Oasis - [Befejezett]

23. Fejezet - Az utolsó tánc

Amikor Mirage, Lila, Penelope, Lucy és Morgan kiértek a folyosó végére, visszanézve látták, hogy a bombák csak egyhelyben pörögnek, és szikráznak.

- Akkor most megúsztuk? – kérdezte halkan Lila.

- Nagyon úgy né- - Amint Morgan válaszolni akart volna, a tűzijátékok a bombák mellett felrepültek, és szétrobbantak a plafonon. A szőnyeg és a tapéta meggyulladt, és a szárny felsőbb emeleti szépen lassan szakadtak be egészen az első emeletig. A később induló tűzijáték darabok a palota tetejéig hatoltak, és szétrobbantották a tetőt.

- De szépen ég! – Ámult művén Penelope.

- Kicsit nagyon piromán vagy, nem gondolod? – Kérdezte a fiú.

- Naná, hogy az vagyok! Egy büszke piromán!

- Inkább meg kéne keresnünk a többieket, mielőtt kifüstöljük magunkat innen – javasolta M, és elindult az ellenkező irányba.

Ahogy szaladtak a déli szárny felé az egyik falon egy titkos járaton keresztül Ash szaladt ki, pont belerohanva Penelopéba.

- Nézd már! A másik bukott hercegnő! – kezdte rá a fiú

- Erre most nincs időnk... Várj... Ti mit kerestek itt? M! Te is itt vagy! De várj most én ezt nem értem... - Zavarodott össze Ash, és kapkodta jobbra-balra a fejét a többiek között.

- Mindent elmagyarázunk, csak igyekezzünk megtalálni Echot és Nicát, mielőtt még a fejünkre borul ez az egész kóceráj! – Szólt bele a gondolatmenetébe Lila.

- Hékás! Ki az az Echo? Csak egy napra tűnök el és minden feje tetejére áll, plusz még egy új tagot is felveszünk? – kérdezte értetlenül Mirage.

- Oh, hogy ennyire bonyolult az egész! – Sóhajtott Penelope.

- Inkább menjünk tovább, és ha lesz időnk rendezzük sorainkat. – Vette át a vezetést Lucy.

Átfésülték a déli szárnyat, de a két lány elveszett. Már a szobákban is átnéztek mindent, de sehol sem találtak senkit. Egyszer csak kiáltást hallottak a folyosó túlvégéről.

- Komolyan mondom, ha kijutunk innen élve, akkor vagy halhatatlanok vagyunk, vagy fél tőlünk a halál! – Az ismerős hang Nicáé volt, amint szaladtak kifelé mögöttük ez alkalommal már hús vér őrökkel.

- Van egy kis problémánk... - nyögte be Lila

- Ohohó! Én ezt úgy hívom: furfangos megoldás! – szaladt előre Lucy, majd átváltozott egy pillangóvá, és tovább suhant a menekülő társaik felé, amíg a többiek szaladtak segítségükre.

Ash és M maradtak leghátul, ami egy kis idő múlva kiderült nem volt túl bölcs döntés. Abból a titkos alagútból, ahonnan még az előbb kijött a lány, két kar nyúlt ki és rántotta be őket. Minden ellenállás hasztalan volt, mert ahogy egyre jobban szabadulni próbáltak annál erősebb szorítást éreztek a karjukban. Ash megpróbált egy tőrrel sebet ejteni támadóján, de a csuklójába nyilalló fájdalomtól elejtette fegyverét. Mirage a legnagyobb együttműködéssel vonszolta magát a titkos alagúton, mert a szabadulási terv közben a karján lévő kötés a megfeszült, és belevájt a friss sebébe, olyan fájdalmat okozva neki, hogy könnyek csordultak le az arcán. A fénybe érve végre láthatták, hogy egy orkkal volt dolguk, aki egyenesen felcipelte őket az átjárón keresztül Ash szobájába, ahol Sander már várta őket. Az emeletekkel lentebb lévő robbanások miatt a torony már féloldalasan állt, mivel addigra a palota északi szárnya már ledőlt és romokban hevert. Az óriás ledobta őket a földre, mire a lányok hangos szisszenéssel vezették le az ütődés fájdalmát. Az ork Miraget lefogta, míg Asht hagyta elmenni. A vezető szemei elkerekedtek, mikor látta társát elsétálni maga mellett. A csalódás érzése nehézséggel töltötte el mellkasát. A lány szépen lassan lehajtott fejjel odasétált bátyjához, és amikor az ránézett, bólintott egyet. Ezek után tovább sétált a szoba másik felébe és szembefordult Mirageal, de nem tudott a szemébe nézni. A király megfordult, és egyenesen M elé állt, kezében egy karddal. Pengéjét a lány álla alá nyomta, felemelte a fejét, és magára vonta a tekintetét, hogy egyenesen a szemébe tudjon nézni, mire válaszul a lány feltérdelt és gyilkos pillantást vetett rá.

- Ugye tudod, hogy most meg tudnálak ölni. – Igazából szavai inkább kijelentésnek hatottak, mint kérdésnek.

- Eddig már háromszor tettem tönkre a saját kivégzésem, tényleg úgy gondolod meg tudsz ölni minden cécó nélkül? – Mosolygott a lány. – Egyáltalán meg akarsz te ölni? Vagy inkább csak meg akarsz félemlíteni, igaz?

- Miért vagy mindig ilyen magabiztos? Túl nagy az arcod, drágám. Ez alkalommal veszteni fogsz, bárhogy döntesz.

- Azt nem tudom, hogy kell. – A lány erre a mondatára Sander mérgében levágta mellé a kardját, hegye épp levágott egy tincset a vérvörös hajából, majd belefúródott a mellette lévő földbe. Ash erre összerezzent, viszont a térdelő Miraget nem hatották meg a dolgok. – Nem tudtam, hogy fodrász munkákat is vállalsz. Egész jó lett, köszönöm szépen. Ajánlhatlak pár ismerősömnek is? – szólt gúnyosan.

- Kösse meg a kezét majd menjen. – Parancsolt az orknak Sander, aki így is tett. Annak ellenére, hogy most már senki nem fogta, a lány még mindig ugyan úgy térdeltemelt fővel.

- Ash, add ide a talizmánod. – Zengett újra a fiú mély, erős hangja.

A lány lassan odanyújtotta a kristálydarabot bátyjának, aki összetörte azt.

- Erre már úgy sem lesz szükséged. – Nyújtotta vissza a darabokat húgának. – Ügyesen átverted őket. Tudtam, hogy nem hagysz cserben, Szürke.

- Miért csinálod ezt Ash? Miért hallgatsz rá? – kérdezte a legnagyobb nyugodtsággal M.

- Hallgass! – kiabált Sander.

- Ugye tudod, hogy amint elfog mindannyiunkat, téged is utánunk küld. Ez egy hazug csaló. Kérlek, ne dőlj be neki! Hiába a bátyád csak ki akar használni!

- Azt mondtam pofa be! – Lépett oda Sander és teljes erőből felpofozta a lányt, aki majdnem a földre borult a lendülettől.

- Hagyd békén őt, Sander! Ne bántsd... Kérlek.... Ez nem visz semmire... – zokogott Ash.

- Mit csinálok, te jó ég... Igazad van. Sajnálom Mirage. – próbálta ismét felemelni arcát a lánynak, de az elhúzódott tőle.

- Legközelebb, ha meg akarsz ütni, emlékezz arra, hogy én már nem vagyok teljesen ember... - mondta, majd lángoló szemeivel egyenesen a szemébe nézett. – Már a halált is megjártam egy párszor, vigyáznod kéne, mit cselekedsz a közelemben.

A halálfejes talizmán tűzpirosan izzott a nyakán. A lány körül a talaj elkezdett parázslani. A kötél leéget kezéről, és most már teljesen fel tudott egyenesedni. A szoba már lángokban állt. Sander kilökte húgát az ajtón. Mikor visszafordult, M állt vele szemben az égő szobával körülvéve.

- Pont a mai nap öt éve... - dadogta a fiú, miközben szúrós szemmel a lány előtt állt, csípőre tett kézzel.

- Pontosan. Ma van a napja, hogy meghalsz, Sander Stormguard. – mosolygott Mirage, miközben fülei eltűntek, és alakja ismét teljesen emberi lett.

- Azt még meglátjuk, Mirage Green.

Lássuk. Egy utolsó táncot, uram? – Nyújtotta kezét alány.