Oasis - [Befejezett]

29. Fejezet - A végső harc

- Figyeljetek, készen álltok? Ma, este, kivívjuk magunknak az egyenlőséget! – Kiabálta Mirage Meldew határán a csapatainak, akik lelkes ujjongással fogadták.

Már mindenki készen állt. Pár karanténváros őrcsapata csatlakozott hozzájuk, miután vezényszót kaptak Absustól. Az egész királyság mellettük állt a harcban M beszéde után. Már semmi nem állíthatta meg őket. Végül felvonultak a határ elé, az élen a 11 vezetővel, és csatasorba álltak. Sander vezetésével Meldew és Whisper katonasága is ugyan így tett. Amikor a király kiállt az élre, észrevette Miraget.

- Te.... Neked halottnak kéne lenned! – kiabálta.

- Hát tudod, a halál megijedt tőlem, és időt kért. – Válaszolt a lány. – Most viszont, még van egy esélyünk. Beszélhetnék veled? – lépett előre nagymacskájával. A fiú ugyan ezt tette. Lassan elkezdtek egymás felé haladni, mire mind a két oldal emberei lélegzetvisszafojtva várták, mi sül ki ebből az egészből. A hadtér közepén találkozott a két fiatal vezető.

- Mit akarsz még?

- Nem kell így lennie. Ennek az egésznek. Visszatérhetnénk a régi életünkbe. Nem kéne annyi embernek feláldoznia magát. Kérlek Sander, most az egyszer! Tedd félre a királyságod, meg azt a fontoskodó személyedet! Kérem vissza a legjobb barátom! Annyi mindenkit megmenthetnénk! – Mirage mondatai kimértek, és nyugodtak voltak.

- Ne kérlelj, ez így csak nehezebb. Ne nehezítsed meg a dolgom, azt hittem téged már elintéztelek, de úgy látom nem úsztam meg ilyen könnyen.

- Akkor játszunk így. Ez már nem te vagy, csak hogy tudd.

- Te is megváltoztál.

- Lehet, de legalább én nem egy idióta vagyok, aki királyt játszik. – M erre a mondatára Sander annyira feldühödött, hogy a lány felé suhintott a kardjával, de ő még épp időben ki tudta védeni a támadást. Ezzel a gesztussal mindkét fél részéről elkezdődött a csata. Ugyan akkora esélyekkel álltak ki egymás ellen. A vezetők közül mindenki, akinek volt talizmánja, használta is.

– Kár, hogy így végződött. – Sóhajtott Mirage.

- Az nem tudott végződni, ami el sem kezdődött. – Felelt Sander.

Egy jó darabig így ment is a harc. Mindenki küzdött minden erejével. Mirage még mindig Sanderrel harcolt középtájt. Gáncsolták egymást, támadtak, hárítottak, de nem jutottak vele sehova. Egy óvatlan pillanatban, amikor M elnézett, meglátta egyik csapattársát, ahogy megsebesítik. Nica volt az. Odaszaladt, és segített neki talpra állni. Odahívott egy nagymacskát, hogy kivigye a csatatérről, és biztonságba helyezzel. Mikor visszafordult, Sander utána ugrott, és már támadott. Nem volt ideje kivédeni a hirtelen jött csapást. A penge az oldalán találta el, és a pólóját felszakította, de nem hatolt mélyre. A lány a lendülettől elesett. A fiú felemelte a kardot, de nem szúrt vele.

- Gyerünk, ezt akartad, nem? Ölj meg. De ha én meghalok, a csapatom győz. – Lihegte a lány.

Sander még habozott, de végül leeresztette a kardot. Amint ezt megtette, Mirage talizmánja aktiválódott, és a két csapat között szétvált a föld. Nem tudták elérni egymást. Mindenki megállt egy pillanatra. A sérült vezető feltápászkodott. A háttérben furcsa zaj hallatszódott. Felnéztek az égre, ahol egy pár szállingózó léghajót és könnyű repülőket láttak. Azok elkezdtek körözni felettük, majd egyre több csatlakozott hozzájuk. M felismerte ezeket. a repülőket. Steamtownból jöttek, a segítségükre. Kiegyenesedett, majd tisztelgett nekik, és követte az egész serege a példáját. Valaki aztán az egyik repülőről megszólalt egy hangosbemondóba, hiszen Steamtownban sokkal fejlettebb technika uralkodott, mint bárhol máshol. A hang nagyon ismerős volt.

- Meldew és Whisper! Most adják meg magukat, vagy Steamtown és a Weld-szigetek katonasága porba dönti mind a két birodalmat. Ismétlem, adják meg magukat! – Szólt Ash hangja.

A katonák úgy tettek, ahogy mondták, mivel iszonyatosan nagy túlerőben lettek Mirage csapatai a váratlan segítséggel. Letették a fegyvereket és térdre borultak, kezüket a magasba emelve. Mirage mellé állt előre Morgan és Cecily. A boszorkány visszahúzta a szakadék két részét, és a vesztes királyt is térdre kényszerítette. Morgan átnyújtott Miragenak egy kardot. A lány Sander elé lépett. A fiú levette koronáját és a lánynak nyújtotta. Az nem vette el elsőre. Amikor végül mégis a kezébe vette, ránézett, és elhajította. Az arany ékszer a porban landolt.

- Gyerünk, győztél. Tedd a dolgod. Csak hogy tudd, titkon reméltem, hogy így lesz vége ennek az egésznek.

- Szánalmas, úgy hadba állni, hogy reméled, elvesztitek. – Mirage elkezdte felemelni a kardot.