Oasis - [Befejezett]

19. fejezet - A menekülés

 - AZT MONDTAM FUTÁS! – Kiabált Mirage, miközben az őröket próbálta visszatartani és közben még Sander támadásait is hárítani.

Ash és Nate rohantak visszafelé az alagúton, de félúton észrevették, hogy az őrök elkezdték őket követni. Kijutottak a második emelet egyik folyosójára, de ott még egy tucat fegyveres vette észre őket, akik ugyan úgy utánuk iramodtak.

- Honnan jöttek ezek? Senki nem volt itt még az előbb! - lihegte Ash menekülésük közben.

Csak futottak egyenesen arra, amerre volt előttük út. Rövidesen észrevették, hogy egészen visszafutottak a 3. emeletre, ahonnan az egyetlen kiút az volt, hogy még egy emelettel fentebb mennek. Ash szobája felé vették az irányt, de a legkitartóbb katonák oda is követték őket. Kiszaladtak az erkélyre, ahonnan felmásztak a tetőre. Itt már az őrök elvesztették őket és a szobát kutatták utánuk.

- Ash, ugranunk kell!

- Le a tetőről? Te megőrültél?

- Ott vannak! – vette észre őket egy őr az erkélyről.

A következő pillanatban Nate megragadta Ash csuklóját és lerántotta magával őt a torony tetejéről.

M-t a harc közben Sander elrántotta, amitől leesett a földre. A fiú az ajtó felé lépett majd bezárta azt, kint hagyva az őröket. Mikor újra szembefordult vele, a tőrét visszahelyezte zsebébe. Lassú léptekkel odament a földön ülő lányhoz, és kezét nyújtotta felé. Egy teljes percig álltak így egy helyeben, mert Mirage nem fogadta el a segítséget.

- Nem akarlak bántani. Az őrök is csak illúziók voltak.

- Szóval még mindig működik a talizmánod... Szerencséd van Stormguard.

- Ha akartad volna, már rég elvehetted volna az erejét. De nem tetted. – Felelt Sander. – Gyere, hadd segítsek neked.

- Ehhez már túl késő. – mutatta meg sértett karját M – Ha a következő segédkezésed is abba fut bele, hogy a másik karomra is adsz egy vágást, akkor köszönöm, nem kérek belőle. Mondd, mit akarsz még? Nem csak tőlem, nem csak a csapatomtól, de ezektől a szerencsétlenektől is? Mi a jó nektek abban, hogy bezárjátok őket?

- Ők nem emberek érts már meg! Ha egyszer fellázadtak, még egyszer felfognak!

- Ahhoz a lázadáshoz nektek semmi közötök nem lett volna, és mégis megöltétek az embereinket! Aztán még csodálkoztatok, hogy nem voltak jóban a családjaink utána!

- Még mindig ebben a gyerekes álomban élsz, ahol mindenki egyenlő lehet, igaz? Fogadni mernék, hogy annak ellenére, hogy a csapattársaid tudják, ki vagy egyáltalán nem becsülnek meg, és nem tartanak a vezetőjüknek sem, csak a buta kis eszméd miatt!

- Mert nem tudnak semmit! És nem is fognak, ha rajtam múlik!

- Igen? Azt majd még meglátjuk... Nemsoká úgy is Meldew lesz az új legyőzhetetlen királyság, és az én szavam lesz a szent. Akkor már anélkül is elárulhatom az igazságot, hogy bárki is megkérdőjelezne, vagy ellenem támadna. Milyen jó is belegondolni, nemde?

- Te kis nyomorult... - A lány nekiugrott Sandernek.

*

Nate és Ash egyenesen a tengerbe ugrottak. Amikor a többiek meglátták őket, rögtön beküldték értük a nagymacskáikat, akiknek segítségével könnyen ki tudtak jutni a mély vízből. Amikor már a sekély résznél voltak, a többek is bementek kisegíteni őket a tengerből.