Oasis - [Befejezett]

8. fejezet - Egy új lehetőség

Az egész csapat összerezzent Aubrey kijelentésére. Még William és Catherine is csatlakozott hozzájuk, hogy megtudják, mitől lehetett feszült a légkör.

-          Amikor visszautaztam az időben a karanténvárosban lyukadtam ki. Mint tudjátok egy testvérpár segített kijutnom. Akkor jöttem rá, hogy nagyon sok hozzánk hasonló ember van még Valenteurben! Már elég felkészültek vagytok arra, hogy el tudjunk innen szakadni szóval arra gondoltam, hogy-

-          Aubrey, mondtam, hogy nem megyünk sehova! – Dühöngött Felix.

-          Nem érdekel. Ameddig én beszélek, ne vágj a szavamba. – Sziszegte testvére arcába a lány, majd visszafordult a többiek felé. – A lényeg. Tegnap éjjel kaptam egy levelet. Penelope és egy bizonyos M keresett fel minket. Azt akarják, hogy találkozzunk Penelopéval és a bátyjával, Jivel.

-          Hol lenne pontosan ez a találkozó, és miért kéne velük találkoznotok? – Szólt bele William, a három kiképző apja.

-          Meldew és Whisper határánál. Mindenkinek jönnie kell, ha tetszik, ha nem. Ott találkozunk a két testvérrel, és amint leszáll az éj, kiszabadítjuk az embereket a karanténvárosból. Minden rendben lenne ezzel, hiszen ők ott nőttek fel és a segítségükkel könnyedén bejuthatnánk, és nyitva tarthatnánk egy ideig a kapuikat.

-          Én abszolút benne vagyok! – csapott az asztalra Lila. – Végre lépünk a saját érdekünkben. Ezek után már mindenki ismerni fog minket, és még több talizmánost gyűjthetnénk be!

-          Én is biztos, hogy veletek megyek. – Jelentette ki Ash majd jelzés értékűen Sanderre nézett. – Te is jössz, ugye Morgan?

-          Igen, szerintem is el kéne indulnunk innen. Már régóta állunk csak egyhelyben. – Helyeselt a fiú.

-          Nem, nem, nem és nem! Nem megy senki sehova és kész! – Vágott közbe Felix. – Ha meglátom, hogy bárki is csomagolni mer, vagy csak úgy elindul, saját magam fogom a tengerbe hajítani!

-          Szerintem sem lenne ez jó ötlet, gyerekek. Túl sok a veszély. – Állt ki fia mellett William.

-          Ne legyetek elfogultak, ebben az útban egy nagy lehetőség áll előttetek! – Vitatkozott férjével Catherine.

-          Szerintem is mennünk kéne... - motyogta orra alatt Cole.

-          NEM, ÉS KÉSZ! Itt lezártam a témát! Nem akarok senkit sem meghallani erről beszélni még egyszer! – Viharzott ki a szobából Felix.

A csapat jobbnak gondolta, ha a nap többi részében hallgatnak a reggel történtekről. Aubrey előbb elhagyta a szobát, mint a többiek. Ash és Lila a viskójukban vártak rá, de a kiképző nem akart megjelenni.

-          Amúgy ameddig itt várunk... lenne egy fura kérdésem hozzád Ashton!

-          Azt hittem már kifogytál a kérdéseidből végleg, kalóz! – nevetett Ash. – Na de hátha még újjal tudsz előrukkolni! Hadd halljam!

-          Mi van veled és Morgannel? – nézett gyanakvóan a lány a másikra.

-          Mi lenne? – Ash próbálta leplezni idegességét, mégsem tudta elég jól, mert legjobb barátnője rögtön észrevette, hogy valami nem stimmel.

-          Tudom, hogy van valami. Úgy nézel rá, mint valami bérgyilkosra. Ma a reggelinél is azt vártam mikor állsz fel és hajítasz felé ijedtedben egy dobócsillagot!

-          Biztos csak beképzelted. Inkább beszéljünk arról, hogy te mit gondolsz Aubrey tervéről! -Terelte a szót a lány.

-          Én már egyszer javasoltam neki, de akkor még lecsittegett, hogy Felix meg ne hallja. Úgy látszik Mirage lekacsintott ránk az egekből ezzel a lehetőséggel.

-          Te még mindig azt hiszed, hogy meghalt?

-          Ha élne már előbb visszatért volna. De ki tudja? Lehet már titokban előkészített egy háborút!

Még egy darabig beszélgettek. Ashnek többször is megfordult a fejében, hogy mesél Lilának arról a fura honvágy szerű érzéséről, de jobbnak találta, ha egyelőre megtartja magának. Végül megállapodtak abban, hogy megkeresik kiképzőjüket. Átsétáltak a tábor másik sarkába, a furry viskójához. Kopogtattak az ajtón, de nem kaptak választ. Lila megunta az ácsorgást és megpróbált benyitni. Próbálkozása sikertelennek bizonyult.

-          Zárva?! Ezt nem hiszem el! Én nem fogok itt várni! – duzzogott.

-          Menj és próbáld megkeresni. Én addig itt várok, hátha visszatér vagy ajtót nyit, vagy valami. – Javasolta Ash.

-          Ó, nagyon remélem, hogy mielőbb előkerül, nem tűnhet minden nap csak úgy el! – mérgelődött tovább Lila miközben távolodott a viskótól.

Elsőnek a partot nézte meg, az előző napi eset miatt. Rossz ötlet volt oda mennie, mert megint eszébe jutottak a múlt fájdalmai. Most még jobban úgy érezte, mintha a tenger húzná be magába. Egy darabig nem akart ellenállni, de végül elhessegette a fejébe kerülő gondolatokat, és otthagyta a homokos területet. Ez alkalommal már sokkal elszántabb volt arra, hogy megtalálja Aubreyt, és minél előbb elhagyhassa a helyet, ezzel maga mögött tudva a vizet is. A téli konyhára akart benézni következőleg, de veszekedést hallott bentről, ezért megtorpant az ajtaja előtt. Utálta magát a kíváncsisága miatt, de muszáj volt meghallgatnia mi folyik odabent.

-          Itt kell hagynunk az otthonunk? De hát... - hallatszódott William kétségbeesett hangja.

-          Nincs semmi de. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk a gyermekeinknek a nagyratörő céljaikban! –  Szállt szembe férjével magabiztosan Catherine.

-          Igen, segítünk, megadott korlátok között! Nem mehetünk el velük harcolni! Catherine, gondolj már bele! Ez nagyon veszélyes! Mi inkább maradjunk itthon.

-          Nem! Én biztosan velük megyek! Ha ennyire gyáva vagy maradj csak itt! És még csodálkoztam, hogy kitől örökölte Felix ezt a rossz tulajdonságát!

-          Nem mehetsz sehova! Itt maradunk! Ilyen áron nem segíthetünk! Nem ölethetjük meg magunkat, csak mert "lehet, hogy megyünk vele valamire"!

Én csomagolok. Neked még van időd meggondolni magad!