Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

8. Rész

Másnap reggel korán keltünk és mindenki tolakodva vonult az étkező felé.
- De Midoriya azt mondtad odaadod a kajádat! - mondta Sasha türelmetlenül a sorban állva.
- Nem kell mindent komolyan venned Sasha. - vigyorgott Midoriya.
Sasha szomorúan ült le az asztalhoz.
- Tudod mit Sasha. Adok a kajámból tessék. - nyújtottam át.
- Komolyan mondod [név]? - ölelt át. - Köszönöm!!!- esett neki boldogan. Én csak vigyrogva néztem ahogy egyik kedvenc emberem milyen boldog egy kis kajától. Tekintetem a fiú asztal felé fordult ahol Bakugou a többiekkel dumált. Egy pillanatra összenéztünk de ahogy találkozott tekintetünk szokásosan félrenéztünk. Erre csak elmosolyodtam amit a többiek is észrevettek.
- Tényleg [név]...tegnap este. Mitől volt olyan jó kedved? - mosolygott Ana mintha valami frappáns dolgot kérdezett volna.
- Semmi különös szimplán élvezem a helyzetet, hogy először vagyunk közös kiránduláson. - fogtam meg a kezét a mellettem ülőknek és izgatottan rájuk mosolyogtam.
- Ma este...csináljunk valami őrültséget. -
- Igen! Pont én is erre gondoltam...estleg. Mi lenne ha el látogatnánk a tóhoz és fürödnénk benne? - mondta Ana amit mindegyikőnk támogatott.
- Egyszer élünk - mondta Yuki.
- Így van. -

Délután elmentünk kirándulni amit végig beszélgettünk a lányokkal. Holnap ilyenkor már otthon leszek és azon fogok agyalni mire kell tanulnom. De most ezeket a gondolatokat elhesegettem mert kiakartam élvezni, hogy együtt vagyok velük. Mert ilyen már nem lesz többször.

A mai vacsora az étkezőnek a külső részén történt ahol gyertyafénynél ettük a kaját néhány oljalámpával megspékelve. A hangulat csodás volt. A meleg még az éj leple alatt is érezhető volt. Az a kellemes meleg... Nyugodtan megettük a vacsoránkat majd kifeküdtünk a rétre. Yukival és a lányokkal a csillagos eget néztük amihez csatlakozott Mark és Midoriya is.

Mikor mindenki elment aludni mi felkeltünk gyorsan átöltöztünk bikinibe és elindultunk halkan a tóhoz. Az erdészektől tiszta területen elindultunk egyenes a célig. Mindannyian nevettünk és max sebességel futottunk bele a vízbe. A telihold fénye megvilágította a sötét tavat. Délután napközbe már voltunk itt egyszer szóval ismerős volt a hely.
- Ana kapd el! - dobta Sasha a melltartóját Anahoz aki kívűl ült a parton mert félt a víztől.
Egy kicsit hezitálva Yuki is csatlakozott hozzá.
- Ti nem vagytok normálisak! - nevettem.
- Na gyerünk [név] ne szégyeld azokat a barackokat! - kapott el Sasha.
- Jólvan- jólvan csak engedj el mert kezdesz elég visszatszító lenni egy száll bugyiban! - nevettünk majd én is ledobtam.
Egy ideig sikoltoztunk a furcsa érzéstől ami mindegyikünk szívét eltöltötte. Sose éreztem magam ilyen közel hozzájuk pedig már négy éve össze vagyunk zárva.

- Tudjátok mit? - szólalt meg Ana is a partól. - Bemegyek. - ekkor lekapta a melltartóját és lassan takarva testét beleindult a vízbe. Mi ujjongva drukkoltunk neki a vízból majd Yuki, Sasha és én is a segítségére indultunk és besegítettük a vízbe. Láttam Ana szemébe a boldogságot és a büszkeséget, hogy legyőzte azt a félelmét amit valaki sose tud. Boldog volt. Nem sokszor láttam mosolyogni de most fülig ért a szája.

- Istenem de jó volt! - feküdtünk a parton akkor már felöltözve.
- Remélem semelyik pedofil srác nem bámult. - mondta Sasha.
- Főleg a Mark. Na abból simán kinézném, hogy idejön rántani a lomposon. - mondta Ana almát majszolva. Felnevettünk és néztük tovább a telihold által bevilágított tavat amiben 10 perccel ezelőtt félig meztelenül fürödtünk.
- Büszkék vagyunk rád Ana. Nem semmi amit tettél. - mondtam neki.
- Tudod rájöttem miközben Sasha pofándobott a melltartójával, hogy ez a pillanat valószínűleg soha többé nem fog megismétlődni. Szóval jah...vágod. És kicseszettül elkapott a honvágy emiatt. Valahogy...-
- Valahogy a tested azt parancsolta, hogy menj. - folytattam.
- Aha! -

Mikor már kibeszéltük magunkat visszaindultunk. Csendben bementünk a házba és lefeküdtünk aludni. A holnapi nap sajnos már megyünk haza. De azt hiszem ez volt életem egyik legjobb napja. Bármikor visszagondolok erre tudni fogom hol a helyem...kik a barátaim...kik azok akikre igazán számíthatok.

Másnap reggel a busz már nem zavargott annyira mint legutóbb. Mindenki elfáradt és egy hosszú út állt előttünk. Yukival zenét hallgatva aludtunk tovább a buszon. Még mielőtt elkapott volna az álom lepregett előttem az egész kirándulás. Ha ők hárman nincsenek nem is tudnám mi lenne velem. Ana-val találkozott a tekintetünk és elmosolyodtunk. Végre megismertem egy újabb embert. Majd behunytam a szemem és hagytam, hogy elnyomjon az álom.