Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

2. rész

Másnap reggel kómásan keltem egy szombati reggelen. Napos idő volt a madarak csicseregtek az ablakom előtt akár egy rajzfilmben.
- Jó reggelt. - tört be anyám a varázslatosan hangos porszívójával.
Az Isten megeszi. - morogtam magamba mint egy 10 éves.
- 12 óra van Yuki már itt vár téged egy ideje. - jelentette ki anyám egy 5 perc után mintha teljesen természetes lenne.
- Mi...mi. - néztem rá a telefonomra ami 11 nem fogadott hívást mutatott és legalább 60 üzenetet.
- Basszus a közös ebéd! Anya ma Yukinál alszok ugyanis délután meccs lesz a fiúknak és meglettünk hívva. - jelentettem ki miközben rohamosan megtámadtam a szekrényem amiben a cuccaim között keresgéltem.
- Tudom már mondta. - mosolyodott el.
- Mekkora álszent vagy. - nevettem el magam majd oldalba böktem.
- Na, siess mert még kilyukad a gyomrotok a végén...- hesegetett ki a szobámból tovább babrálva a porszívóval.
Miután elkészültem, leszaladtam Yukihoz és el is indultunk a szokásos szombati ebédelőhelyünkhöz a Wonk-ba.

A hely még mindig csodás volt az ételeivel együtt. Miközben néztem az étlapot eszembe jutott egy két dolog amit megkérdeznék Yukitól.
- Na és izgulsz? - mosolyodtam el az étlap mögül.
- Nem különösebben...- mormogta. - Na jó majd kipukkadok az izgalomtól és még a kajámat se tudom segííííts! - kezdett el ülve toporogni és könyörgő szempárjait néztem amik a napfényben néhol megcsillantak.
- Jólvan. - néztük tovább az étlapot.

Miután végeztünk az ebéddel a jövőheti nyári kirándulásra készültünk amit az osztályon belül fogunk megrendezni. Vettünk pár hálózsákot, szúnyogriasztót és minden egyéb finomságot amit csak kívánni lehetet egy idili kiránduláshoz. Éppen a fürdőruhákat próbáltuk amikor is.
- Todoroki szerinted tényleg szeret? - tette fel a kérdést Yuki a másik fülkéből.
Egy pillanatra ledermedtem. Az Amerikai focicsapat tagjai sose voltak a legmegbízhatóbbak és sokuk közöttük tényleg csak arra hajt egy-egy lánynál, hogy megcírogassa majd szépen a földhöz vágja ezzel is növelve a hírnevét.
- Nem úgy ismerem Todorokit. Vigyázz és tarts meg egy tisztességes távolságot vészhelyzet esetén. De erre nincs nagy esély. - mondtam.
Reméljük.

Miután végeztünk lepakoltunk Yukinál és elindultunk a nagy meccsre. Az évdöntős meccsre ahol eldöntik, hogy melyik csapatot képviselje a gimnázium egész évben.
- Farkasok és Sólyomok.- mondta Yuki. - A farkasokra szeretnénk szavazni. - fizette ki a jegyet a pénztáros hölgynek és tovább indultunk.

A csarnok hatalmas volt és a játékosok is fennt voltak a pályán.
-Már csak 5 perc. - szólalt meg a mellettem ülő.
Elkezdtem nézelődni a játékosok között amikor is a Sólyom csapatnál megtaláltam egy ismerős arcot.
- Baku...- suttogtam magam elé.
- Micsoda [ név]? Nem hallom a nagy hangzavarba. - mondta Yuki majd látta ahogy bámulva nézem Baku-t a távolból. Ekkor óvatosan oldalba lökött és mikor odatekintettem félmosollyal a száján vigyorgott rám amolyan ,,nicsak nicsak" tekintettel. Egyből levágtam mire gondolt.
- Mi? Nem, Yuki ne is gondolj ilyenekre! - vakartam kínosan a tarkóm majd terelés képpen rámutattam Todorokira. Ahogy felénk tekintett intett nekünk majd mi mosolyogva visszaintegettünk. Láttam a térlátásomból ahogy Baku minket figyel. Szememet odavezettem majd mikor összetalálkozott a tekintetünk gyorsan félrefordult.
Nem úszod meg Baku... - mosolyodtam el. Edzős cucca kiemelte szélles vállait és a vörös egyenruhájuk tökéletesen kiemelte ( ismét) szőke tincseit. Ő volt a Sólyomok csapatkapitánya ami valljuk be igazán nehéz feladat volt. Élsportoló mellett kitűnő tanuló nem mellesleg a lányok kedvence. Ez azt is bizonyította, hogy mikor megérkeztek a pompom- lányok sorjában köszöntek neki egyesével. Az egyikük oda is ment megölelni. Nem kell mondanom elkapott a féltékenység egy pillanatra.
- Jézusom miért csinálom ezt! Baku nem tartozik hozzám...amúgy sincsen semmi esélyem nála. Tch...mekkora nyomorék vagyok. - gondoltam.

Ekkor megszólalt a sípszó a játékosok felálltak és egymásnak megindulva kezdték el a meccset. Baku kiválóan játszott legalábbis az én szememből. Nem bírtam levenni róla a tekintetemet mindig a testéhez hozzátapadó fekete aláöltözékét figyeltem ami az egyik gyengepontom. Minden lépése, dobása számomra felért egy fizika ötössel. Milyen borzasztó hasonlatok te jó ég...így elvinné valakinek az eszét ha...na nem azt már nem. - zártam le a gondolatmenetet aminek egy olyan vége lett volna amit még én se merek bevállalni.

Egy idő után egy kisebb konfliktus alakult ki a két cs.k. között. Todoroki a farkasok és Baku a sólyomok csapatának vezetője valahogy szugerálni kezdték egymást. A levegő vibrálását a messzi távolból lehetett látni közöttük.
- Ebből baj lesz. - mondta Yuki.
Erre a kijelentésére Baku úgy nekiszaladt Todorokinak, hogy egyből lesípolták a meccset mert Todoroki eszméletét vesztette. Mindenki döbbenten állt halkan, és olyan némaság lepte el a csarnokot, hogy az apró nesz is hallható lett volna.