Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

25. rész

Befeküdt mellém.
Felkönyökölt és engem nézett.

-Mii az?-mosolyogtam.

-Csak annyira szép vagy.-mondta.

-Én? Viccelsz.-kuncogtam.

-Dehogy viccelek.-mondta.-Gyönyörű vagy, nem érdemelnélek meg téged..

-Hogy mondasz ilyet? Én mindig azt gondoltam, hogy neked sohasem tetszettem, azt hittem neked a szexy és dögös csajok tetszenek.-mondtam.

-Te mindkettő vagy.-vigyorgott.

-Én?-kuncogtam.

-Igen, de nehogy félreérts nem azért tetszesz mert szexy vagy, persze ezért is, de legfőképpen azért szerettem beléd, mert annyira szerény, jó és ártatlan vagy. Más vagy, mint a többi lány. Nem vagy rámászós hülye kurva, te..,hogy is mondjam, olyan más vagy, mint a többi, önmagadat adod és ez megfogott engem. Már réges régen. Attól félek, hogy egy ilyen lányt, mint te nem érdemlek meg..-mondta s közben engem figyelt és az arcom simogatta.

-Ahw JJ.-mondtam.- Nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek.-mosolygott s fölémhajolt és megcsókolt.

-És mit gondolsz, mit fognak szólni hozzánk a sok ribik a suliban?-kérdeztem.

-Őszintén? Nem érdekelnek.-mondta.-Kézenfogva fogunk besétálni a suliba, csak azért is.-mondta.

-Jó.-mondtam mosolyogva.

Ő nem mondott semmit. Folyamatosan engem nézett, én meg utálom és nem bírom a szemkontaktust ezért zavarba jöttem. Ezt szerintem észre is vette rajtam. Lassan közelebb hajolt hozzám, a hajtincsem a fülem mögé tűrte és a kezét az arcomra helyezve megcsókolt. Ez már hosszabb csók volt, mint az ezelőtti.

Csók közben a keze egyre lejjebb ment, elérte a hasam majd a fenekem. Kissé megfogta a fenekem erre egy enyhe sóhaj hagyta el a szám.. JJ kezét a combomra helyezte úgy folytattuk a csókot. Én ellöktem magamtól. Pár centi választott el minket egymástól. Értetlenül és kérdőn nézett engem.

-JJ, csak ma jöttünk össze, mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.

-Mit csinálok?-kérdezte ő is.

-Hagyjuk.-mondtam és megpróbáltam ellökni magamtól, mert túl közel volt hozzám.

-Öhm Janet, nem akartam semmit olyat tenni, ne értsd félre.-mondta JJ s végigsimogatta az arcomat.

-Öhm, úgy tűnt..-kuncogtam extra zavarban, biztos el vagyok pirulva, te jó ég!

-Ne légy zavarban, nem kell.-mosolygott.

-Nem vagyok zavarban.-mondtam.

-Oh te nem.-kuncogott majd megpuszilta a homlokom.

Én kuncogtam.

-Nem fogok sohasem semmi olyat tenni, amit nem szeretnél, jegyezd meg babe.-mosolygott JJ.

-Okés.-mosolyogtam és a mellkasára tettem a fejem, ő meg a hátam kezdte el simogatni. Olyan aranyos JJ...

-Jó éjt manó.-mosolyogtam neki.

-Neked is manó.-mosolygott s kis idő múlva elnyomott az álom mindkettőnket...