26. rész

1.4K 49 0
                                    

Reggel arra ébredtem, hogy JJ felkönyökölve engem néz és kezével simogatja az arcomat.

-Jó reggelt.-mosolygott.

-Neked is.-mosolyodtam el.

-Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva.

-Nagyon jól.-ültem fel és az órára pillantottam. 10 óra volt.

-Juj, basszus, JJ!-ijedtem meg.

-Mi az?

-10 óra! Elkéstünk a suliból!!-estem kétségbe.

-Hé, nyugi.-húzott magához.-Szombat van.

-Jaj, tényleg.-nyugodtam meg.

-Na és mit tervezel mára?-kérdezte.

-Nem tudom. Veled szeretnék lenni.-mondtam.

-Mindig velem vagy.-kuncogott.

-Jó, tudom.-kuncogtam.

-Ma hazamegyek.-mondta JJ.

-Mi?-kérdeztem.

-Már rég nem voltam otthon, meg kell néznem apámmal mi van..-mondta JJ.

-Veled megyek.-mondtam.

-Nem jöhetsz, Janet.-mondta JJ.

-Azt mondtam, hogy veled szeretnék lenni, ahova te mész oda én is megyek.-mondtam.

-Apámhoz nem viszlek, ki tudja milyen állapotban van, biztos be van rúgva.-mondta JJ idegesen.

-Láttam már részeg embert JJ!-mondtam.

-Janet nem viszlek, értsd már meg! Féltelek apámtól, az is lehet megint elver amiért nem voltam otthon már hány napja..-mondta JJ.

-Akkor ne menj haza JJ! Én is féltelek téged! Azt hiszed nem fáj nekem, ha megver téged? Utálom nézni, ahogy szenvedsz!-mondtam idegesen.

-Nem szenvedek, nem hagyom, hogy újra megverjen.-mondta JJ.

-Akkor is veled fogok menni.-mondtam.

-Á, annyira makacs vagy!-mondta JJ idegesen és felállt az ágyból. -Megyek csekkolom a többieket.-mondta és kiment.

-Most meg mi baja van..?-kérdeztem magamtól halkan.

JJ szemszöge:

Nem értem Janetet. Jól ismeri az apám és nem fél tőle. Élőben nagyon ritkán találkozott vele, de nem is akarom, hogy találkozzanak. Ki tudja apám részeg és a semmiért nekem támad, Janet meg megijed. Nem akarom, hogy ott legyen és lássa, ha megver.

Kimentem a szobájából és kimentem a konyhába.
Kiara volt ott és készítette a reggelit.

-Jó reggelt.-mondtam.

-Neked is. Janet?-kérdezte.

-Öltözik.-mondtam.

-És kiküldött téged?-vigyorgott Kie.

-Öhm nem. Kijöttem magamtól.-mondtam.

-Ja.-mondta Kie.

-JohnB-ék?-kérdeztem.

-Nem találkoztam velük, szerintem még alszanak.-mondta.

-Értem, na jól van, aztán jövünk.-mondtam s visszamentem Janet szobájába.

Vagyis csak visszaakartam menni..

Életem Sneciként                  ||BEFEJEZETT||Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang