Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

51. rész

Hazaérve felmentünk a szobámba átöltözni aztán ebédeltünk. Kie és Pope nincsenek itthon. Nem tudom biztosra, de mostanában sokat eltűnnek ketten, vagyis nincsenek itthon. Az is lehet alakul közöttük valami. És...hát igen.. Kiara. Vele azóta sem beszéltem, hogy JJ-vel...na mindegy. Szóval jó lenne Kiarával is kibékülni...

A szobámban telefonoztam, mikor bejött JohnB.

-Zavarok?-kérdezte.

-Te sosem.-mondtam.

-Úú.-kuncogott.-Csak azért jöttem, mert JJ mondta, hogy az igazgató megtudta az igazat.

-Aham. Visszafogja nézni a kamerákat.-mondtam.

-Na ez jó hír. És Elenával mi lesz?-kérdezte.

-Nem érdekel.-kuncogtam.-Amúgy hol vannak Kiaráék?

-Elmentek Pope-al vásárolni.-válaszolta, erre meg bejött az ajtón JJ.

-Mizu?-kérdezte JJ.

-Csak beszélgettünk.-mondtam.

-Én azt hiszem...hazamegyek.-mondta JJ.

-Mi? Miért?-kérdeztem.

-Megnézem,hogy hogy van apám.-mondta.

-Veled megyek.-mondtam.

-Ne.-mondta.

-Miért ne?-kérdeztem.

-Mert neked találoznod kell Sarah-val. Azt mondta, hogy átjön.-mondta JohnB.

-És? De én JJ-vel akarok menni.-forgattam a szemeimet.

-Janet, te is tudod, hogy a múltkor is azt akartad hogy jöjjünk el, mivel féltél az apámtól. Most nem foglak magammal vinni.-mondta JJ.

-Jó..-mondtam.

-Mikor mész?-kérdezte JohnB.

-Mindjárt.-mondta JJ.

-Ha elfajulna a dolog, akkor..ha tudsz hívj fel telefonon vagy azon nyomban siess vissza.-mondtam JJ-nek.

-Nyugi, a múltkor sem vert meg.-mondta JJ s végigsimogatta az arcom.

-Tudom, de...Vigyázz magadra!-mondtam.

-Vigyázok.-mosolygott s megpuszilta a homlokom.
Aztán meg elment.

JJ szemszögéből

Kb 4 hete, hogy haza sem jártam apámhoz. Muszáj lesz most hazamenjek, meg kell néznem, hogy mi van vele.

Ahogy hazaértem és bementem a házba megpillantottam apámat, ahogy ült a kanapén, kezében egy itallal, körülötte meg tele volt a hely üres italos üvegekkel.

-Apa. Én vagyok az, JJ.-szólaltam meg, azt se tudtam, hogy mit mondjak.

-Ki?-szólt vissza.

-JJ..a fiad.-mondtam.

-Nekem nincs fiam.-nézett rám.

Ezt meg, hogy érti? Nem tudtam mit mondani..

-Te nem vagy a fiam.-folytatta.-Ha a fiam lennél akkor nem hónaponta egyszer látogatnál meg!

-Nézd apa..akartam jönni de..-magyarázkodtam.

-De? Ha már nőd van akkor nem kell neked más igaz-e?-kérdezte s felállt és felém közeledett.

Még jó, hogy nincs itt Janet..

-Nem erről van szó.-mondtam.

-Ennyit nem érdemlek meg?! Hogy meglátogass?-kérdezte idegesen s felemelte rám a kezét.

-Minek látogassalak meg, ha csak kiabálni tudsz velem és megverni?! Sosem voltál igazi apa, sosem foglalkoztál velem!-kiabáltam idegesen s már majdnem könny folyt ki a szememből.

-Hogy beszélsz velem te haszontalan kölyök?! A veréseket mindig megérdemelted, ahogyan most is!-kiabálta s hozzámütött. Én próbáltam védekezni s ellökni magamtól, de nem sikerült. Csak ütött és ütött. Éreztem, hogy folyik a vér az orromból s sebek is vannak rajtam.

Valahogy ellöktem magamtól és véletlen nekiment valaminek és elesett.  Ekkor ahogyan csak tudtam siettem vissza JohnB-ékhoz.