Életem Sneciként ||BEFEJEZETT||

37. rész

  A nappaliban ültek a kanapén a többiek és nézték a tévét. Ahogy lementem rám néztek. JJ is végignézett rajtam, de nem szólt semmit sem, ellenben Pope igen.

-Hova mész?-kérdezte Pope.

-Sarah-hoz.-mondtam és nem nézve rájuk a bejárati ajtó felé siettem.

-Nem inkább Rafe-hez?-szólalt meg Kie.

Ekkor megtorpantam és hátranéztem.

-Fogd be, különben...-folytattam volna de JJ közbevágott.

-Különben?-kérdezte JJ felvont szemöldökkel.

Erre Kie elmosolyodott. Pff...

-Ahh kurvára elegem van belőletek, szóval légyszi szálljatok le rólam!-próbáltam nem idegesen válaszolni, és nem volt más mit mondhattam volna szóval kinyitottam az ajtót és kimentem, de valaki utánnam jött. JJ volt az, hát persze, ki más?

Becsukta maga mögött az ajtót, az udvaron voltunk.
Én mintha észre se vettem volna őt folytattam tovább az utamat de elkapta a karom és visszahúzott.

-Üdvözlöm Rafe-t.-mondta.

Én meglepődve bámultam rá, nem tudtam mit mondjak erre. Hogy változott meg ennyire JJ? Rá sem ismerek.

-Kérdezd meg tőle, hogy jól csókolsz-e.-mondta lenézően majd bemenni készült de én utána mentem és meglöktem.

-Hogy vagy ilyen szemét?! Mióta váltál ilyenné?! Hm?!-löktem meg.

Ő közelhajolt hozzám.

-Te tettél ilyenné, őszíntén szerettelek, és te...ezt érdemeltem?!-kérdezte idegesen.

-Meg sem hallgattál, hogy elmondjam az elejétől!-kiáltottam idegesen.

-Nem vagyok kíváncsi a részletekre.-mondta JJ.

-Én sem rád.-néztem félig dühös és szomorú szemekkel rá, majd otthagytam.

Sarah-éknál:

Bementem Sarah-ék házukba és Rafe szobája felé vettem az irányt. Amikor a szobájához értem bekopogtam az ajtón. Nem volt válasz, ezért bementem. Üres volt a szoba. Hol lehet Rafe? Aztán hallottam, hogy valaki a hátammögött bejött a szobába. Megfordultam. Rafe állt előttem.

-Janet?-kérdezte meglepődve.

-Nem számítottál rám, igaz?-kérdeztem.

-Őszíntén? Nem.-mondta.

-Csak azért jöttem, hogy tisztázzuk.-mondtam.

-Oké, mit?-kérdezte.

-Mit? Megcsókoltál baszki és emiatt tönkretetted a kapcsolatomat!-mondtam idegesen.

-A kapcsolatodat azzal a snecivel?-kuncogott.-Hála Istennek.

-Ne mondj ilyet!-mondtam idegesen.

-Mit vársz tőlem?-kérdezte.

-Azt, hogy gyere el hozzánk és mond el nekik az igazságot, mert nekem nem hisznek.-mondtam.

-Neked nem hisznek és nekem fognak?-nevetett.

-Nem tudom.-forgattam a szemeim.

-Baby, ez a mostani szituáció lehetővé teszi, hogy több időt fordítsunk kettőnkre, nem gondolod?-vigyorgott s a derekamhoz akart érni, de félre léptem.

-Nem! Rafe, mi ketten sohasem leszünk egy pár. Ezt már mondtam.-forgattam a szemeimet.

-Miért? Mondj egy okot! Csak azért nem lehetünk mert ott van az a faszi!-akadt ki Rafe.

-Nem csak azért!-mondtam.

-Mindegy, hagyjuk.-mondta.

-Tudod mit? Nem kell mondj nekik semmit, majd elhiszik, ha szeretnék. Engem nem érdekel..-mondtam.

-Helyes.-kuncogott Rafe.

-Majd találkozunk.-mondtam s elakartam menni.

-Már mész is?-kérdezte.

-Igen.-mondtam és eljöttem.