellett neked a Ferrari? - tettem fel kérdésem.
- Jaj Drágám! Sosem voltál túl eszes. Tudod, nem minden bevételem jut el hozzám tisztán. A Ferrari pedig tökéletes cég arra, hogy befektessek oda olyan összegeket, amik máshol nem mutatnának olyan jól. A Scuderia-t pedig csak szórakozásból vettem meg. Anyád imádta, úgyhogy úgy döntöttem, hogy újra a legnagyobb csapattá teszem a Forma 1-ben.

Tehát megint csak a pénzét akarja elrejteni. Nem tud leállni ez az ember. Nem veszi észre, hogy sosem lesz boldog, teljesen mindegy mennyi pénzt és hatalmat gyűjt össze.

Hozzám hasonlóan ő is falat épített maga köré, csak ő pénzből. És már ki sem lát mögüle. Teljesen elrugaszkodott a valóságtól és már szerintem sokszor észre sem veszi, hogy milyen törvényellenesen cselekszik.

- Meg sem lepődök. És nekem mi közöm van ehhez? - kérdeztem.
- Az utóbbi időben kicsit veszített a népszerűségéből a csapat. Ez mind a teljesítmény, mind a pilóták miatt van. A teljesítményen a pénzem és a szakemberek, akiket viszek tud segíteni, de a csapat népszerűségének nem. Itt jössz te a képbe. - bökött felém tollával. - Carlos Sainz egy jó fickó, vele nincs baj. De ott van még Charles Leclerc, akinek a jövő nagy sztárjának kellene lennie. De ő most eléggé elveszett. Szakított a barátnőjével és kifordult magából. Eddig ő volt a kedves srác, akit a legtöbben kedveltek. De most eléggé unszimpatikus lett sokak szemében. Flegma a médiában és a rajongókkal sem odaadó.
- Még mindig nem értem, hogy nekem mi közöm van ehhez.
- Jól van, gondoltam. - egyre inkább dühítette a türelmetlenségem. -El kell játszanod Charles-szal, hogy együtt vagytok. - mondta.
- Na ne nevettess! - válaszoltam, miközben arcom grimaszba rándult.

Nevetni kezdtem. Hogy lehet ilyen? Egy idegen férfi kezeibe akar adni és arra biztat, hogy egy lélektelen, szerelem nélküli kapcsolatban legyek.

- Figyelj, ez mindenkinek jó lesz. Charles régi népszerűsége visszatér, ezzel együtt a csapatot is többen fogják kedvelni. És neked is jót tesz. A legtöbb ember ribancnak tart és ezzel bizonyíthatod, hogy nem vagy az.
- Az igen. Köszi. Minek ellenség, ha itt van az apád, aki először bejelenti, hogy jót akar velem tenni, aztán egy mondattal később ribancnak tart! - gúnyos nevetésem egyre erőtlenebb lett.
- Nem mondtam, hogy annak tartalak! - nézett rám, üres tekintettel.
- Annak tartasz? - kérdeztem.

Kicsit tétovázott, majd inkább ignorálta a kérdésem.

- Elvállalod?

Nem válaszolt. Annak tart. Szép, mondhatom. Sosem még csak meg sem kérdezte, hogy ugyan miért nincs kapcsolatom sosem.

A kérdésére mindketten tudtuk, hogy mit fogok válaszolni. Lehetőségem sincs nemet mondani.

- Van más választásom?
- Rendben, akkor holnap mehetünk is megírni a szerződést. Ott majd ismertetjük a részleteket. Nem kell félned, csak néhány versenyre és médiaszereplésre kell elmennetek. - válaszolta.
- Miért kell a Ferrari-val is szerződni? Add meg a lehetőséget és elcsábítom azt a fiút. Akkor nem kéne őket is bevonni és így kevesebb az esély a lebukásra.

Ezzel a javaslatommal próbáltam magamat nyugtatni. Talán a szívem mélyén tudom, hogy azért mondtam ezt az ötletet, mert tudni akartam, hogy ez a fiú képes-e belém szeretni. Mindig leléptem bármilyen érzelmi kapcsolat elől, így igazán azt sem tudom, hogy szerethető vagyok-e. Ez esetben legalább megtudhatnám.

- Az ilyen fiúknak nem a magadfajta lányok kellenek. Nem lenne esélyed nála, akármilyen szép is vagy. Másrészt ez már le volt beszélve a csapattal. Már Charles-szal is közölték.

Felcsattantam az iménti megszólalásán.

- Le volt beszélve. - emeltem fel a hangom. - Tehát meg sem volt az a lehetőség, hogy nemet mondjak. És mi az hogy magamfajta lány? Válaszolj! - kiabáltam feldühödve.
- Mit gondolsz, Hope? Szerinted kéne neki egy lány, aki mindenkivel összefekszik és azt sem tudja, hogy mit akar magával kezdeni?
- Ha megkérdeznél valaha is, akkor tudnád, hogy konkrét terveim vannak. De te le sem szarsz! Mi a francért nem adtál nevelőszülőknek, ha ennyire utálsz? Talán azért, mert nem akartál csalódást okozni anyának? Csak, hogy tudd, ezzel a viselkedéssel csalódást okozol neki! - keltem ki magamból. - Most utoljára veszek részt a játszmáidban és ezt is csak a Ferrari miatt. Csak azért teszem ezt, mert anya szerette őket.

Apám nem válaszolt, szokásosan. Csak nézett ridegen. Nem hiszem el, hogy annyira jelentéktelen vagyok számára, hogy még csak meg sem érintik a szavaim. Majd mikor az ajtóhoz indultam még megszólalt.

- Holnap reggel 9-re legyél kész. És kövesd be a közösségi oldalakon Leclerc-et.

Megint nem reagált semmit az előbbi kirohanásomra. Én becsaptam magam mögött az iroda ajtaját és felrohantam a szobámba.

Annyira ideges voltam, hogy csak fel-alá járkáltam. Nem szoktam sosem sírni, így sétával vagy edzéssel vezetem le a stresszt. Az egyetlen dolog, amit apa tanított, hogy a sírás gyengéknek való.

Sértve éreztem magam, mert tudom, hogy nem miattam akar javítani a hírnevemen, hanem azért, hogy a Wallis név továbbra is tiszta maradjon. De a valóságban kettőnk közül nem én piszkolom be ezt a nevet.

Ahogy kicsit lenyugodtam, felmentem Instagramra, ahol rákerestem Charles Leclerc-re.

Eddig sosem érdekelt annyira a sport, hogy utánanézzek bármelyik pilótának is. Csak sisakban láttam őket általában. Néha-néha megnéztem a pódiumceremóniát is, de legtöbbször a leintés után mentem is fel a szobámba. Úgyhogy őszintén nem tudtam felidézni, hogy hogyan is néz ki a fiú.

Majd mikor rátaláltam a profiljára a gyomrom görcsberándult. Konkrétan az esetem.

Nagydarab, kopasz férfiak mellett nőttem fel, akik fegyverrel az oldalukon jelentek meg a lakásunkban, így az ilyen típusú srácok ki vannak nálam zárva. Mindig a kisfiús arc volt a zsánerem és Charles pont ilyen. Kék szeme és rendezetlen haja megdobbantották szívemet. Aranyosnak, de mégis férfiasnak tűnik. A bulikban az ilyen fiúkon akad meg a szemem.

Már percek óta görgettem a profilján, amikor realizáltam, hogy milyen hülyeséget csinálok. Mint egy 10 éves kislány, aki plátói szerelembe készül esni.

Charles-szal csak néhány hónapig meg kell játszanunk magunkat a többi ember előtt, aztán útjaink el is válnak. Egyébként sem ismerem, úgyhogy nem is kell vele bővebben foglalkoznom.

Azért néhány cikket mégis sikerült elolvasnom. Legtöbbször arról írnak, hogy nagyon nehezen viseli a szakítást. Úgyhogy biztos nagyon örül, hogy velem kell színészkednie.

De neki valóban hasznos lesz ez a kis színjáték véleményem szerint. Azt cikkezik, hogy ő csalta meg az előző barátnőjét és sokan bántják azzal, hogy hűtlen. Ezzel a kis kreált kapcsolattal be fogja tudni mutatni, hogy milyen hűséges.

Mondjuk majd a mi "szakításunknál" valószínűleg én leszek kihozva rossznak, de nem érdekel.

Elhatároztam, hogy ezután a színjáték után végleg otthagyom az apámat és új életet kezdek. Veszek majd egy házat és elvonulok a közvélemény elől.

Ha apa ilyen szinten csak eszközként használ az ügyleteiben, akkor mostmár tényleg fel kell fognom, hogy nem fog megszeretni és lépnem kell abból a toxikus közegből, amit ő alakított ki körülöttem.

A további cikkekben azt olvastam, hogy ő az apukáját veszítette el fiatalon. Mostmár pedig érte és a keresztapukájáért versenyez. Nagyon szép és mégis szomorú motiváció. Tudom milyen nehéz elveszíteni egy szülődet.

A sok gondolkodás közepette jött egy értesítés, ami azt jelezte, hogy Leclerc bekövetett. Azonnal vissza is követtem. Gondolom az elvetemültebb rajongói hamarosan már gyártani is fogják a teóriákat, hogy vajon mi történhetett közöttünk. De lassacskán gondolom meg is tudják, hogy dúl közöttünk a szerelem. Pedig az igazság szerint még csak nem is találkoztunk.

Párnámba temettem arcomat, mert nem értem mit gondolkodom ezen a témán ennyit. Próbáltam kiverni a fejemből ezt az idegen embert.

Minden ami össze fog kötni minket a jövőben az kettő szerződés lesz és az azokra firkantott aláírásunk.