Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

18. rész

Kimentem az iskola elé, s megpillantottam JJ-t, ahogy az iskolai büféből jön ki két kávéval a kezében.
Észrevett engem.

-Azt hittem sohasem érek ki a büféből, nagyon sokan voltak.-jött oda hozzám JJ.

-Jaj.-mondtam.

-De hoztam kávét. Nem tudom, hogy milyent szeretsz, de remélem a sima kappucino-t szereted.

-Imádom. -mondtam mosolyogva. -De nekem vetted? Miért?

-Csak úgy. JohnB-ék?-kérdezte.

-Hazamentek.-feleltem.

-Jaa. Gyere üljünk le egy asztalhoz.-mondta s leültünk.

-Köszönöm a kappucinot JJ.-mondtam.

-Nincs mit.-mosolygott. -Na és mizu?

-Fáradt vagyok.., veled?-kérdeztem.

-Én nem vagyok fáradt, mennék szörfözni.-mondta.

-Ősz van.-kuncogtam.

-Tudom, de akkoris.-kuncogott.

Én is elmosolyodtam, s ezt a jó hangulatot elrontotta egy csaj. Odajött hozzánk egy másik csajszi.

Jó nagy rajongói tábora van JJ-nek...

-Sziasztok, leülhetek?-kérdezte.

Mi az hogy leülhet-e?! Nem látja hogy ketten ülünk itt?!

-Ülj.-mondta JJ.

Hát na...!! Nagyon ideges lettem..

A csaj leült.

-Te ki vagy?-kérdezte tőlem flegmán a csaj.

-Janet a nevem.-mondtam.

-És ugye nem zavartam meg semmit? Nem jártok ugye?-kérdezte a csaj feszülten.

JJ-vel hirtelen egymásra néztünk. JJ enyhén elmosolyodott, én elnéztem.

-Nem, nem járunk.-mondta JJ enyhe mosollyal.

-Az a jó!-mondta a csaj.

-Igen?-kérdeztem.

JJ rámnézett.

-Igen.-mosolygott idegesítően a csaj.

Ahh annyira ideges vagyok..
JJ azt mondta, hogy nem járunk. Akkor mi van köztünk? Mert ez biztos, hogy több mint barátság...

-És te miért jöttél ide?-kérdeztem kicsit idegesen.

-Tudod, mi nagyon jóban vagyunk JJ-vel, és azért.-mondta a csaj.

-Ó, igen?-kérdeztem.

-Igen.-mosolygott a csaj.

-Jó, akkor folytassátok tovább ezt ketten.-szöktem fel a székről s gyors lépésekkel megpróbáltam eljönni onnan.
JJ gyorsan felállt a székről s uránnam jött.
A csaj ott maradt.

JJ a kapunál ért utol engem.

-Várj Janet.-fogta meg szorosan a karom s visszahúzott.

-Mi van?

-Hova mész?-kérdezte.

-Haza. -mondtam majdnem sírva, mert megint elérzékenyültem, de ezt JJ nem tudhatja.

-Hé, mi a baj?-kérdezte mert szerintem észrevette rajtam..

-Semmi.-mondtam s letöröltem gyorsan a könnycseppem.

Ő óvatosan a hajtincsemet a fülem mögé simította s majd végigsimította az arcom.

-Azt hiszed fontosabbak azok a ribancok nálad?-kérdezte.

-Hogy érted?-kérdeztem.

-Janet, fontosabb vagy nekem bárki másnál.-mondta JJ.

Na erre a mondatára lecsekkolódtam.  Micsoda?! Ezt álmodom. Biztos, hogy álmodom.

-JJ.-mondtam s erre megszólalt JJ telefonja.
Felvette. JohnB hívta.

-Jösztöke már haza baszki?-kiabalt bele a telefonba JohnB, hallottam, mert JJ kihangosította.

-Ezek szerintem Janettel rosszat csinálnak a vécében.-hallatszott,hogy mondja ezt Pope a háttérben.

-Juj. -mondta JJ.-Ezért meghalsz Pope.

-Vicces vagy Pope.-mondtam.

-Tudom. -mondta Pope.

-Indulunk, nyugodjatok le a picsába. -nevetett JJ majd letette a telefont.

-Vannak bajok.-mondtam.

-Vannak.-kuncogott JJ, majd megfogta a kezem és kézenfogva hazasétáltunk.

Ok...na ez volt az amit nehezen fogok fel..

Hú, most egyszerre sok sztorit írtam. Volt ihletem, s gondoltam leírom, amíg elfelejtem. Remélem holnap is tudok majd még írni, nem ígérek semmit. Remélem tetszett nektek.<3