Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

28. rész

Rafe elengedett magától.

-Itt meg mi folyik?-kérdezte Sarah.

-Sarah..-mondtam.

-Csend! Hallottam amit mondtál, ne aggódj Janet. Rafe te normális vagy?! Miért nem hagysz békét Janetnek?-kérdezte idegesen Sarah.

-Semmi közöd hozzá hugi.-mondta Rafe.

-Teljesen be vagy drogozva, egyáltalán tudod, hogy mit csinálsz?!-kérdezte idegesen Sarah.

-Ne aggódj, mert tudom.-mondta Rafe.

-Elmondtam szépen, hogy nekem van barátom, akkor sem képes leszállni rólam..-mondtam.

-Nem érdekel, most azonnal elmegyünk innen.-mondta Sarah s megfogta a csuklóm és kimentünk a házból. A ruháit a hátitáskájába tette, s úgy indultunk el a biciklinkkel.

Hamar haza is érkeztünk.

JJ és JohnB már az ajtóban vártak minket.

-Sarah, ne mond el nekik.-suttogtam Sarahnak.

-Nem mondom el.-suttogta.

-Megérkeztünk!-mondtam.

-Ugye nem találkoztatok egyik flúgossal sem?-kérdezte JJ.

-Nem, dehogy.-mondta Sarah s bement a házba.

-Biztos?-nézett rám JJ.

-Biztos.-hazudtam s leültem melléjük a lépcsőre.

-Rafe nem volt otthon?-kérdezte JohnB.

-Nem.-hazudtam.

-Janet! Ugye igazat mondasz?-kérdezte JJ.

-Igen.-mondtam, de szerintem látszott rajtam, hogy hazudok.

-Persze, nem igaz. Otthon volt ugye?!-lett ideges JohnB.

-Csinált neked valamit?!-kérdezte idegesen JJ.

-Nem, fejezzétek már be..-mondtam.

-Szóval otthon volt?-kérdezte JJ.

-Igen otthon volt! De nem mondok semmit, mert kinézem belőletek, hogy most azonnal odarohannátok, és letámadnátok.-mondtam.

-Mi?! Miért?! Mit csinált?!-kérdezte idegesen JohnB.

-Nem mondok semmit, nem csinált amúgy semmi nagy dolgot, nem lényeges.-mondtam.

-Janet! Azonnal mond el, hogy mit csinált!-szökött fel JJ, s erre JohnB-val is felálltunk.

-Tetszem neki, és hát rámnyomult, de mondtam, hogy foglalt vagyok.-mondtam.

-És?! Azután?!-kérdezte idegesen JJ.

-JJ, haver, nyugi van, nem bántotta se semmi.-mondta JohnB.

-Szerintem nem bántana, nem úgy nézett ki..-mondtam.

-Ajánlom is, mert hanem megölöm.-mondta JJ s magáhozhúzott.

-Én is megölném, de nem csinált semmit olyat.-mondta JohnB.

-Fiúk..fiúk..-forgattam a szemeimet.

-Mi az? Jobban tetszene, ha mi is olyan erőszakosak lennénk hozzátok, mint például Rafe?-kérdezte JJ.

-Jaj, nem.-mondtam.

-Na akkor.-mondta JohnB s magáhozhúzott és megölelt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Már üttelek volna agyon JohnB, de eszembe jutott, hogy testvérek vagytok.-mondta JJ.

-Hahaha.-kuncogott JohnB.

-JJ, semmi erőszakosság!-kuncogtam.

Aztán bementünk a házba. JJ-vel felmentünk a szobánkba, JohnB meg bement Sarahoz.