Oasis - [Befejezett]

13. fejezet - Cselszövés a városvezető ellen

Hajnalban Penelope és Nica keltette a csapatot. Mindenkinek volt ideje felkészülni, és még utoljára át is beszélték a tervet, hogy minden zökkenőmentesen haladjon. A hátizsákjaikat rábízták Williamre és Catherinere, akiket nem sokkal később el is indítottak egy szekérrel az erőd felé. A többieknek még maradt egy kis idejük indulás előtt. Ash szemmel láthatóan feszült volt, de készen állt a feladatára.

-          Hé, jól vagy? – Ült le Ash mellé a fölre Sander.

-          Igen, csak egy kicsit izgulok. – Felelte a lány.

-          Figyu, bármi is történjék, csak szólj és én megpróbálok segíteni.

-          Kössz. De asszem megoldom egyedül is. – Mosolygott bátyjára, majd felállt és csatlakozott Lilához és Penelopehoz. Még mindig nem tudta, hogy megbízhat-e benne, de most a küldetés miatti izgalom elterelte kételyeiről a figyelmét. Tudta, ahhoz, hogy bátyja ne bukjon le a többiek előtt, együtt kell működnie a csapattal és segítenie kell nekik.

Mindenki izgatottan a terv részleteit ecsetelte egymásnak, és esetleges b-terveket gyártottak, ha valami nem úgy alakulna, ahogy azt ők eltervezték. Mikorra már mindenki lecsendesedett, a vezető a csapattársai felé fordult.

-          Rendben, akkor mindenki készen áll? – Kérdezte hangosan Nica, mire a csapat tagjai hangos "Igen"-ekkel válaszoltak. – Akkor, ne vesztegessük a drága időnket. Indulás!

A csapat Felix nélkül folytatta útját a karantén-város felé. Egy óra gyaloglás után kiértek a völgyből, és megmászták azt a dombot, ahonnan rálátnak a városra, és a magas fűben hasalva várták, míg meglátják a városvezető hintóját. Az időjárás nem kedvezett nekik, ugyanis ezen a hajnalon a szokásosnál sokkal hidegebb idő volt, és még az eső is elkezdett cseperegni. A távolban pár villámot is láttak, és érezték, hogy a vihar feléjük jön. Gyorsan kellett cselekedniük, ha még a zápor előtt ki akartak szabadítani embereket.  Egy kis várakozás után meglátták, ahogy az óriási vaskapu kitárul, és egy erős testalkatú, magas fiú jön ki rajta. Haja barna volt, és kontyba volt fogva. Szeme hidegkék, orrnyergénél pedig egy keresztbe húzódó sebhely volt. Ruhája egyszerű, de saras volt. Egy sima mocsárzöld pólót, és egy bőszárú szürke vadásznadrágot viselt, derekára egy sárga kendő volt kötve.

Miután kilépett a kapun, nem sokkal utána egy csicsás hintó gördül ki azon. A fiú visszazárta a kapukat, de kint maradt, úgy, ahogy a terv szerint tennie kellett. Várniuk kellett egy kicsit, még a hintó kellő távolságra kerül, majd Ji meggyújtotta a jelzőfényt, ami az akció kezdetét jelentette. A csapat felugrott a földről, és szétváltak a megbeszélt módon. A kapu tárva nyitva állt előttük. Amikor odaértek a bejárathoz, futtában Ji kiabált feléjük.

-          Hozzatok ki annyi furryt, amennyit csak tudtok! – Kiáltotta, miközben segített Penelopénak visszatartani az őröket a tornyaikban.

Egyenlőre minden úgy ment, ahogy megbeszélték. Aubrey és Nica az északi városrész felé szaladtak, Sander és Cole a keleti, Ash és Lila pedig a nyugati részhez siettek. Nagy hanggal kezdték kiabálni, hogy szabad az út kifele, mire a legtöbb ember el is indult. A szakadó eső nem gátolta meg őket küldetésükben. Segítették kifelé a tömeget, akik a Ji melletti szekerekre rendszerint felugrottak majd elindultak. Egy kevés ideig minden rendben is ment. A vihar végül utolérte őket, és egyre hevesebben csapott le a karanténvárosra. Néhány villám veszélyesen közel csapott be a szűk utcákban. Egyszer csak megszólaltak a vészjelző sivító hangjai, majd a hangosbeszélő elkezdett recsegni.

-          Azonnal.... - ....tok el.... rületet! – a recsegés és az eső miatt alig lehetett érteni a szöveget. – Ism..lem az-..... hagyjátok ... a ....-rületet! – A csapat tagjainak kellett egy pillanat, míg leesett nekik, hogy mit jelenthet az üzenet. Amint rájöttek, hogy ez a visszavonulót jelenti, azonnal rohantak kifelé. A tömegben viszont nagyon nehezen lehetett úgy mozogni, hogy ne hagyják el egymást a tagok.