Oasis - [Befejezett]

27. Fejezet - Szabadulás

Lucy Cyber legkisebb mellékszigetén kapott cellát. Mivel a talizmánját elvették tőle, nem tudott kiszabadulni. Helyette megpróbált valami mást tervezni. Egy karanténváros közepén volt, ezért úgy gondolta, hátha manipulálni tud egy furryt, aki a közelben van, és megfűzi, hogy keresse meg a kulcsot. Az összes elf képes volt furryk manipulálására, viszont nagyon sok energiát emészt fel, és ha egyszer használják ezt a képességüket, utána örök életre elvesztik.

- Hé, te ott! – kiabált ki egy közelben pihenő furrynek.

- Mit akarsz? – kérdezte félvállról a lány.

- Talán tudsz nekem segíteni, nézz ide! – Lucy szeme elkezdett lilán világítani, és hipnózisba ejtette a furryt

A lány belesétált a csapdába. Lucy elmagyarázta neki, mit kell tennie. Rövidesen az vissza is tért egy marék kulccsal, amelyik közülük a cellát nyitotta. Az elf végig próbálgatta a kulcsokat, majd természetesen a legutolsóval tudta kiszabadítani magát. A következő feladata: megkeresni a talizmánját, közben pedig embereket hangolni az őrök ellen.

Eközben Ji is talált egy módot arra, hogy kijusson. Mivel nagyon értett az állatokhoz, egy különös füttyszólammal oda tudott vonzani a rácsokhoz pár madarat, köztük egy szarkát, ami szeret fényes dolgokat elcsenni. A fiú addig lekötötte a madarakat, míg meg nem jelent az az őr, aki a cellát ellenőrzi. Amint megjelent, a madarak felröppentek, kivéve a szarkát, aki a nyakából letépve a kulcsot elszállt. Jinek már csak meg kellett várnia, hogy a felügyelő elmenjen, majd visszahívja a madarat, amelyiknek a szájában lóg a kulcs.

Alto és Absus határán volt fogva tartva Nica. Ő egyáltalán nem próbált kiszabadulni. Ő elfogadta sorsát, és mindenféle szabadulási terv nélkül ült a sötét cellában. Elveszettnek érezte magát. Legjobb barátait elfogták, és már senki nem maradt rajtuk kívül neki. Már napnyugta volt, mikor pár kisgyermek odatévedt. Megkérték, hogy mesélje el nekik a történetet, hogy hogy jutott ide. Nica szerette a kisgyerekeket, és nagyon jó mesélő volt, ezért belekezdett mondandójába. Elmesélte, ahogy megtalálta a tiltott erdőben a csapatot, amikor felkelést szítottak, azt is mikor együtt megtalálták Oasist, és együtt edzettek barátaival.

- Szóval Oasis mégis létezik? – kérdezte az egyik kisfiú.

- Naná, hogy létezik, és egy csodás hely. – A lány elkezdett mesélni a végtelen sivatag közepén lévő mágikus erdőről, és a főhadiszállásról.

Másnap reggel igen érdekes dologra kelt fel. Egy csapat furry állt a tömlöc mellett, és egyikük kinyitotta az ajtaját.

- Mi történt?

- Felkelés volt éjszaka, az őröket közösen elfogtuk. Elvezetnél minket a vezetődhöz, és a csapattársaidhoz? – Nyújtották át neki a talizmánját.

- A legnagyobb örömmel. – Mosolygott, majd vezette el a csapatot Nica, a következő karanténvároshoz, ahol összefutottak Mirageal és Echoval, akik épp támadni készültek.

Közös tervet készítve indultak el. M felmászott a középső téren lévő szoborra, ahonnan felbuzdítva a tömegeket, és reményt adva minden egyes embernek a furryket az őrök ellen fordította, akik már nem tudták hárítani a támadást, mert közben Echo és Nica vezetésével hátulról lepték meg őket. Kiszabadították az itt raboskodó Lilát.

Így haladtak végig Alton, Cyberen, és a Weld-szigeteken, elsöprő nyereséget aratva. Kiszabadították Colet, Felixet, Aubreyt, Penelopet, és útközben összeverődtek Lucy és Ji csapataival. Rengetegen voltak. Sajnos Asht, és Morgant visszahurcolták a királyságokba.

Meggyőzték azon területek vezetőit, amiken végighaladtak, hogy ne is próbáljanak ellenállni, mert ugyan úgy elsöprik őket, mint a városokat. Immáron mindenki felfegyverezve készült a nagy összecsapásra, az addigra egyesült Whisper és Meldew elleni harcra.

- Akkor, készen állsz arra, hogy a vezetőnk legyél, Mirage? – kérdezte Penelope

- Én, vezető? Biztosak vagytok ebben? Nem emlékeztek, amikor véletlen kirobbantottam egy háborút? Vagy amikor véletlen leromboltunk egy palotát?

- Most is egy kisebb háborúra készülünk, csak inkább egy egy-két naposra – Gondolkozott el Aubrey.

- Ja, igazad van. Ezt még meg kell szoknom. Akkor? Indulhatunk? – kérdezte csapattagjaitól és az őket követő seregtől M. Hatalmas éljenzés és taps után rohamra indul a teljesen felfegyverzett sereg, ki lovakkal, ki szárnyas szarvasokkal, ki gyalog. A vezető csapat a nagymacskáikon indult harcnak.