Oasis - [Befejezett]

25. Fejezet - Remény nélkül

 - Akkor azt akarja mondani, hogy ki tudná csempészni ezeket az embereket?

- Igen – felelte Annemarie, Evie anyja. Ő már régóta csempészett ki furryket steamtownba, ahol megkülönböztetés nélkül éltek az emberek között. Felajánlotta Jinek, hogy azokat az embereket, akiket kimentettek Meldewból, elviszi Steamtownba, és segít nekik talpra állni.

- Biztos benne? Ez elég veszélyes küldetés, ők kilencen vannak, nem egy vagy két emberről van szó...

- Megoldjuk, bízzon bennünk. Amint kikötünk, küldök egy postagalambot Miragenak.

- Rendben. Köszönjük.

A hajnali ködben Ji és a többiek átadták a furryket Annemarinek, és tovább indultak. Nem sokáig jutottak, mert jött a csapatuk másik fele az óriás griffmadár hátán. Elmondták mi történt, és hogy most azonnal vissza kell menniük Oasisba, különben minden elpusztul ott. A griff épp elbírta mindannyiókat. Miközben repültek hazafelé, Ash beszámolt szipogva Natenek, hogy mi történt.

- Én nem akartam Sander oldalára állni, még mindig veletek vagyok... - mondta a lány, miközben fejét a fiú vállán pihentette.

- Nem a te hibád. Sander birtokában áll egy manipulatív talizmán is. Ráadásul te még a húga is vagy, könnyű célpont voltál.

- De ugye te nem haragszol rám?

- Dehogy. – ölelte meg Nate.

- Ha befejezitek ezt nyálas beszélgetést, amitől mindjárt kidobom a taccsot, - szólt közbe Echo – akkor esetleg le is szállhatnál Ash rólam, a farkamon ülsz.

- Oh, bocsi. – Helyezkedett arrébb.

- Srácok, szerintem van egy kis problémánk... - Mutatott előre Morgan, egy nagy füstfelhő felé.

- Előre megyek – változott újra pillangóvá Lucy.

- Most abba a felhőbe egyenest be akarunk szállni? Mert ha igen akkor én még itt inkább kiszállok – közölte Cole, majd egyenest lefordult a madárról, és talizmánjával légfolyosót készítve magának lesiklott.

- Ti azért még ne ugorjatok ki! – szólt Lila, majd lefelé irányította az állatát, amint közelebb értek, látták, hogy az erődből már csak szén és hamu maradt.

- NEEE! Anya! Apa! – sikított Aubrey, és már Felixnek kellett lefogni, hogy ne ugorjon le.

Amint leérkeztek a földre, mindenki szétszéledt. Ash, Lila Ji és Penelope átfésülték a területet, nincs-e még ellenség a romok között megbújva a felszínen.

A Tölgyfák Erődjének még megmaradt darabjai parázslottak a nemrég égő lángoktól. A gyökerek kifordultak a földből, a lombkorona teljesen megsemmisült. Az egykor a két fa között álló pódiumnak nyoma sem volt már. Az erődben megbújó emberek és furryk holmijai égve hevertek össze-vissza a földön, a törmelékek között. Rengetek fontos irat, és alkímiai alapanyag keveredett a porban. Túlélők nyomára nem bukkantak. Úgy tűnt, mindenki, aki életben maradt a harc után, azt elhurcolták.

Echo és Lucy, Nica, Nate és Morgan a romokat kutatta hátha van valaki, akit itt felejtettek a katonák, és túlélte. Felix, Aubrey, és Cole szüleiket kereste az alsó pince-emeleteken. Meg is találták őket, sajnos elég rossz állapotban. Mind a ketten nagyon súlyosan megsérültek, néhány percük maradhatott hátra.

- Nem, nem lehet igaz! – zokogott Aubrey.

- Ne.. sírj.. kislányom, minden.. rendbe... lesz... - szólt hozzá Catherine gyöngén.

- Apám... - suttogta Cole

- Ne... aggódjatok, szép... hosszú életünk... volt... Most ...rajtatok ..a.. sor, hogy... bizonyítsátok... mennyire... erősek... vagytok... nélkülünk is. - dadogta William. – Eddig is boldogultatok... mi már csak... lassítottunk volna... titeket.

- NE hagyjatok itt! – könyörgött Felix.

- Vigyázz a... testvéreidre, Felix... - mondta egyre halkabban Catherine.

- Emlékezzetek ránk. Szeretünk titeket. – Mondta a két szülő egyszerre, majd lehunyták szemüket. A földön, kettesben feküdve, megfogták egymás kezét. Gyermekeik körülöttük térdeltek. Mély sóhajt hallattak, majd mellkasuk többé már nem emelkedett fel. Testük hamuvá vált, és elfújta őket a szél. Mind a három testvér zokogott...

De sajnos ennek itt nem volt vége. Mikor mindfelértek, minden tagot elfogtak. Kiderült, hogy csak rájuk vártak az őrök. Acsapat bátran kiállt az elképesztő túlerő ellen, és kitartóan harcoltak.Már-már kezdtek reménykedni, hogy felül tudnak kerekedni a támadókon, de mégtöbb segítséget kaptak a Meldewi katonák Whisperből. Echonak az utolsópillanatban valahogy sikerült eltűnnie a zűrzavaros harcban, ezért őt még ottkeresték, de a többieket bedobták különböző karanténvárosokba. Senki nem tudta,mi vár rájuk. Csak elkülönítve ültek egymástól a sziget különböző felein.Helyzetük kilátástalan volt. Minden reményük elveszett.