Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

38. rész

Hazamentem. Már nem voltak a nappaliban a többiek. Én felmentem a szobámba.

Egyszer csak kopogtak.

-Gyere..-mondtam halkan.

Az a valaki bejött és becsukta maga mögött az ajtót. Kiara volt az.

-Mi van?-kérdeztem flegmán és odasétáltam hozza.

-Jaj semmi.-kuncogott.

-Akkor menj.-mondtam idegesen.

-Nem sietek.-mondta.

-Menj és tölts időt JJ-vel, biztos unatkozik.-mondtam gúnyosan, persze nem gondoltam komolyan.

-Jaj drágám, JJ-vel már elég időt töltöttem az éjszaka.-kuncogott s megvetően vigyorgott.

-Aham, amúgy nagyon el vagy szállva magadtól, csak azért, mert JJ több időt szán rád, de ez csak miattam van képzeld, mert JJ csak azért van veled és azért csinálja ezt, mert féltékennyé akar tenni engem, így bosszút túd állni rajtam amiért azt tettem. Nehogy azt hidd, hogy többet érez irántad, mint barátság. JJ nagyon szeret engem és te neki most csak egy eszköz vagy ellenem!-támadtam le hirtelen Kiarát mindennel, ami eszembejutott.

-Ezt gondolod?! Tényleg?! Akkor szerinted az éjjel mi volt? Igen Janet! Lefeküdtünk egymással!-mondta Kiara idegesen.

Na erre a mondatára sokkot kaptam. Mi van? Lefeküdtek egymással? Nem...az nem lehet..nem nem.

-Mi..?-kérdeztem könnyes szemekkel, csak ennyi jött ki a számból.

-Na ehez mit szólsz?-vigyorgott Kiara és kiment a szobámból.

Én arra bezártam a szobám ajtaját és elkezdtem sírni. Teljesen összetört a szívem mostmár tényleg. Mi jön még ezután?!

Csak sírtam és sírtam, más nem történt.
Aztán eszembejutott, hogy ma lesz egy buli a városban. Nem érdekelt, hogy szarul vagyok, bármit megtennék, hogy ne legyek most itthon, felejteni akarok. Szóval elkészültem és elmentem a buliba.