Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

33.rész

-Mi a faszom volt ez Janet?!-kiabálta dühösen JJ.

-Erre én is kíváncsi vagyok.-mondta JohnB.

-Semmi olyan, esküszöm, rámmászott.-mondtam.

-Ahogy láttam nem ellenkeztél!-mondta idegesen JJ.

-Na jó ezt beszéljétek meg privátba.-mondta JohnB.

-Menjünk fel.-mondta idegesen JJ, mire én elindultam fel, ő meg utánnam.

Fel is mentünk a szobánkba, JJ meg bezárta az ajtót.

-Na?-kérdezte JJ.

-Elmagyarázom.-mondtam.

-Várom.-mondta idegesen.

-Rafe jött, nem tudom miért, nem engedtem be, de bejött, hiába mondtam, hogy menjen el, nem ment el, és rámmászott.-mondtam.

-De nem nagyon ellenkeztél..-mondta idegesen JJ.

-De ellenkeztem!-mondtam.

-Bár hinnék neked, de az ellenkezőét láttam az előbb..-mondta idegesen majd kiment s jól bevágta maga után az ajtót.

Ilyen nincsen...bebújtam az ágyamba és elsírtam magam. Csak sírtam és sírtam. Összevesztem a szerelmemmel egy olyan dolog miatt, amiben nem is én vagyok a hibás. Rafe húzott magához, én el akartam küldeni innen őt...

JJ szemszöge

Ezt én egyszerűen nem bírom felfogni. Mi történik? Mivel érdemeltem én ezt ki? Higyjek Janetnek vagy ne? A szívem azt mondja, hogy igen de a szemem látta amit látott... Nem értem mi történhetett...de nem nézem ki azt Janetből, hogy pont Rafevel...

Sajnálom, hogy nem volt rész már mióta...Az iskola miatt van. Nagyon kevés időm van írni és esténként nagyon fáradt vagyok és nincs ihletem. Remélem elnézitek nekem és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok helyesírási hiba van de most is nagyon fáradt vagyok, csak úgy gondoltam, hogy már rég nem volt rész és írok most, na és a helyesírási hibákat nézzétek el nekem. Köszönöm a megértéseteket. 🤍