Oasis - [Befejezett]

30. Fejezet - A múlt visszatérése

Mirage felemelte a kardot. Kicsit habozott. Hátranézett a csapat többi tagjára. Mindenki ott állt körülötte, és várta, hogy hogy dönt. Néhányan bólintottak. Felnézett a fejük felett köröző repülőkre. Az egyik repülő tetejéről Ash integetett. Visszanézett Sanderre, aki még mindig a földet bámulta, várva halálára. Feljebb lendítette a kardot, és lecsapott. A penge a fiú mellett landolt.

- Ezt csak azért, mert én nem vagyok olyan romlott, mint te. – sziszegte a lány.

Elengedte a kard fogóját, és hátat fordított. Végignézett a seregén, a sérülteken, a társain, a légierőn, és elmosolyodott. Felemelte kezét, mire mindenki elkezdett ujjongani.

- Az igazság győzött! – Kiáltotta. Az egész csapat odaszaladt hozzá, a repülők leszálltak a tömeg mögé. Ott álltak egy körben mind a tizenhárman.

- El sem hiszem, hogy sikerült! – sírt örömében Aubrey.

- Elismerésem mindannyiunknak, srácok! – Mosolygott Ji.

- Nélkületek nem ment volna! – Nevetett Mirage.

Egy nagy csapatölelés után Cecily csatlakozott hozzájuk.

- Mirage, visszakaptad tőlem a királyságod sértetlen állapotában, és levettem az átkot. Szép munka volt.

- Köszönöm a segítségét.

- Viszont most ezzel az alkalommal, azt szeretném megkérdezni, hogy elfogadod-e a királyságaink közötti szövetséget? Úgy érzem, ideje lenne a férjemnek is tanulni a hibáiból, és kicsit átadni a koronáját nekem. – Nyújtotta kezét.

- Huh, már is? Még azt sem tudom, mit kezdek a királysággal... - felelte Mirage.

- Jajj, hagyjuk már! Persze hogy elfogadja! Ugye M? – Nézett Penelope biztatóan vezetőjére.

- Akkor... rendben. Elfogadom. De csak akkor, ha nincsenek semmi nagyobb kikötéseik felénk. – Fogott kezet a két királynő.

- Megtiszteltetés a veled való szövetség. – Mosolygott Cecily.

- És velük mit kezdünk? – Mutatott Lila a Meldewi seregre, és Sanderre.

- Van egy-két ötletem. – nevetett a vezető.

Rövidesen Whisper Királya is csatlakozott hozzájuk.

- Miss Green! Gratulálok a győzelemhez. – Hajtott fejet Gordon. – Akkor a szövetség...- Kezdett mondandójába, de felesége megelőzte.

- Igen ezt már megbeszéltük. Most pedig mi távoznánk is a seregünkkel. Ha bármi segítségre van szükségetek...

- Tudom, köszönöm. – Mosolygott, majd búcsúzott el M.

Elsősorban hazaszállíttatta Oasisba a sérülteket és a halottakat is. Mindenben próbáltak segíteni a csapattal. Az Absusi katonák is segédkeztek, egészen a végéig. A Steamtowniak is kivették a munkából a részüket. Mindenki kész volt Oasis seregének segítésére, és akár a királyság újjáépítésére.

A Meldewi seregről úgy rendelkezett, hogy Sandert posztját húgának adja át, és rábízza a fiú sorsát.

Amikor visszatértek, Oasis sivataga már távolról jól látható volt, és amikor elérték a királyság határát, már távolról jól látható volt a márványpalota óriási kertjével, a két óriási fából álló erőd, és az ezeket körülvevő város. Minden a régi pompájában ragyogott. A sérültek a lehető legjobb ellátást kapták, a hősi halottakat pedig a márványpalota udvarának egyik legszebb részére, a "Legendák kertjébe" temették el. Ekkorra már az éjszaka javában tartottak, ezért minden ott tartózkodónak szállást ajánlott fel az újdonsült királynő. Mikor már mindent megtett mindenhol, ahol csak tudott, csapatával együtt elfoglalták a márványpalotát. Egy kis ünneplés után viszont a fáradt tagok inkább egy pár óra pihenés mellett döntöttek, de ekkora zűrzavarban Mirage még nem tudott pihenni. Újra kiment és ellenőrzött mindent, majd ismét beállt ő is dolgozni.