Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

45. rész

Aztán abbahagytuk az ölelkezést és egymás szemébe néztünk.

A kezeimet JJ arcára helyeztem, mivel annyira elvoltam érzékenyülve, és megszólaltam:

-JJ, kérlek...ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet, jó? Olyan nincs, hogy Rafe és én, szóval kérlek ne feltételezz ilyesmit, és kérlek, hogy ezentúl mindig higgy nekem!-mondtam könnyes szemekkel és a homlokunkat összeérintettük.

-Ezentúl többet nem lesz ilyen, megígérem!-mondta s a száját a szájamra helyezte és megcsókolt.
Ezt mind a lány vécében..

Ahj annyira megkönnyebbülten érzem magam így, hogy JJ-vel újra együtt vagyunk normálisan. Nagyon szeretem őt.

JJ szemszöge

Végree! Végre újra jóban vagyunk Janettel, annyira örülök. Soha nem akarom elveszíteni ezt a lányt. Ő jelenti számomra az életet...nagyon szeretem őt.

Janet szemszöge

-Soha ne hagyj el.-mondtam neki.

-Nem foglak.-mosolygott.

-Szeretlek.-mosolyogtam.

-Én is szeretlek.-mondta és a derekamnál fogva magáhozhúzott.

Ekkor valaki bejött a vécébe.

JJ-vel odanéztünk az ajtóhoz. Te Jó Ég.

Ott állt az ajtóban az igazgató.

-Maguk meg mit csinálnak?!-kérdezte idegesen az igazgató.

-Öhm, semmit.-állt egy lépéssel arrébb JJ.

-Nem úgy látszott. Sajnos velem kell jöjjenek az igazgatóságra.-mondta az igazgató.

-De mégis miért?!-kérdezte JJ idegesen.

-Majd ott megmondom, jöjjenek.-mondta s felmentünk az igazgatóságra.

Hát én nem értem mi folyik itt. Most jövök újra össze életem szerelmével erre meg ez történik. Olyan szerencsés vagyok...

Útközben JJ-re néztem, ő megfogta a kezem, így próbált nyugtatni.

Amikor felértünk leültünk az igazgatóval szemben.

-Szóval, mint tudják, ez egy iskola.-kezdte el a beszédét az igazgató..

-Aha.-mondta JJ.

-És?-kérdeztem.

-És?! Amit maguk elkövettek, az nem iskolába való viselkedés!-mondta idegesen.

-Mit csináltunk?!-kérdeztem idegesen.

-Megöleltem a barátnőmet, mi baj van ezzel?-kérdezte JJ.

-Szóval csak megölelte, Mrs. Scott nem ezt jelentette be.-mondta az igazgató.

-Micsoda?! Mit jelentett be az a rib..-mondta volna ki JJ, de aztán visszafogta magát.-Vagyis..Mrs. Scott.

-Hangokat hallott a női mosdóból, olyan hangokat, nem részletezném.-mondta az igazgató.

Nekem erre leesett az állam, úgy meglepődtem.

-Mi van?! Maga azt feltételezi, hogy mi ketten JJ-vel...öhm?!-kérdeztem idegesen.

JJ is meglepetten nézett rám, majd az igazgatóra.

-Igen azt, minden jel arra mutat. Ahogy magukat rajtakaptam is, na mindegy. Ez az iskolába bűncselekmény, szóval nagyon remélem, hogy tisztázni tudják magukat!-mondta az igazgató.

-És ha nem, akkor mi lesz?-kérdezte JJ.

-Emiatt ki is rughatnánk az iskolából. A felnőtt tartalmú viselkedéseiket tartsák meg otthonra, ha már ennyire érettnek érzik magukat...-forgatta a szemeit az igazgató.

Itt mindenki megbolondult. Esküszöm legszivesebben jól beüttem volna az igazgató fogait. Hogy képes ilyen lenni?!

-Micsoda? Maga hallja amiket mond?!-kérdeztem idegesen.

-Janet..-szólalt meg JJ.

-Mi van JJ?! Maga tényleg azt hiszi, hogy egy iskolában csináljuk?! Maga normális?! Már bocsánat, hogy így beszélek, de nagyon elegem van már!-mondtam hangosan már majdnem kiabálva.

-Nem szeretném ezt feltételezni, de sajnos jelentést tettek, szóval muszáj utánna járjunk.-mondta az igazgató.

-Na járjanak utánna!-mondtam idegesen s kimentem a teremből.
JJ még bentmaradt:

-Bocsánat a viselkedéséért, de ezt maga sem gondolhatja komolyan. Jól ismer minket, nem tennénk ilyet egy iskolában.-mondta JJ.

-Elhiszem Mr. Maybank, de valahogy bizonyítsák be.-mondta az igazgató.-Most elmehet.

-Rendben.-mondta JJ és kiment ő is a teremből.