Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

41. rész

JJ üzenetet kapott, de nem nézte meg.

-Nem akarod megnézni?-kérdeztem.

-Nem. Majd megnézem később.-mondta.

-Te tudod.-mondtam.

-Szóval Janet, te a tegnap azért mentél el egyedül arra a bulira és azért ittál annyit, mert Kiara azt mondta neked, hogy lefeküdtünk egymással.-mondta idegesen JJ.

-Hát..-mondtam halkan.

Erre nagyon dühös lett.

-Baszki! Bajod is eshetett volna! Janet, ígérd meg nekem, hogy többet nem teszel ilyet!-mondta JJ s közel akart húzni magához, de óvatosan ellöktem magamtól.

-Jó.-mondtam.-De ez most min változtat? Úgy viselkedsz mintha újra minden rendben lenne holott a reggel teljesen szemét voltál velem.

-Tudom.-mondta.-És ahogy mondtad, nem változtat semmin, mivel ugyanúgy haragszom rád.

-És meddig tervezel haragudni még?-kérdeztem.

-Hogy érted?-húzta fel a szemöldökét.

-Örökké haragban leszünk?-kérdeztem a szemébe nézve.

-Nem tudom, de ezt most te rontottad el.-mondta.

-Nem igaz! Te rontottad el, amikor nem hittél nekem.-mondtam.

-Te hinnél nekem, ha azt mondanám, hogy nincs viszonyom egy olyan lánnyal, akivel láttad, hogy csak úgy smárolunk?-kérdezte.

Én csak hallgattam.

-Erről beszélek.-mondta JJ.

-De ez más, mivel én nem csak úgy smároltam Rafe-el! Ő csókolt meg, nem tudtam ellökni magamtól!-mondtam idegesen.

-Egyáltalán miért engedted be a házba?!-kérdezte idegesen.

-Nem engedtem be! Bejött.-mondtam.-Nem tudtam megakadályozni.

-Na jó, mindegy.-mondta.

-Kurvára nem mindegy. Elmondtam az igazat, a te dolgod az, hogy higyj a barátnődnek, olyan nehéz ez?-kérdeztem.

-Janet..-mondta halkan s hirtelen magáhozhúzott és közelhajolt hozzám, majd megcsókolt. Meglepődtem, de visszacsókoltam. Aztán egymás szemeibe néztünk.

-JJ.-mondtam.

-Hm?-kérdezte.

-Azt hiszed ezzel most megoldottad?-kérdeztem.

-Nem.., nem hiszem azt.-mondta.-De azt hiszem, vagyis szeretnék hinni neked. Elhiszem neked, mostmár elhiszek mindent.

-Itt volt már az ideje..-mondtam.- De én nem felejtem el, hogy nem hittél nekem és olyanokat feltételeztetek rólam, ami nem igaz és meg sem hallgattatok engem...-mondtam.

-Tudom, nagyon sajnálom.. -mondta JJ.

-Ennyi?-kérdeztem.

-Mit csináljak Janet? Ki voltam akadva és szemét voltam emiatt veled, mást nem tudok mondani, csak azt, hogy Bocsánat!-mondta.

-Jó..mindegy.-mondtam.

-Remélem egyszer megbocsátasz nekem.-mondta JJ s nyomott egy puszit a homlokomra és kiment a szobámból.

-Szeretnék..-mondtam halkan...