Oasis - [Befejezett]

14. fejezet - A Tölgyfák Erődje

A távolban már egy erődítmény látszott. Két óriás tölgyfa, lombjai a magasban összefonódtak. Közöttük egy szintén fából épített hatalmas boltív látszódott, első ránézésre 4 szintesnek lehetett mondani. Egyre jobban közeledtek. A hadiszállás már addig és addig nőtt a csapat szeme előtt, hogy a tetejét már nem is tudták látni.

Mikor Nicának, Aubreynak és Penelopenak sikerült beterelnie mindenkit a boltív alá, már nem is tűnt soknak ez az ezer furry. Szemmel láthatólag sokkal többen dolgoztak és mozogtak az erődben, mint amennyien érkeztek. A boltív közepén egy hatalmas pódium állt, ahol már egy pár ember várakozott. Ashez, Lilahoz és a továbbra is Morgan kinézetében lévő Sanderhez Ji is csatlakozott. A pódiumon állók közül egyikük elkezdett beszélni, de ők olyan távol álltak, hogy nem hallottak semmit az előttük álló embertömeg morajától. Egy pillanat múlva észrevették Penelopét, ahogy csatlakozik a magaslaton állókhoz. Második alkalommal a lány már valami mikrofon-szerűségbe beszélhetett, mert mindenki elhallgatotta lány hangja hallatára.

-          Kedves... öhm, mindenki. Tárt karokkal fogadunk titeket a Tölgyfák Erődjében! Minden olyan furryt, akit sikerült kiszabadítanunk, itt szállásolunk el, hogy biztonságban tudjanak élni, ameddig... hát, hogy is mondjam; a helyzet változik majd. – Itt egy pár másodperc hallgatás következett, de utána a lány magabiztosabban folytatta. Kérlek, ne féljetek az itt dolgozó emberektől. Ők mind talizmánhasználók, és az egyenlőségért küzdenek velünk együtt. Ti, mint láthatjátok, azért vagytok itt, mert a barátaim kiszabadítottak titeket, de ahogy észrevehettétek, sokatok ottmaradt még a karanténvárosban. Elsők között köszönjük meg nekik ezt a sok fáradtságot, - itt muszáj volt még egy szünetet tartania, mert a tömeg elkezdett éljenezni és tapsolni. -... másodszor, ha nem figyeltetek volna eddig, ismétlem, ez egy erődítmény. Csodás, ez most úgy hangzott mintha óvodásokhoz beszélnék. – mormogta a lány a mellette álló Penelopénak, majd visszafordult a tömeg felé. - A lényeg, ez az „épület" az Oasis nevet viselő királyságban található. – A tömegben döbbent morajok hallatszottak. – Igen, tudom, a legendák szerint Oasis már nem létezik, de a legendák nem mindig igazak. Ha azok lennének, már én is rég halott lennék. De most nem ez a lényeg. Az erődítmény összesen 1000 emeltből áll, szóval mindenki el fog férni terveink szerint. Családonként kaptok egy-egy házat, mindenki igényei szerint fog elhelyezkedni. A lakások a legfelső 350 emeleten, azaz a lomb résznél vannak, és úgy vannak kialakítva, mint kisebb szigetek. A gyerekeknek minden 5. szinten iskola üzemel, a felnőtteknek pedig van pár munkalehetőségünk, úgyhogy senki ne úgy vegye ezt az egész helyzetet, mint egy fizetett vakáció! Amúgy meg itt a fizetés úgy sem pénzben megy, és gondolom a karanténvárosban sem kaptak semmilyen fizetséget. Itt mindenkinek hozzá kell tennie valamit a közös célhoz: Valenteur-ban elérni azt, hogy a furryk ne legyenek elkülönítve! Először Meldewal kell majd kezdenünk, de a többi részlet már rátok nem fog vonatkozni. Most mindenki kap három, ismétlem, HÁROM napot a beköltözésre, összeszedni, és kipihenni magát, utána már élesben megy minden. De most, mindenki menjen a boltív első emeleti kapuihoz, hogy megkapjátok lakásaitokat. A további kérdéseket a mostanitól számított negyedik napon tegyétek fel Penelopénak. A menekítettek mehetnek, a tiltott erdő csapata pedig jöjjön ide.

A csapat tagjai megvárták, míg a tömeg szétfoszlik, és előre gyalogoltak a pódiumhoz. Mire felkapaszkodtak a tetejére Penelopehoz, és a lányhoz, a többi mögöttük álló pár ember már nem volt ott. Most, hogy így közelebbről látták azt, aki beszélt, nem nagyon tudták hova tenni. Olyan mintha félig ember, félig furry lett volna. Vörös haja közül két rókafül látszott. Úgy tűnt ezek kicsit sem zavarták őt, sem az, hogy a többiekhez képest a ruházata egyáltalán nem tükrözte vezér voltát. Fiatalabbnak is tűnt, mint legtöbbjük. Egyszerű utcai, kissé szakadtas darabokat viselt. Magenta színű trikójának v alakú nyakkivágását két keresztbe tett anyag terítette be. Egy sötétkék, viseltes rövidnadrágot, és fekete-fehér csíkos térdig érő zoknikat hordott. Kezén két felemás bőrkesztyű volt. A bal kezén egy sima, csuklóig érő, ujjatlan fekete, a jobb kezén egy ujjak nélküli, ugyan úgy fekete, könyékig érőt viselt. Harcos voltát csak a lábára és övére erősített tőrök árulták el, valamint a kezén található apró forradások.

-          Fogalmam sincs, hogy hogy hoztátok azt össze, hogy ennyi embert kiszabadítsatok, de... - Kezdett mondandójába.

-          Nem kell megköszönni, tudjuk, hogy jó munkát végeztünk. – Vigyorgott Sander, mire Ji hátba bökte, jelezve, hogy ne legyen olyan biztos a dolgában.

-          ...de SOHA többet ne csináljatok ekkora hülyeséget! – A mondat második fele annyira meglepte a csapatot, hogy hirtelen senki sem tudott mit reagálni a kijelentésre, csak Aubreynak sikerült egy halvány kérdést feltennie.

-          ...miért is ne? Megmentettünk közel ezer embert! – Amint a mondat végéhez ért, már bátran nézett szembe a rókalánnyal.

-          Ezret megmentettetek, de több mint tízezret veszélybe sodortatok! Azzal, hogy betörtetek oda, olyan szigorú intézkedéseket fog hozni a karanténváros vezetője, hogy azt a kevés szabadságot is elveszi tőlük, amijük van! Most nehezebb dolgunk lesz a többieket kihozni onnan...

-          Ugyan úgy csináljuk, ahogy eddig! Nem tudnak azok többet, mint mi! Csak pár gyenge zsoldos állítottak oda díszes ruhában és fényes karddal, hogy elijesszék a gyáva rablókat! – szólalt fel végül Penelope is – Én csak tudom, hogy mi folyik ott! Ott éltünk már vagy 15 éve! Jivel már teljesen kiismertük őket és...

-          Szóval ti ott éltetek... Igen meglehet. Gondolkoztam is honnan vagytok annyira ismerősek... - A lány mintha el is felejtette volna az eddigi beszélgetés tárgyát ezzel a mondattal. – Oké. Mi is a nevetek? Petra és Jim, igaz? Ti most velem jöttök. A többiek keressék meg Nate-et. Ő elvezet a lakhelyetekhez. Megsúgom: nem a civileknél van a lakhelyetek, ne reménykedjetek, hogy ti is megkapjátok azt a három napot. – kacsintott, majd egy szúrós pillantást vetett Sanderre, mielőtt a testvérpárt karon ragadta és elvezette őket.

A többiek nem tudtak megszólalni a meglepettségtől. A tény, hogy fogalmuk sincs ki ez az idegen, és az hogy milyen kiszámíthatatlanul változik a hangulata, ráadásul még meg is dorgálta őket, azért mert megmentettek egy csomó embert teljesen összezavarta őket vele kapcsolatban. Nem is néz ki semmilyen nagy ranggal rendelkező embernek, és a ruhájából ítélve nem veszi túl komolyan az egész helyzetet.

-          Hát... ő már csak ilyen – billentette ki Nica a többieket a csodálkozásból – mondjuk azt megmondhatta volna, hogy hol van Nate. Mindegy is, gyertek utánam.

-          Te honnan ismered ezeket az embereket? És ki volt ez a lány? – kérdezte Aubrey, majd Ash és Lila is helyeselve bólogatott a kérdéshez, hogy ők is tudni akarják.

-          Hosszú. Amúgy azt hittem, amint meglátjátok, felismeritek majd. De bevallom, ha nem tudnám ki ő, lehet én sem feltételezném, hogy ő tényleg ez a személy. Én viszont nem árulhatom el nektek. Egyelőre legyen annyi elég, hogy egy régi barát. A többiek pedig... elég bonyolult ezt az egészet elmagyarázni. A végén megértetek majd mindent. – zárta rövidre a választ. Még nem érezte úgy, hogy ő lesz majd az, aki elmondhatná a többieknek az igazat, és ez meg is látszott rajta.