Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

36. rész

A szobámban voltam és az ágyamon feküdtem. Gondolkoztam. Miért történnek velem ezek? Összejövök életem szerelmével, tök boldogok vagyunk aztán jön ez. Jó, tudom, hogy minden kapcsolatban vannak problémák, de ez már nem csak a kapcsolatunkról szól, egy nagyon jó barátságom is tönkrement Kiarával...
Valaki tuti, hogy megátkozott engem. Csak azért történnek ezek.

Csak gondolkoztam és gondolkoztam, aztán arra jutottam, hogy elmegyek Rafe-hez és ráveszem valahogy arra, hogy mondja el JJ-éknek az igazat. De ha elmondaná is és JJ elhinné akkor is nagyon de nagyon haragudnék JJ-re, amiért nem hitt nekem..

Elkészültem és már indultam volna ki az ajtón, mire bejött JohnB a szobámba és becsukta maga mögött az ajtót.

Én csak bámultam őt.

-Janet.-szólalt meg.

-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit flegmán.

-Beszélni.-válaszolta.

-Én nem akarok.-néztem rá szúrós szemekkel és kikerültem volna, de nem engedte és visszahúzott.

-Tudnom kell, az igazat. És én szeretnék hinni a húgomnak.-nézett a szemembe.

-Szeretnél? Akkor miért nem hiszel? Én elmondtam az igazságot, ennél többet nem tudok mondani.-néztem folyamatosan JohnB-re.

-Ismerem Rafe-t és elhiszem, amit mondtál, tudom, hogy mindig is oda volt érted.-mondta JohnB.

-Legalább te elhiszed.-mondtam.

-Próbáltam meggyőzni JJ-t, de folyton kerüli a témát és meg sem hallgat, ha rólad mondok neki valamit.-mondta JohnB.

-Hagyd, majd idővel rájön, de nem bocsátok meg neki.-forgattam a szemeim.

-De, meg kell bocsáss neki.-mondta.

-Ő is kellene higgyen nekem, de mégsem teszi, így nekem sem muszáj megbocsátanom.-húztam ki magam.

-Ahj..hova indultál?-kérdezte.

-Sétálni.-hazudtam.

-Rendben, mikor jösz vissza?-kérdezte.

-Még nem tudom, de sietek.-mondtam.

-Oké. Akkor menj.-mondta.

-Jó, na szia.-köszöntem el.

-Szia.-köszönt el és én lementem a nappaliba.