20. fejezet - Csapdába esve

4 1 0
                                    


- TE NEM VAGY NORMÁLIS, MIRAGE!

- Fogd be, nem teszed tönkre még egyszer az életem! – Amint ezt mondta lekevert egyet Sandernek, aki a lendülettől hanyatt vágódott és megfejelte az éjjeliszekrényt. M odarohant a gardróbszekrényhez, és előrántott egy kardot belőle.

- Ne csinálj hülyeséget!

- Te süket vagy? FOGD BE. Nem vagyok kíváncsi a hülye picsogásodra! – Suhintott egyet a karddal, úgy, hogy Sander épp ki tudott előle térni, és a penge egy kicsivel a feje mellett fúródott bele a szekrénybe

A kard beakadt, ezért Sandernek volt ideje ellökni a végétől M-t. Mind a ketten megijedtek, mert valaki kopogott az ajtón. Egymás előtt álltak lefagyva. Nem mozdultak, hátha az, aki az ajtó előtt áll, elmegy.

Megint kopogás. Sokkal erősebb.

A következő alkalommal már szinte betörte az ajtót.

Miragenak volt annyi esze, hogy elbújt a szekrénybe. Sander még mindig lefagyva állt az ajtó előtt, immáron egyedül. M hallotta, hogy valaki berúgja az ajtót.

- Te itt vagy? – kérdezte remegő hangon, de nem kapott választ.

M fejében a menekülés terve járt. Kigondolta, hogy a legegyszerűbb, ha kiszalad az ajtón a kijárathoz, majd a városon keresztül visszamenekül Oasishoz, ahol megvárja a többieket. Ahogy gondolkozott, rájött, hogy ebben a köpenye csak nehezítené ezért azt még a szekrényben ledobta. A következő pillanatban nyílni kezdett a szekrény ajtaja, de csak résnyire tudta nyitni az idegen, mert Sander visszacsapta és lekevert egyet neki, aki viszonzásképp adott neki egy pofont. Elkezdtek dulakodni, és már a bútorok is borultak. Itt volt az idő a menekülésre. M kicsapta az ajtót, és mint egy szélvész kiviharzott a szobából. Szaladt arra, amerre gondolta, hogy a kijárat van. Szerencsétlenségére mostanra már megint visszatértek a folyosókra az őrök, akik hiába csak illúziók voltak, még mindig meg tudták sebezni az ellenségeiket. Úgy tudta csak kijátszani őket, hogy a nála lévő füstbombákat az elágazásnál rájuk dobta, hogy ne tudják eldönteni mikor merre kanyarodott.

Sajnos elvesztette az irányt, és egy emelettel lejjebb ment, mint kellett volna, és egyenesen a tömlöcökhöz szaladt, ahol zsákutcába került. Hallotta a bejárati lépcsők felől a rengeteg nehéz léptet. Gyorsan kellett cselekednie. Végül az egyik cellaajtóból kirántotta a kulcsokat, berohant és magára zárta azt. Kicsit sem szeretett volna bezárva lenni a Meldewi palotába, de sajnos ez volt az egyetlen választása, ha nem akarta magát megöletni.

- Nyissa ki! Hol vannak a kulcsok ezredes?

- Az ajtóba volt az összes, egy karikán. – A beszélgetésből M leszűrte, hogy ezek valószínűleg már az eredeti őrök lehettek, mert nem igazán látott még illúziókat beszélgetni.

- Maga lágyagyú! Akkor most nem tudunk bejutni a rácsos ajtón! Maga ott bent! Csak akkor tud kijönni, ha kinyitja az ajtót, de ne higgye azt, hogy majd csak úgy kisétál innen! Ezredes! Állandó őrt kérek az ajtó elé!

- Igen is parancsnok!

Eközben a csapat még mindig kint ült a pusztában azzal a pár menekítettel.

- Már itt kéne lennie... - aggódott Penelope

- Nyugi, biztos jön, azaz remélem – Próbált higgadt maradni Aubrey.

- Addig is kell valami menedéket találnunk az embereknek, nem gondoljátok? – kérdezte elhaló hangon Echo, a többiek meglepetésére.

- Igazad van! Felix, csinálj valamit! – helyeselt Cole.

- Miért pont én?

- Mert neked van a talizmánodnak olyan ereje, amivel bármit tudsz készíteni, amit lerajzolsz, nem?

- És te nagyokos, szerinted, ha nálam lett volna végig nem szabadítottam volna ki magunkat?!

- De most nálam itt van, tessék! – dobta oda Aubrey bátyjának a talizmánját. – Cole, itt a tiéd is.

Felix egy pár sártat készített a menekülteknek. Amíg ők pihentek, a csapat összes többi tagjával együtt kint maradt őrködni, és várni, hogy mikor jön vissza M. Közös megegyezésre mindenki kapott egy fegyvert, amit szintén a talizmán segítségével készítettek. Nate egy halálfejes katanát, Ji egy pengés ostort, Felix egy vadászkést, Cole egy tőrt, Ash egy pálcaként álcázott álomfogós pengét, Lila egy pisztolyt, Aubrey dobócsillagokat, Nica egy bőrszíjas kardot, Penelope egy íjat, és Echo egy csontnyeles matchetét kapott.

Kitalálták, hogy kettéválnak, és a csapat egyik fele elmegy Oasis határához a menekítettekkel, a másik fele pedig visszamegy Mirageért.

Már kezdett hajnalodni, amikor a csapat két részreosztódott, és elváltak egymástól.

Oasis - [Befejezett]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant