Neked háború, nekem béke - Charles Leclerc✔️

23

5 hónappal később

Kilépve a bíróságról megcsapott a friss levegő, amire reggel óta vártam. Az őszi faleveleket néha már-már a fagy kezdte ellepni. Hosszú tárgyalás volt a mai, de most sem jutottunk egyről a kettőre.

5 hónapja már, hogy Charles kilépett azon a bizonyos ajtón. Ezidő alatt szinte minden megfordult bennem.

Mélyen magamba szálltam és felkerestem egy pszichológust is. A szavai azon az estén rádöbbentettek, hogy a saját életembe nekem van a legnagyobb beleszólásom és igenis hatni tudok és akarok a körülöttem lévő dolgokra.

Sokáig csak sajnáltam magam a sorsom miatt, de semmit nem tettem, hogy jobb legyen. Őt sem mertem a félelmeim miatt közelebb engedni.

De akkora hatással volt rám az az este, hogy azóta mindent máshogy látok. Mostmár tudom, hogy ki is vagyok igazából. Igyekeztem a hibáimat kijavítani és új életet kezdeni.

De ennek az új életnek van két akadálya.

Az egyik az, hogy most is éppen a bíróságról sétálok el. Körülbelül négy hónapja megkezdődtek a tárgyalások Will csalásaival kapcsolatban.

Folyamatosan a bíróságra járok és nyilvánvaló, hogy óriási büntetést akarnak rám kiszabni.

Egyébként szépen elsimítottam az ügyeket. Eladtam minden részvényt, a Ferrari tulajdonrészt is, de a Scuderia Ferrarit megtartottam. Úgy gondolom, hogy ha egyszer vége lenne az egész drámának körülöttem, akkor az a csapat lehet a kiutam. Nagyon megszerettem és az utóbbi időben többször is átvettem az irányítást. Eddig csak az irodában tevékenykedtem, de szívesen kísérném a csapatot a futamokra is. De valami miatt ez még most nem lenne túl kedvező. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy valaki miatt.

Ez a valaki pedig másik akadálya az új életnek. Az a csillapíthatatlan szerelem nem hagy nyugodni, amit Charles iránt érzek. Egyszerűen nem múlik el, pedig már olyan régen találkoztunk.

Próbáltam más férfiakkal továbblépni, de nem megy. Csak Charles-hoz hasonlítom őket, de az ő nyomába számomra úgysem ér senki. Mindenkiben őt keresem, pedig tudom, hogy nem kéne.

Ha ezt a két akadályt valahogy ki tudnám pipálni az életben, akkor minden rendben lenne. És az egyiket nem is olyan nehéz megoldani.

Ott porosodik az az applikáció, amivel megtudhatom hol van Will. Csak megnyitom és kész. De még mindig itt az a bizonyos gát.

Ahogy hazaértem lepakoltam és vettem egy forró fürdőt. Utána a szobám felé sétáltam, de most valamiért megtorpantam Will ajtaja előtt.

Sosem jártam még a szobájában. Miután elszökött sem léptem be.

Lágyan végigsimítottam a kilincset, majd határozatlanul benyitottam.

Igazán letisztult szoba. Sötét falai és a középen elhelyezkedő bézs franciaágy elegáns hatást keltenek.

A puha szőnyegen sétálva elértem az éjjeli szekrényhez, ami kulccsal volt lezárva. Egy határozott mozdulattal feltörtem a nem túl bonyolult zárat. Mi lehet így elzárva?

Üzleti tiktokra vagy pénzre számítottam, de nem volt a fiókban semmi, csak az alján egy, már viseletes levél.

Kihajtva az elhasználódott lapot, könnyek gyűltek a szemembe. Az alján lévő Joelle aláírás bizonyította, hogy ezt anyukám írta. Sosem láttam még az írását.

Remegő kezekkel tartva a lapot kezdtem el olvasni.

"Szerelmem,

Egész nap azon gondolkodtam, hogy hogyan is mondhatnám el ezt a csodás hírt. Biztos voltam benne, hogy szavakban nem menne. Tudod, mennyire érzékeny vagyok.