Oasis - [Befejezett]

15. fejezet - Új élet, régi szokások

A kis csapat már a 4. emeleten járt Nate keresése miatt, de még mindig nem találták meg a fiút.

-          Valamit azért igazán mondhatott volna az a lány! Már kezd elegem lenni ebből a keresgetésből! – szakadt ki Aubreyból az őszinteség

-          Nekem sem tetszik, hogy fel alá kell járkálnunk, de most nem igazán tudunk mást csinálni – felet Nica.

-          Megtennétek, hogy befejezitek ezt a kislányos nyafogást? van más dolgunk is ennél. – Fejezte be Sander a veszekedést, előrefurakodott és folytatta útját egyenesen a folyosón.

Ash és Lila is követte, majd végül a két másik lány zárta a sort. Néhány embert és furryt, aki szembejött velük, megkérdeztek Nate hollétéről, de senki nem tudta pontosan megmondani, de egyre többen emlegették azt a bizonyos -1. emeletet, amiről elméletileg senki sem tudott.

-          Akkor odamegyünk. – Jelentette ki Sander.

-          Biztos vagy ebben Morgan? Szerintem, ha senkinek nem szabadna tudnia arról az emeletről, akkor valami olyan dolog van ott, ami nem mindenkire tartozik, nem gondolod? – Kérdezte Lila.

-          Úgy gondolom nekünk meg szabad néznünk. Elvégre mi voltunk azok, akik kiszabadították azokat az embereket!

-          Igen, de nem hallottad mekkora balhét csináltunk ezzel?! Örüljünk, ha nem dobnak minket innen ki! Volt már rá példa és ti még nem tudjátok, hogy itt hogyan mennek a dolgok. – Vette át Lila szavát Nica.

-          Öhm... bocsi, hogy így beleszólok, de hol van Ash? – Aubrey pont a legjobb pillanatban zökkentette ki a többieket a vitából.

-          Na, ne szórakozz... nemhogy ezt a Natet kell megkeresnünk, de még Ash is bújócskát játszik! - Lila már teljesen ki volt borulva ettől az egész helyzettől.

Visszafordultak a negyedik emeleten, és végig nézték azt az utat, ahol mentek, nem-e otthagyták Asht valahol az egyik irodában, amíg ő nézelődött. Aztán a harmadikat, a másodikat, és az elsőt is. Sehol nem találták, ezért úgy gondolták kimennek vissza a boltívhez, hátha azóta már Penelope és Ji visszaért, és ők talán tudnak valamit erről az egészről, hamár úgy elrángatták őket. Szépen lassan elsétáltak a pódiumhoz, de senkit sem láttak ott.

-          Na, akkor most mihez kezdjünk? Sehol senki. Nagy ötlet volt, hogy kijöjjünk ide a semmiért! – Panaszkodott tovább Sander.

-          Morgan, ha nem fogod be a pofád, én komolyam mondom lenyeletem veled a talizmánod! – Aubrey már nagyon ideges volt a történtek miatt, ugyan úgy ahogy a többiek is.

-          Jaj, de nagy a szája valakinek! Ha kész tervvel jöttünk volna ide, nem csak úgy mert „Nica azt mondta ez egy jó ötlet" akkor már rég nem itt ácsorognánk, mint tölgyerdőben a fenyő.

-          Hékás! Én nem mondtam biztosra, hogy ide kell jönnünk! Ez csak egy ésszerű javaslat volt, és több mint a ti semmitek! – Csatlakozott Nica is a veszekedéshez

-          Nézd már, de művelt valaki! „Tölgyerdőben a fenyő". Hallod elmehettél volna költőnek ahelyett, hogy itt rontod nekünk a levegőt! – Sértegette Aubrey Sandert.

Már eléggé eldurvult a helyzet, mikor a rókalány visszatért a magaslathoz. Mikor odaért a csapat tagjaihoz, Lila épp egy tőrt hadonászva fenyegette a többieket, hogy ha nem fejezik be kalózhoz méltó módon fogja őket lerendezni, miközben Nica egyik kezével lefogta őt, a másikkal pedig a saját fejét fogta. Úgy látszott a rókalány jót szórakozik ezen a ritka jeleneten, szóval már csak azért is ráérősre fogta a tempót a csapathoz közelítve. A többiek még nem vették észre, és ezt a helyzetet kihasználva egy pár méterre, hallótávolságon belül megállt, és nézte a veszett társaságot. Egy pár perc múlva csatlakozott hozzá Ash, oldalán Natettel, akit idő közben megkeresett, míg Nicáék fel alá járkáltak a folyosókon.