Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

22. Rész

- Hú hát ez...ez durva. - döbbent le. - Vigyázz magadra kérlek...- ölelt át.
- Yuki, hogy van? - kérdeztem.
- Megvan. Bár rengeteget fogyott és állandóan alszik, de legalább nem mást csinál. - mosolyodott el.
- Igen...nagyon szeretnék már vele beszélni. - fordultam el.
- Ígérem nemsokára rendben lesz minden. - simogatta meg a vállam.
- Én is. - fejemet vállára döntöttem és hagytam, hogy a halk zene elöntse a fejemet.
- Istenem...- jutott valami az eszembe. - Elmegyünk a terembe? - csillant fel a szemem ami Akirára irányult.
- Most? De hisz már késő van. - szemembe nézett majd egyetértően bólintott. - Menjünk. -

Felpattantunk és elindultunk. Anyáéknak azt mondtam, hogy elmegyünk egy hosszabb sétára aminek nem nagyon örültek, de azért, hogy rendben legyen a lelkem bármit megtennének.

Mikor odaértünk a zongorához mentem és leültem vele szembe. Akira egy szétzilált széken foglalt helyet majd halkan hallgatta rapszódikus zongoradarabomat. Újjaim vezettek és éreztem ahogy a feszültséget beleöntöm a zongorába. A fekete billentyűk félhangjai fülfájdítóan megszólaltak mire mindig beleharaptam a számba. Tetszett. Ez kellett nekem. Mióta nem volt Yuki nem hallottam kedves hangját és nem jártam itt a nagyterembe. Vajon ő se jött ide?
Elengedtem ezt a gondolatot és tovább játszottam. Bakugou... A nézése az ölelése a perverzsége...hiányzott. Megint üresnek éreztem a szívemet. Így feküdtem le és keltem fel másnap is.

Suli előtt állt Baku és mikor megérkeztem leszólított.
- Szia [név]. - tárta szét karjait egy ölelésre. Én csak bámultam rá nem mentem oda. Csalódottan összetette kezeit és tarkóját kezdte vakarni.
- Mikor indultok? - kérdeztem határozottan, mozdulatlan arccal.
- Holnap. -
- Szalagavatóra itt lesztek? - emeltem meg az állam, hogy még határozottabbnak tűnjek.
- Bőven. - felelte halkan. Miután kimondta elindultam egyenesen és nem néztem többet hátra. De nem engedett.
- [név]...- mondta.
- Mond.
- Vége? - kérdezte hangja egy picit megszilárdult.
- Nem tudok egy olyan emberrel együtt lenni aki csak az ágyban jó, külvilágban pedig másokat ver. - mentem egyenesen befelé. Arcomról ordított a harag bár sírás határán voltam. Maradj határozott...ne fordulj hátra. Így lesz a legjobb.
Suliban lányokkal voltam egész nap. Ana, Sasha és mostmár Yelena is segítségemre voltak. Yuki pedig ismét messziről elkerült minket. Amióta nem volt velünk a hangulat sivár volt, alig beszéltünk. A tegnapi napnak az utószelei mindenki agyában ott volt.
- És most végeztetek? - kérdezte Yelena.
- Mármint Bakuval? - néztem fel rá.
Erre csak bólintott.
- Igen...ez egyértelmű volt. - mondtam.
- Tudod [név]...- szólalt meg Mark. - Elég régóta ismerem Bakugou-t. Ezt te is tudod...és, én is ott voltam a verekedésnél. Látnod kellett volna Bakugou fejét miután vége lett a verekedésnek. Napokig nem jött edzésre mindig más kifogás miatt és ennek már lassan nem is tudom mennyi ideje...- kezdett bele.
- Mit akarsz ebből kihozni Mark? - szólalt meg Ana.
- Azt, hogy Bakugou nem olyan mint ahogy te elképzeled. Nem egy állat...neki is van szíve. - túrt bele a hajába. - És amióta megismert téged látom rajta azt a régi Bakugout akit én megismertem, sőt jobbat. Ha ott hagyod megint az lesz aki volt. Kérlek...próbáld vele megbeszélni. - fogta meg a kezem.
- Nem vagyok az anyja. Megoldja. - mondtam.
Mark zavart lett és ismét idegesen beletúrt a hajába.
- Nem ő...jó, mindegy ahogy gondolod. - állt fel és elment.
- Ennek mi a baja? - nézett utána Sasha.
- Nemtom...- könyököltem az asztalon.

A nap további részében csendben elvoltam majd délután a kemény tanulás várt. Anyáékat is beavattan az egészről akik elképedtek, hogy miről maradtak le. Kaptam egy kioktatást de tudták, jól, hogy nem tehetek róla. Soha nincsenek itthon, ha itt lennének, garantálom mindenről tudnának. A hangulatom nyomott volt. Nem csak Yuki...hanem mostmár Baku is ugyan az az idegen volt számomra aki pár héttel ezelőtt. Borzasztó ez az üresség.

Este viszont elhatároztam a plafont bámulva, hogy nem fogom hagyni így tovább. Hiányzik az egyik felem akire mindig számíthatok és aki mindig számíthat rám. Sok időt vártam már. Itt az ideje, hogy elkezdjek egy új fejezetet az életemben.