Oasis - [Befejezett]

21. fejezet - A felmentősereg

Lila, Ash, Nica, Echo és Penelope visszaindultak a Meldewi palotába, gyalog, mert a macskákat odaadták a hazafelé tartó csapatnak.

- Gyalog mennyi idő lesz odaérni? – kérdezte Penelope körülbelül 1 óra sétálás után.

- Mivel most hajnalban elindultunk, és ha csak délben állunk meg egy fél órára pihenni, akkor úgy holnap délelőttre érünk a palota előtti fővárosba. – Mondta Ash

- Nagyon jó. És fáradtan akarunk odaállítani? Ti is nagyon jól tudjátok, mi volt az egyik kiképzésen: „a fáradt harcost saját maga gyilkosa" – Hozta fel a kérdést Penelope

- Éjszaka kell támadnunk, szóval addig meg tudunk pihenni valahol, nemde? – Csatlakozott a beszélgetéshez Nica.

- Igazatok van, de ahhoz előbb oda is kell érni.

Mirage már egy jó ideje bent ült a tömlöcben. Nem igazán tudta megállapítani mióta, mert semmilyen fény nem szűrődött be hozzá a külvilágból. Remélte, hogy rövidesen ki tud innen szabadulni, mielőtt a többi csapattagjai elkezdenék keresni, és bajba kevernék magukat. Egyszer csak lépteket hallott, mire a kíváncsiság miatt csak kinézett az ajtón lévő rácsokon, de amint meglátta ki jön, azonnal visszahúzódott a tömlöc legmesszebbi sarkába.

- M, beszélhetnék veled? – Lépkedett lassan a börtönfolyosón Sander. Mivel a lány nem válaszolt vissza, folytatta mondandóját. – Nem értem miért zárkóztál be, nyugodtan kijöhetnél anélkül, hogy bármi bajod esne.

A lány közelebb ment egy lépéssel, hogy hallja a fiú mondandóját, de még mindig csöndben állt a cella ellenkező oldalán háttal az ajtónak.

- M, itt vagy? – nézett be a rácson, hogy ellenőrizze nem szökött-e meg. – Naná, nehogy idenézz, sőt meg se szólalj. Biztos nem azért jöttem, hogy megbeszéljük a dolgokat.

A fiú még egy kicsit fel alá járkált a folyosón. Kis idő után újra megszólalt.

- Nem értem miért vagy mérges rám.

- Nem érted miért vagyok mérges rád?! Neked kiesett az emlékezettedből az elmúlt több mint 5 év? Akkor elmagyarázom neked! Miután visszautasítottalak, eljöttetek kémkedni a királyságba, és miután láttatok egy bandaháborút, elhíreszteltétek, hogy a furryk fellázadtak, és elhitettétek Whisperrékkel hogy el kell őket fogatni és hülye karanténokba zárni!!!

- Mi csak segíteni akartunk! Én csak segíteni akartam neked!

- Senki nem kért titeket, és én sem kértelek téged semmire! Aztán meg csodálkoztatok, hogy a királyság nem csatlakozott hozzátok, erre újabb hazugságokkal elhitettétek Absussal is, hogy el kell minket söpörni, mert nem tudjuk tovább irányítani a szigetet és megöltétek a családom!

- Azt nem úgy terveztük! És te életben maradtál...

- Akkor miért is kezdtetek bele az egészbe? Miért kellett ez az egész?

- Amúgy is, megölted az apám!

- Én nem tettem semmit! Ha nem aktiválódik a talizmánom, ő megölt volna engem! Amúgy meg nagyon jól tudod, hogy azért van a medál még mindig nálam, mert irányíthatatlan!

- Ez nem igaz!

- De sajnos igen! És ráadásul Cecily, Whisperék királynője engem átkozott el a királysággal együtt egy buta hiba miatt! És még kérdezed, miért vagyok rád mérges? Te álltál e mögött az egész mögött! Pedig te voltál a legjobb barátom! – Kiabálta M, immáron az ajtóval szemben állva.

- Én... sajnálom.

- A sajnálatod már nem segít semmin. – M már épp visszafordult volna a tömlöc fala felé, amikor észrevette, hogy egy ismerős alak lopakodik Sander felé. Rögtön tudta, hogy le kellett kötnie Sandert, hogy ne vegye észre a másik lányt és talán szabadulni tudjon. – De tudod egy kicsit meg is tudlak érteni meg minden ilyesmi...- beszélt félre.

- Tessék?!

- Igen! Meg tudjuk beszélni a dolgokat, ööö, csak gyere közelebb!

- Ez nem vall rád... Mi a... - Abban a pillanatban, amikor a fiú megfordult volna az ismerős lány kiütötte Sandert.

- Lucy! Te vagy az! – M rögtön elővette a kulcsokat, és kinyitotta az ajtót.

- Azt hittem már sosem látlak élve, róka! – köszöntötte Lucy a rég elfeledett barátját.

- Mit keresel itt?

- Jaj, csak Morgannel jöttünk kihúzni téged a pácból. Tudod a szokásos. Gyere utánam. De előbb... - Lucy elvett Sander zsebéből egy brosstűt.

- Az jól látom, hogy...

- ...egy talizmán. Ezzel idézte meg azokat az őröket.

- Csak tudnám, hogy tud egyszerre több talizmánt is irányítani...

A palota ajtajánál találkoztak Morgannal, aki egy-egy köpennyel várta őket, és egy-egy lóval, amikkel el tudnak menekülni.

- Téged aztán nehéz megmenteni, ha még előlünk is elszaladsz! – köszöntötte Morgan M-t. - Akkor merre? – kérdezte a fiú

- Először nézzünk szét a pusztán, a többiek valószínűleg ott várnak rám, ha még nem indultak vissza Oasisba.

- Akkor verseny ki a városból? – kérdezte Lucy.

Már most elvesztettétek! – Vágtázott előre Morgan,nyomában a két lánnyal.