Oasis - [Befejezett]

10. fejezet - A szövetséges

Amint a hold elérte legmagasabb pontját az égen, Aubrey fogta batyuját, és nekiindult a tiltott erdőnek. A sűrű ágak közt utat vágott magának tőrével, hogy a leggyorsabb módon átjuthasson rajta. Az arca elé lógó levelek, és ágak nehézkéssé tették a haladást. Lába út közben meg-meg akadt egy-egy fa kiálló gyökerében, vagy egy-egy borostyáncsomóban. A fény csak foltokban szűrődött át a sűrű lomboktól, de ez nem tántorította el a furryt. Egy jó kis időbe telt neki, még átverekedte magát a sűrű növényzeten, de végül kiért az erdő után lévő tisztásra, megúszva egy-két karcolással. Nem kellett sokáig pásztáznia a mezőt, szinte rögtön megpillantotta azt, aki már várta őt megbeszélt találkozási pontjukon. Aubrey elkezdetett közeledni az ember felé, mire az is észrevette őt és elkezdett felé ügetni egy hatalmas élőlény hátán. Az erdőhatár még épp látszódott annak a dombnak a tetejéről, ahol összetalálkoztak.

-          Aubrey Desertchild, igaz?  – kérdezte egy nagymacska-szerű lényen lovagló lány. A furry nem nagyon látta az arcát a sötétben, csak a macska égkék színű szeme világított szemébe. Ahogy észrevette, még egy hasonló állt mellettük közvetlen is. Leküzdve az ismeretlen állatoktól való félelmét, torkát megköszörülve előrébb lépett az idegenhez és annak hátasaihoz.

-          Igen. Megkaptam a leveleteket. Honnan tudtad, hogy én én vagyok? Mármint... Nem is a saját kinézetemben vagyok.

-          Mivel Penelope küldött azzal, hogy egy olyan lányt várjak, aki valószínűleg ugyan úgy néz ki, mint ő, ezért nem volt gond a beazonosításod. És amúgy is, ki lenne olyan őrült hogy csak úgy bemerészkedjen a tiltott erdőbe? De most nem is ez a fontos. Térjünk a lényegre, a levélben leírtakra. Akkor segítesz nekünk?

-          Erre az alkalomra készítettük fel a csapatunkat. Bízhattok nem csak az én, de a csapatunk segítségében is.

-          Köszönjük. – Egy óriási sóhajt követve megenyhült egy kissé a lány, és már teljesen más hangnemben is beszélt. - Jaj, milyen modortalan vagyok. A nevem Veronica Wildwater, de szólíts csak Nicának. – Ugrott le az állat hátáról Nica, és kezet nyújtott Aubreynak. Miután kezet ráztak, előre vezette a furcsa lényeket, hogy bemutassa őket új szövetségesének. – Ez a két öreg harcos pedig Blossom és Shadow. Nem tudom, mennyire ismered az ősi elemek legendáját, de ők két ilyen elem őrzői. – Gazdájuk kezével intett a két macskaszerű lénynek, akik erre Aubrey elé ültek, így a furry közelebbről is meg tudta szemlélni ezeket a csodás állatokat.

Mind a kettőjükre találó volt nevük. Shadow szinte elveszett az éjszakában, hiszen teljesen úgy nézett ki, mint egy árnyék. A hátán és lábain apró magenta színű foltmintázat izzott. A szemei lilán világítottak, és veszélyt éreztettek, ha valaki beléjük nézett. Nagyon vékony és törékeny testalkata volt. Már látszatra is kiváló futónak lehetett sejteni, és léptei nesztelenek voltak. Blossom szinte ennek az ellenkezője volt. Izmos, oroszlánéhoz hasonló alkata és sörénye, viszont hosszú, lógó fülei voltak. Combjainak és lábainak mintázata olyan volt, mint egy fatörzsé, zöld sörényében pedig apró kék virágok lógtak. Homlokán egy függőleges világoskék csík futott, szemei fölött pedig két folt virított. Tekintete nyugodtságot és kedvességet árasztott. Ő már kissé nehezebben mozgott, és kinézetre nagyon idősnek tűnt, viszont ez a két jegy nem tompíthatta el a belőle áradó büszkeséget.

-          Pattanj fel Shadow hátára, és induljunk, hogy én még visszaérjek ide napkelte előtt. – Javasolta Nica, majd ő is felszállt Blossom hátára. A két lány együtt folytatta útját a hold halovány fényének kíséretében.

Eközben a táborban Ash még mindig ébren volt. Egyre jobban úgy érezte, el kell árulnia testvére kilétét, mivel veszélyt jelenthet rájuk. Idegességében kezeit morzsolta, és fogait csikorgatta. Tekintete össze-vissza ugrált az ócska plafonon. Nem akarta átverni társait, de egy valami mégis visszatartotta abban, hogy beszéljen az igazságról. Az a Meldewi eskü, amit minden trónörökösnek le kellett tennie amint elérte a tíz éves kort, megakadályozta a lányt abban, hogy elmondja bárkinek is mit művel bátyja. Az eskütétel után egy olyan varázslat szállt az eskütevőre, ami megakadályozza, hogy bármely családtagja ellen árulást tudjon elkövetni szóval és tettel. Hiába törte fejét varázsigét megtörő módokról és szerekről, egyik sem tűnt úgy, hogy működne. Nem talált semmilyen megoldást, és ez annyira aggasztotta, hogy még a víz is leverte őt.