Oasis - [Befejezett]

16. fejezet - Törött álarc

Sander kiosont szobájukból, majd egyenesen a lépcsőkhöz sietett. Felment a -2. emeletre, ahol nagyon nehezen tudott kiigazodni a sötétben. Mivel semmi természetes fény nem szűrődött be, a legtöbb bútort csak ki tudta tapogatni, vagy épp felbukott bennük. Tudta, hogy egy hosszú folyosó végén van a raktár bejárata ezért a fal mentén próbált tapogatódzni. Megtalálta az ajtót, de volt rajta egy lakat, ami nagyon úgy tűnt, hogy zárva van. Tudta, hogy valahogy ki kell nyitnia, de az egyetlen dolog, ami az eszébe jutott, az az, hogy lerúgja a zárat a helyéről, akármilyen hangos is lesz. Így is tett. Remélte, hogy ezzel senkinek nem hívta fel a figyelmét magára. Lassan kinyílt a nyikorgó ajtó, és rögtön a keze mellett talált egy polcot, amin egy elemlámpa szerű szerkezet volt. Szerencséjére működött. Szépen végig nézte az üvegek címkéit.

-          Menta-olaj... Pillangó-por... Pitypang-hártya... Üvegezett felhő... Kaktusz-tüske...Tündér por! Megvan! Már csak a könyv kéne, amiben a mantrák vannak...

-          Nicsak, nicsak! De kíváncsi valaki. – M lépett be a raktárba, ahol szavára rögtön felvillant egy világító szirom a falon, teljes világosságot adva.

-          M! Jaj, de jó, hogy jössz pont téged kerestelek! - próbálta Sander menteni a menthetőt.

-          A raktárban kerestél? Kezedben a tündér porral. Aha. Ne nézz teljesen bolondnak.

-          Azt akartam kérdezni, hogy mi lenne, ha megviccelnénk a többieket? Hehe...

-          Elég a hülyeségből – M kilökte Sander kezéből az üveget, ami a földre esett és darabokra törött. – Mióta hazudsz nekik?!

-          Nem tudom miről beszélsz.

-          Sander, ne játszd az ártatlant. Tudom, hogy nem te vagy Morgan és azt is nagyon jól tudom, hogy nem álltál át a mi oldalunkra. Tudod, a talizmánod erejét sem látom. Szóval jó lenne, ha elmagyaráznád, mi folyik itt és nem hazudsz nekem többet, mielőtt olyat teszek, amit később megbánhatsz. – M a lehető leghiggadtabban kezelte a helyzetet.

-          Te nem tudsz semmit! És ne próbálj meg fenyegetni, mert nagyon megbánod!!

-          Jaaaj de félek! Mi lesz? Rám uszítod Meldew őreit trónörököském? Ugyan úgy, mint régen a családomra? Akkor jobb lesz, ha előre megásod a saját sírodat, Stormguard.

-          Ezt nagyon meg fogod még bánni, Mirage!

-          Ohohó! Mit is bánnék meg? És még nevemre is emlékszik, milyen megtiszteltetés! Mondd, nemtán a talizmánokra fájt a fogad?

-          Ugyan úgy fogsz járni, mint a királyságotok, ha nem jössz velem! Mindannyiótokat el fogunk tiporni! És most a csapattal kezdek.

-          Csak a húgodat sajnálom. Milyen lehetett felnőni ennyi szörnyeteg mellett.

-          Ő nem is tud semmit. És nem is fogja megtudni az igazat miután porrá égett ez az erőd mindenkivel együtt!

-          Ez az erőd egy nap velem együtt fog elveszni, és biztosíthatlak, hogy nem ma lesz az a nap.

Sander egy tőrrel ugrott Mirage felé. A lány sikeresen hárította a támadást, és előkapta vadászkését. A tolakodásban még egy polcot is felborítottak, ami ráesett Sander egyik lábára, szabad támadást biztosítva a lánynak egy kis időre. Sajnos Sander is tudott küzdeni, ha nem is olyan jól, mint M, de hárítani kétségkívül jobban tudott, mint ellenfele. Eddig egyikük sem sérült meg.

Ash, Lila és Penelope egy nagy koppanásra ébredt fel. Hirtelen nem tudták mit tegyenek.

-          Én felmegyek – jelentette ki Penelope.

-          Megyek veled – Állt fel Ash, majd Lila is követte őket.

Amint felértek felkapcsolódtak a világító szirmok. Az emelet teljesen fel volt dúlva, néhány bútoron szakadások látszottak.

-          Ki van itt? – Kiáltott Lila

-          Penelope hívd M-t és a fiúkat – szólt Ash társának, és előre ment megnézni hátha talál valamit.

Eközben amikor Mirage meghallotta, hogy a lányok feljöttek, lefogta Sandert és a raktár ajtaja mögé vonszolta. Egyik kezében a vadászkést Sander torkához fogta, másik kezével pedig befogta száját, hogy a fiú ne tudjon a lányoknak kiabálni segítségért. Sander erősen szorította Mirage csuklóit, hátha elengedi fájdalmában, de ő kitartott.

-          Haló? Bárki van itt most azonnal jöjjön elő! – Ash vészesen közeledett a raktárhoz.

-          Ash itt vagyok! – sikerült Sandernek mégis kikiabálnia M szorításából.

-          Sander?!

-          Ash ne gyere ide! A többieket se hívjátok amíg-... – Sander kigáncsolta a lányt, aki a földre került és elejtette a kést. Ash odaszaladt, de nem tudta kinek segítsen, a bátyjának vagy a csapattársának.

Sander szúrni akart a tőrrel, de jócskán elvétette. Mirage reflexből hozzávágott egy közeli üveget, hogy időt nyerjen és fel tudjon kelni. Hirtelen felrántotta kését a földről, de késő volt. A fiú lefogta húgát, és a tőrt az arcához fogta. Idő közben a többiek is megérkeztek.

-          Na, most mit fogsz csinálni? – kérdezte őrült hangon a fiú.

-          Sander engedj el ez nem vicces! – kapálózott Ash.

-          NE GYERTEK KÖZELEBB! – Kiabált Mirage a többieknek

Mindenki meg volt ijedve, és nem értette mi történik. Segíteni akartak, de nem tudták, mivel tudnak, és mivel ártanak, ezért inkább hallgattak M-re.

-          Sander, engedd el a húgodat, és megkapod, amit akarsz! – A lány letépte nyakából a halálfejes nyakláncot, és ledobta tőlük balra.

-          Nagy a kísértés, de mivel bizonyítod, hogy ez nem egy hamisítvány?

-          Szerinted bármikor levenném a talizmánom? Normális vagy? – Sander erre a kijelentésre elgondolkozott, majd mélyen M szemébe nézett.

-          Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztunk! – Ezzel a mondatával a fiú ellökte húgát magától, felkapta a nyakláncot a földről, és elkezdett szaladni a kijárat felé.

-          Nate! Riadót! Aubrey, Nica gyertek velem! – Mirage Sander irányába eredt.

Rövidesen megszólalt egy kürt, riadót hirdetve. Mindenkit a pódiumhoz rendeltek, és lezárták a kijáratokat. A pániknak nem sikerült eluralkodnia, mivel a vezető csapat mindent el tudott intézni, míg a három lány Sandert kergette.

-          Azt hitted könnyen adom? – Mirage elkapta Sandert és letaszította a földre. A fiú könnyedén ellökte magától M-t és felpattant a földről, majd újra elkezdtek dulakodni.

Nica és Aubrey is próbálták lefogni a fiút, de nem sikerült. Kiszabadult a szorításból és Aubrey felé suhintott a tőrével. Eltalálta volna, ha M nem ugrik csapattársa elé. A felkarján végig látszott a tőr pengéjének nyoma, és ahogy egyre jobban pirosodott, majd a lány vére is elkezdett folyni végig karján. A lendülettől a lány térdére esett.

-          Hagyjátok menni. – Támaszkodott fel M a földről.

-          Jól vagy?! – Aggódott Aubrey

-          Menjünk vissza – Karolta fel Nica egyik oldalról.

-          Nem tud visszajönni? És a talizmánod?

-          A mágiát még mindig nem tudja felülmúlni, kimenni még ki tud, de visszajönni már nem. És most egy műanyagdarabnak örül annyira. Az igazi talizmánom még mindig itt van a zsebemben. – Mutatta fel Mirage mosolyogva eredeti talizmánját.

-          Ezt, hogy csináltad? – Kérdezte Nica

-          Majd elmondom. De előbb nyugtassuk meg az embereinket és bizonyosodjunk meg arról, hogy mindenki rendben van és nem jutott be hozzánk senki Sander emberei közül...