A buliban
Egy combig érő sötétkék ruhát viseltem.
Tele volt a hej részeg fiatallal, mindenki ivott és táncolt. A zene meg nagyon hangos volt. Én leültem a pulthoz és italt kértem.Azt meg is ittam hamar, aztán még kértem. És ittam és ittam. Már nem emlékszek nagyon semmire, csak arra, hogy teljesen részeg lettem.
-Hé.-szólt hozzám egy pali.
-Hm?-kérdeztem.
-Nem jösz táncolni?-kérdezte.
-Most inkább kihagyom.-mondtam.
-Te tudod.-mondta s tovább táncolt.
Aztán hozzámszolt a pultos srác.
-Csajszi, nem kéne hazamenj?-kérdezte.
-Nem, dehogy. Jól érzem magam...-mondtam de valójában nagyon nem éreztem jól magam.
-Nem úgy látszik, kivel vagy?-kérdezte.
-Egyedül.-feleltem.
-Micsoda? Egyedül egy ilyen buliban?-kérdezte meglepődve.
-Ahham..-feleltem.
-Nem vagy semmi.-mondta.
-Ugye?-kuncogtam s ittam a pohár italomból. S megint előjöttek a gondolataim és a problémáim. Már a szememből folytak a könnyek, szerintem lekenődött a sminkem is...
Aztán odajött mellém egy pali.
-2 piát kérek.-mondta a pultos srácnak majd rámnézett. -Janet?
Én is ránéztem. Rafe volt az. Na me..
-Rafe?-kérdeztem.
-Ismeritek egymást?-kérdezte a pultos s odaadta az italt Rafe-nek.
-Aha..-mondtam.
-Te kurva részeg vagy, gyere elviszlek.-mondta Rafe.
-Szerintem vidd haza.-mondta a pultos pali.
-Te ne szólj már bele folyton!-mondta idegesen Rafe s felvett az ölébe. Úristen. Rafe ölében vagyok, na mindegy, nem érdekel azután, hogy JJ meg Kiara...öhm..
Rafe nem vitt ki a buliból, hanem valami lépcsőkön vitt felfelé.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Sss.-mondta.
Amikor felértünk bementünk egy szobába, majd bezárta az ajtót. Ott volt egy ágy, amire letett.
Aztán közelhajolt hozzám és újra megcsókolt. Nem tudom mit akart akkor tőlem, de én akármilyen részeg is voltam, nem akartam tőle semmit.
-Rafe, állj le.-mondtam.
-Mi?-kérdezte.
-Nem fogok lefeküdni veled.-mondtam.-Vigyél haza.
-Nem is akartam semmi olyat, csak beszélni akarok veled.-mondta.
-Tényleg nem?-kérdeztem.
-Tényleg.-mondta.
-Jézusom, te amúgy nagyon megváltoztál, mintha JJ-vel kicserélték volna a személyiségeiteket, JJ lett egy szemét te meg kedves vagy.-mondtam.
-Tényleg miattam mentetek szét JJ-vel?-kérdezte.
-Igen.
-És ennyire megviselt?-kérdezte.
-Igen..-mondtam.
-Nem leszek többet fasz veled és nem szólok bele az életedbe.-mondta Rafe.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Elmondom az igazat JJ-nek, ha elhiszi akkor újra boldogok lehettek.-mondta Rafe.
-Köszönöm.-mondtam és megöleltem.
-Barátok?-kérdezte.
-Barátok.-mondtam.
Aztán kimentünk a buliból és Rafe hazavitt engem.
Az ajtóig kísért engem, majd elbúcsúztunk én meg bementem volna, de pont mikor megérkeztem JJ volt a nappaliban és idegesen ránknézett.
Erőssen dühös lett és Rafe-re támadt.
-Mi a fasz?! Mit keresel itt? És hol voltatok ti ketten??!-kiáltotta JJ.
-Nyugodj már le sneci!-mondta idegesen Rafe.
-Fiúk hagyjátok abba.-mondtam.
-Janet, te teljesen részeg vagy, mi történt?-kérdezte JJ.
-Majd elmondom mindent máskor, megyek is.-mondta Rafe és elment.
JJ bezárta a bejárati ajtót.
-Mi a szar folyik itt?! Mi történt veled?!-kérdezte idegesen s látta, hogy nem vagyok jól felvett az ölébe ő is (ahw) és felvitt a szobámba.
Ott letett és csak engem bámult.
Folytatom majd...
Bocsi, ha volt benne helyesírási hiba..
YOU ARE READING
Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||
FanfictionMi lenne ha John B. Routledge-nek lenne egy húga? Ebben a story-ban kiderül. Tartalom: A 16 éves Janet Routledge a Snecik közé tartozik azóta, amióta a bátyja, John B. is. Az 1 év korkülönbség nem számít náluk, mivel Janet is ugyanolyan jól kijön a...