Oasis - [Befejezett]

18. fejezet - Bevetés Meldewban

- Biztos, hogy felkészületlenül el akarsz menni, harcolni? Nem akarsz még inkább egy napot a gyakorlásra szánni? Nem hiszem, hogy ez a kis idő-...

- Nincs más választásunk, Nate. Két csapattag nagy valószínűséggel el van fogva, ráadásul van egy térképe Sandernek, szóval még ide is be tud jutni. Tudod hány ember élete múlik most ezen? Bármikor jöhetnek! Nincs időnk. Ma este indulunk. Amúgy meg ki mondta, hogy harcolni szeretnék? Ez egy csöndes és gyors bevetés lesz. Nem fognak minket észrevenni. És amúgy is. A csapat, ha csak egy kicsit is, de gyakorlottnak tűnik.

- De Mir-...

- Nincs semmi de, és ne hívj így! Tudod mennyire utálom. – Sietett el M.

A lány nagyon féltette a csapatát, de valahogy meg kellett védenie az embereit. Próbálta keménységgel leplezni aggodalmát, ezért a megszokottnál ridegebbnek tűnt. Gondolatai a lehetséges b-tervek kitalálására terelődtek. A legvégsőbb esetben a talizmánja még mindig meg tudja meg tudja a csapatot menteni, ha a megfelelő időben aktiválódik... de őt már nem biztos. „Nem. Nem lesz semmi baj. Bízhatok a többiekben, és zökkenőmentesen végre fogjuk tudni hajtani a bevetést." – Nyugtatta magát.

Amint besötétedett elindultak azokon a nagymacskaszerű lényeken, amikkel idefelé is jöttek. Nem tudták mire számítsanak, de gyorsak akartak lenni, mint mindig. Szoros tempót diktáltak, nem állhattak meg egy percre sem pihenni.

- Ne feledjétek, a legjobb módszer az, ha halkan megpróbálunk beosonni a palotába. Én nem ismerem azt a két srácot, ezért értük Nic és Aub fog elmenni.

- Értettük. – bólintott Aubrey és Nica.

- Ash, te tudod a bátyád hol tartja a személyes dolgait?

- Igen, a szobájában.

- Akkor te mész a térképért. Nate és Ji. Ti próbáljatok beolvadni, és annyi őrt lefoglalni amennyit tudtok, hogy közben Penelope és Lila ki tudja a többi furry foglyot szabadítani a börtönből. Tudom, hogy ez nem feltétlen volt benne az eredeti tervünkben, de ha már itt vagyunk ezt is megpróbálhatjuk. De csak óvatosan!

- Rendben. És te? – kérdezte Lila

- Megkeresem az eddig lefoglalt talizmánokat. Próbáljatok nem lebukni, nem hívhatunk magunkra túl nagy figyelmet, különben...

- Különben...? – Nézett komolyan M szemébe Ji.

- Nincs olyan, hogy különben. Megcsináljuk! – Bátorított mindenkit Ash.

Nemsokára odaértek a tengerhez. A macskákat otthagyták a parton, és csónakkal folytatták útjukat. Minden "csapat" külön-külön eggyel ment tovább.

- Ha végeztetek, ugyan ide gyertek vissza. Ha egyszer kijöttetek ne menjetek vissza. Odabent lehet segíteni a másiknak, de csak ahogy mondtam, észrevétlenül! Tudjátok, „Ameddig az árnyékban maradunk, az hűen véd, de ellensége a fény kegyetlen társad, aki bármelyik pillanatban elárulhat saját érdekét nézve". Mondjuk, hiába mondom, most nincs itt az idő holmi mondásokra. – Rázta meg fejét, majd egy kis hallgatás után folytatta. - Sok szerencsét. Nem akarom, hogy bárkinek is baja essen, értve vagyok? – M arcát nem látták a sötétben, szerencséjére ez leplezte aggódó pillantásait, amiket minden egyes társára vetett.

- Sok szerencsét – ismételték a többiek, majd mindenki útjára indult.

Amikor Ash elérte a partot, tudta, hogy a legegyszerűbb mód arra, hogy bejusson, az az, hogy felmászik a palota tetejére és régi szobája erkélyén keresztül bejut az épületbe. Onnan már csak Sander szobáját kell megkeresnie. A vastag kőtéglából kirakott kőfalon egyszerű volt felmásznia. Átugrotta a vizesárkot, csak úgy, mint a kiképzésen, majd megkapaszkodott a falon. Fekete köpenyével alig lehetett észrevenni a sötétben, csak narancssárga szemei villogtak az izgalomtól. Kezei és lábai remegtek, de mászás közben próbálta nyugtatni magát nehogy leessen. Árnyékként mozgott, ügyesen, és senki nem vette észre a kint járőröző katonák közül. Egyik lépés a másik után. Minden tökéletesen haladt, egészen addig, amíg a sötétben rossz helyre nem tette lábát, ami alól kicsúszott az egyik falba épített kő. Szerencséjére hirtelen meg tudott kapaszkodni a falban és nem esett így le.