Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

31. Rész

- Szóval...- emelte fel a kanalát.
- Szóval...- utánoztam.
- Egész jó lett...de...- emelte fel a tekintetét oldalasan (🙄) majd visszanézett rám.
Én durcásan figyeltem milyen szemtelenségbe fogja magát belehurcolni, de egy idő csak elmosolyodott és elkezdett nevetni.
- PFAHAHA! Látnád milyen a fejed ilyenkor! - nevetett rajtam.
Erre én is elkezdten kuncogni majd rácsaptam az asztalra ezzel megtörve a hangos nevetését.
- Jó lett igaz? - mondtam határozottan.
- Igen. - húzta be a nyakát.
Így telt el a délutánunk. Állandóan anyáztunk egymásnak veszekedtünk milyen filmet nézzünk meg, és hasonlók. Nem bírtam ki...olyan mint egy rossz gyerek.
- Add ide a távirányítót! - üvöltöttem rá.
- De bazdmeeeeg! Nem fogom nézni a kicseszett szappan operáid! - emelte el még messzebbre a kezeit tőlem. Hiába nyújtóztam sehogy se értem el a benne lévő távirányítót.
- Aaaa! - nyújtóztam tovább majd egyszer csak az ölébe voltam.

Egy pillanatra megállt a levegő köztünk. Ne neee...már megint kezdődik...
De nem tudtam kiszállni onnan. Akartam, de nem tudtam. Kipirult arcaink egymást nézték a kellemetlen helyzettől. Se szó, se beszéd. Ha most valamelyikünk nem kapcsol, megint beleesünk abba a hibába. Vagy nem?
Baku megfogta a fejem és a nyakához hajtotta. Óvatosan átölelt és elkezdte cirógatni a hátam.
- Szeretlek...- puszilt bele a hajamba.
- Én is. - hajoltam vissza majd a szájára tapadtam. Puha szánk találkozott és óvatos, lágy csókokkal illettük meg a másikat. Meg lesz...most vagy soha.

Ekkor kikaptam a kezéből a távirányítót és átkapcsoltam a 15-ös csatornára ahol a szappanoperáim mentek.
- Héy, héy, héy!!! - mondta Baku majd ismételten elkezdtünk verekedni a távirányítóért. Már a földön voltunk amikor is megcsörrent a telefonja.
- Menjél is innen! - gurultam ki szorításából és elindult a konyha felé.

- Aha, aha...oké értem. Micsoda? Jó hát végülis. Majd megkérdem, cső! - nyomta ki a telefonját.
- Eljössz egy házibuliba velem? - ült le a kanapé szélére.
- Öhm, elmehetek. - bólintottam a földön ülve. - De cserébe ezt a részt meg kell nézned velem...- kacsintottam rá, amire körbe forgatta a szemeit és egy nagyot sóhajtott.
Holnap lesz az a buli. A Farkasok meghívták a Sólyomokat.
- Te ez biztos, hogy egy jó ötlet? És a barátnőiket is kell vinniük? - fordultam hátra. Én a földön ültem ő pedig a kanapén, közvetlen mögöttem.
- Nem kell félned kis pisis...tudod, hogy mindentől megfoglak védeni. - simogatta meg az arcom.
- Hát még jó, hogy... - haraptam bele a combjába mire felszisszent.
- Te, miért csinálod ezt folyton? Fogyatékos vagy? - pöckölte meg a homlokom.
- Fincsi vagy... - raktam az államat a lábára.
- Oooh...- mondta perverz hangnemben.
Visszafordultam és néztük tovább a filmet. Már 20 óra volt.

- Na, elindulok. Holnap majd ilyen estefele jövök érted, okés? - puszilta meg a homlokom majd kilépett az ajtón.
- Tanulni is kéne...- dörmögött.
Rákacsintottam küldtünk egymásnak egy lebegő csókot és ezzel bezártam a bejárati ajtót.
Ahogyan ez megtörtént felszaladtam a szobába és azonnal hívtam Yukit.
- Szia! - szólt aranyos hangja a vonal túlsó végéről.
- Sziaa! Olyan szaftos sztorim van, hogy befosol...- kezdtem bele a holnapi házibuli meghívásomra, aminek senki se tudja mi lesz a vége.
- Jólvan Yuki! Majd ígérem megverem valahogy...de ok nélkül nem fogok nekiesni... - mondtam.
- Mivan? Az nem elég ok, hogy ott hagyta a legjobb barátnődet kihasználva?? - hábrodott fel.
- Jó, de valóban...- forgattam meg a szemeimet majd lassan elköszöntünk egymástól.
Todoroki...rossz embert használtál ki...Yukit nem bánthatja senki.

Másnap délelőttöm tanulással telt. És akkor realizáltam...
- Te jó ég! Jövőhéten szalagavató!!! - kezdtem ugrálni majd táncolni a love nwantiti számra ami most a kedvencem. Át vettem a zene ritmusát a táncparketre képzelve magam. Ha csak belegonolok...kiráz a hideg...
Gyorsan a szekrényemhez szaladtam, hogy kiválasszam mibe menjek. Egy kicsit kirívóbb ruhát akartam, ezzel is emelve a feszültséget a buliban. Egy testhezálló ruhára esett a választás fekete harisnyával és a bakancsommal egy kis fehér zoknival megspékelve. Nem is túl kirívó, a mellkasom és hátam vonalai óvatosan kirajzolódnak. A hajamat szinte tökéletesen bevasalva hordtam. Hát a sminkemről ne is beszéljünk.
Video chatbe felhívtam Yukit és beleköszöntem a telefonba.
- Úristen [név]! Baku mégegyszer szerelmes lesz beléd...- ámult Yuki a vonal másik feléről.
- Ugyan...- legyintettem amikor lentről megszólalt a csengő.
- Mennem kell! - nyomtam ki majd elindultam lefelé. A szívem a nyakamban dobogott az izgalomtól.
Nem ez az első alkalom...
Gyűrűktől hemzsegő kezemmel óvatosan lenyomtam a kilincset. A magas alak a szemem előtt volt. Szőke tincsei az utcai lámpától megcsillantak.
Úristen...hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
- Úristen...te gyönyörű vagy...- mondta a szemeimbe nézve.
Nem habozott tovább berontott a lakásba és a falnak nyomva az ajkaimra tapadt. Heves csókba fulladtunk bele, derekamat közben erősen markolta. Én megfogtam izmos kezét amit a kabát eltakart, de nem haboztam azonnal letéptem róla. A kabát leesett a földre, és az izmai felszabadultak.
Most még izmosabb mint korábban...
Mélyet sóhajtottam és tovább csókoltuk egymást szenvedélyesen. Kezeibe markoltam, mire ő az arcomat fogta meg. Másik keze egyre lejjebb csúszott egészen a combomig, de tovább nem ment. Tudta mi a szabály. Ennyi még belefér. Most kínozzuk egymást, de ha egyszer...
Kellesz...