Oasis - [Befejezett]

28. Fejezet - A békés hadjárat

- És mégis mit akarsz csinálni? Úgy sem győzheted le őket!

- Azt még meglátjuk – Felelt húgának Sander.

- Figyeld meg! Mirage vezetésével eltipornak majd benneteket!

- MIRAGE MEGHALT! – Kiabált Sander.

- Hogy... mi...? – Ash szemébe könnyek szöktek.

- Végre annyi idő után, sikerült legyőznöm.

- TE egy igazi szörnyeteg vagy! – Ordibált a lány – Mit tett ellened egyáltalán? Sosem mesélted el, hogy mi is történt igazán!

- Tudni akarod? Akkor elmesélem neked. Amikor öt éve szövetséget kötöttünk Oasissal, akkor ismertem meg. Nem volt egy olyan tipikus hercegnő. Mindig elszökött, és inkább a népével töltötte idejét. Nem érdekelték a politizálások, sem a hivatalos dolgok. Elkezdtem vele tartani a kalandjaiban. Mindig olyan közvetlen volt mindenkihez. Egy idő után úgy éreztem, valami többet akarok. Mindig, amikor próbáltam ezt jelezni felé, nem nagyon értette mire gondolok. Egy évre rá megkértem a kezét, és ő elutasított. Csak az akarta, hogy legyünk barátok, mint azelőtt. De és ezt nem fogadtam el. Elmentem hozzájuk kémkedni pár emberemmel. Bosszút akartam állni, hogy a végén mégis elfogadja az ajánlásomat, ezért egy kocsmai verekedést bejelentettem lázadásként, amire a mi királyságunk és Whisper összefogott, és elhurcolták a furryket. Aztán a királyságok közötti egyesség felbomlott. Apám meggyőzte Whisperéket, hogy lerohanjuk őket. Így is tettünk. Miraget én találtam meg a csata közben, ahogy embereket menekít. Voltam annyira hülye hogy futni hagytam akkor. Azt hittem, ha mindenáron segítek neki, még meggondolhatja magát. De persze neki minden más fontosabb volt. Miután a királyi családot kivégezték, ő felszívódott. Akkor jelent meg először, mikor három éve megölte apánkat. Elméletileg Cecily, Morgan anyja mindent hallott és látott. Mégis úgy döntött, hogy elátkozza M-et, és Oasist is. Így lett ő félig furry, a királyság pedig elfeledett.

- És én végig egy nyomorult szobában voltam bezárva... - szipogott a lány.

- Tessék, most már mindent tudsz.

- És te azért ölted meg, mert elutasított. Csak azért, mert maga elé helyez másokat, és nem téged? Ezért kellett meghalnia, mert ilyen önző vagy! Gratulálok Sander. Még sokra fogod vinni. Az én segítségemre ne számíts. – A húg sarkon fordult, és kiviharzott a katonai sátorból, amit bátyjának állítottak fel ameddig a palotát újra nem építtetik a csata után.

Ashnek volt egy terve.

- Mivel a szövetségesek Whisperék, Morgant vagy Lucyt biztosan oda vitték. – Gondolta. – Megkeresem őket és együtt meg tudjuk szabotálni a szövetséges csapatok érkezését.

Eközben Morgan, ahogyan Ash is gondolta, a Whisperi várban tartózkodott. Idegesen járkált fel-alá a folyosókon. Nem akarta, hogy a csapatának bármilyen baja essen, igazából őket akarta kihozni győztesként. Egy terven gondolkodott, de nem jutott eszébe semmi. Visszament szobájába, hátha a csendben egyedül valami eszébe jutna.

- Morgan, fiam, itt vagy? – kopogott anyja az ajtón. Nem sokat tudott ilyen helyzetben egyedül lenni.

- Gyere be. – A fiú válaszára Cecily óvatos léptekkel bement, majd halkan bezárta az ajtót.

- Nem szabadna itt lennem.

- Akkor mit csinálsz itt? – kérdezett vissza idegesen a fia.

- Te találkoztál Mirageal, ugye?

- Utoljára az égő palotában láttam.

- Még él?

- Nagyon remélem. Nem szabad nyernünk ebben a harcban. – Nézett szembe anyjával. – A csapatnak kell győznie. Minden áron.

- Tudom. Épp ezért jöttem ide. – sutoggta Cecily. – Segíteni szeretnék.

Eközben a furry-sereg egy újabb gonddal nézett szembe. Még mielőtt elértem volna Meldewhoz, megtalálták az első karanténvárost, ahol Penelope és Ji apja szolgált. Az ottani katonák már fel voltak sorakozva és a pisztolyokat a furrykre irányították.

- Adjátok meg magatokat! És adjátok vissza a gyermekeimet! – kiabált a katonák éléről a vezető.

- Várj Mirage, ezt el tudjuk intézni. - Ment előre Ji, és elkapta Penelope csuklóját. Egyenesen odasétáltak apjukhoz, miközben a két sereg állt egymással szemben.

- Miért engedted oda őket? Ez túl veszélyes! – súgta oda M-nek Felix.

- Meg tudják oldani, hiszek bennük. Te is, csak figyelj. – Súgta vissza a lány.

Tisztán látható volt, ahogy a két testvér és az apjuk veszekedik, és az is, ahogy próbálják meggyőzni egymást. Egy idő után már nem jutottak dűlőre, ezért M-nek is be kellet egy kicsit segítenie.

Higgyék el, mi nem akarunk rosszat. Ha ezt máshogy meglehetne oldani, nem ezt a módot választottuk volna. Gondoljanak bele; maguk mitcsinálnának, ha a saját szabadságukról lenne szó? Ha az valaki el akarnámagukat tiporni, csak mert nem felfenek meg egy elvárásnak? Ha egy hazugsággalromba akarnák dönteni az otthonukat? Maguk is harcolnának a saját életükért,nem? Mi nem azért harcolunk, hogy mi irányítsuk Valenteur-t, és nem is azért,hogy hatalmunk legyen. Mi az egyenlőségért és a jogainkért harcolunk. Azelnyomás ellen, sok ember és furry jövőjéért, és én akár az életemet isáldozom! Ezekért az emberekért és furrykért, akik mögöttem állnak és aháttérben mindig is támogattak! Azért harcolok, mert hiszek bennük, és elhiszemazt, hogy el tudjuk hozni a változást közösen. Mi nem fogjuk magutak eltiporni,pedig megtehetnénk, mert ugyan ezt csinálták velünk, de mi nem fogunk ugyanazokká a szörnyekké válni. A következő kérdésük biztosan az, hogy akkor miértakarjuk legyőzni a seregeket? Ez egyszerű. Nem szörnyekké válunk, mi győzzük lea szörnyeket. Maguk nem azok, csak a rossz oldalát nézik a történetnek. Éppenezért, ha most megengedik, kegyelemben reménykedve, tovább haladnánk magukmellett. Csapat! Indulunk. – Ment előre a katonák között leeresztett fegyverrela vezető csapat, és a sereg követte őket. Penelope és Ji is előre ment, visszaa helyére. Boldogan látták, amikor visszanéztek, hogy a katonák csatlakoztak aseregükhöz. M beszéde nagy hatást gyakorolt. Most már szinte semmi nemállította meg őket.