Oasis - [Befejezett]

22. fejezet - Külön utakon

A hazafelé tartók már félúton jártak, mikor meg kellett állniuk egy közelgő vihar miatt. Cole kiszúrt a közelben egy falut.

- Nézzétek, ne menjünk be oda menedéket keresni?

- Inkább ne. A furrykkel ránk hívhatják valamelyik királyság testőrségét. – Javasolta Ji.

- Egy próbát megér, nem? Maximum valaki tudja majd használni a talizmánját egy kicsit. – Aubrey elindult a falu felé.

- Nekem mindegy. Amúgy sem kéne itt lennem, már rég hazatérhettem volna. – Duzzogott Felix.

Egy kis idő után betértek egy kis fogadóba. Úgy tervezték, hogy itt töltik az éjszakát, majd tovább indulnak holnap hajnalban. Mire már mindenki nyugovóra tért, Ji kiment szétnézni egy kicsit a fogadó környékén. Egy közeli kis patak mellett ült le, és nézte, ahogy a halak lassan csordogálnak le a folyó legvégén lévő kisebb tóba. Nem sokáig tudta élvezni a magányt, mivel valaki észrevette.

- Maga Benjamin Paul? – kérdezte egy kislány a háta mögül.

- Attól függ ki kérdezni. – Nézett hátra a fiú.

- Evie vagyok, de mutatnom kell valamit! Kérlek, gyere! – könyörgött a kislány és rángatta az ingjét. – Nagyon fontos! Hallottuk a mamámmal, hogy furryket mentetek, és....

- Honnan hallottátok?

- Nagy híretek van! Mindenki titeket emleget, hogy várják, amikor elhozzátok újra az egyenlőséget! Azt mondják maga Mirage is segít nektek! Már mi is segítünk furryknek egy pár éve, de őket mind eljuttatjuk Steamtownba, hogy ne essen bajuk, de elkéne egy kis segítség...

- Tudnék beszélni a mamáddal?

- Persze! Gyere utánam.

Mirage, Lucy és Morgan már átkutatták az egész pusztát a többiek után, de nem találtak senkit.

- És hogyan tovább, ó fenséges Green hercegnő? – Nevetett gúnyosan Morgan.

- Ne így hívd! Ő a "Szabadság Hírnöke". – Javította ki bátyját Lucy.

- Nos, ha befejeztétek a gúnyolódást, esetleg visszatérhetnénk a városba, hátha menedéket kerestek ott.

- Jaj, ne vedd olyan komolyan, róka! – Nevetett Lucy, és szelíden biccentett felé.

- Akkor még ma elindulunk, vagy itt maradunk beszélgetni? – Türelmetlenkedett a fiú.

Mivel már sötét volt, a három barátnak könnyű volt észrevétlenül bejutni a városba. A lovakat inkább letették egy közeli kocsma mellett, mert túl nagy feltűnést keltettek volna velük. Már átgyalogolták az egész várost, de nem találták csapattársaikat sehol sem.

- Nem lehet, hogy inkább vissza kéne menni a palotába, hátha már utánad akartak jönni? – kérdezte az elf lány.

- Ezazz! Végre már, valami jó kis izgis harcra vártam! – Lelkesedett fel az ötletre a lány bátyja.

- Biztosak vagytok ebben? És hogy akartok majd újra kijönni? Bocsi, de nincs kedvem még egy kis csevegésre az "újdonsült királlyal". Ennyi is elég volt belőle bőven.

- Amikor már senki nem lesz észnél, csak egyenesen kisétálunk... - A válasza mellé egy sunyi mosolyt vetett Lucy, majd elővett egy kábító-lövedékkel töltött pisztolyt a tarisznyájából.