Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

25. Rész

Mikor reggel felkeltem a pihe puha ágyamba eszembe jutott, hogy ma Mark egy fontos információba akar bevetni. ,,Pont ellenkezőleg"...Vajon mi a francra gondolhat?
Minnél többet gondolkodtam ezen annál inkább idegesebb lettem. Miért kell nekem ezeket a nyavalyákat végighallgatnom?

Beérve a suliba Mark szeme megcsillant és elindult felém.
- Ne most. Reggel van. Suli után majd megbeszélhetjük. - mondtam. Erre nem felelt semmit csak bólintott és visszament. Én Yukihoz léptem és szokásosan egy öleléssel köszöntöttem.
- Mit akar tőled ennyire? - suttogta.
- Kacchanról akar valamit mondani, meg arról a srácról akiről meséltem még neked. - legyintettem és nekiálltam reggelizni.
- Oh értem... - gondolkodott el. - Nem megyünk le a lányokhoz? - kérdezte majd elindultunk. Az ajtó fordulóba éppen Baku jött és véletlenül nekimentem így az egész kajám kiborult.
- Istenem bazd...khm. - söpörtem le magam.
- Bocsi...- mondta.
- Húzd meg magad, görcs. - szóltam idegesen. Amint ez kiejtettem számra tettem a kezeimet. Istenem de idióta vagyok...
Baku mély levegőt vett és elindult egy takarítóért. Felszedtem a kajám darabjait kisebb nagyobb sikerrel.

- Tessék itt a pólóm. - tért vissza kezében az egyik kedvenc pólójával aminek a hátán egy minta volt.
- Nem kell. Majd a lányoktól...- néztem háta mögé. A lányok Baku mögött erős mozdulatokkal próbálták elmondani, hogy fogadjam el.
- Rendben, köszönöm. - húztam el a mosdóba. A wc-be érve kikérdeztem a lányokat.
- Mégis mit akartok elérni? Hm? - vontam őket kérdőre karbatett kézzel.
- Azt, hogy ne legyél ilyen feszült. - jött hozzám Sasha. - Legyél olyan mint mozi után. Szabad, és ne ismerj határokat. Okés? - kezeit vállamra tette majd a szemembe nézett.
- Legyen. - forgattam körbe a szemeimet és Sasha apró tapsokkal ünnepelte meg sikerét.
Bementem a wc-be és elkezdtem átvenni a pólóját. Illata benne volt. Éreztem megint azt az illatot amit akkor mikor megöleltem. Amikor hozzábújtam, vagy mikor a csókjaiba merültem el éppen. Eszembe jutott milyen jól állt rajta ez a póló amikor az ablaknál állt. Istenem...
- Én...én ezt nem tudom felvenni. - jöttem ki. Lányok szomorúan néztek majd meglátták könnyes szemeimet és szorosan átölelve nyugtattak meg.

Végül a 2 méteres Yelelna odaadta egyik XXL-es méretű pólóját és azt vettem át.

- Köszönöm, de nem kell. - nyújtottam át Bakunak.
- Miért? - hisz ez tiszta most lett kimosva. - mondta.
Félrenéztem, ki az ablakon ahol ő is szokott. Két galamb ült a villanyoszlopon. Olyan volt mintha puszit adnának egymásnak. Mint a szerelmesek.
- Pont ez a baj. - néztem rá. - Hogy érzem benne az illatod. - folyt le egy könnyem amit gyorsan letöröltem.
Én szakítottam. Nem bánhatom meg. Határozottnak kell lennem.

- Mindig őket szoktam nézni. Ahogy ott ülnek minden nap és puszilgatják egymást. És te jutsz eszembe... - könyökölt az asztalon. Ekkor hozzádobtam a pólóját és idegesen elmentem onnan.
Seggfej...

Mikor kicsöngettek az óráról Markkal vonultunk haza.
- Szóval mit akartál mondani? - néztem rá. Láttam arcán az idegességet. Megtorpant, majd szemeivel rám nézett.
- Nem ő volt...- suttogta.
- Hm? Nem értettem. - mondtam.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz megölni. - húzta be a nyakát.
- Nem Mark! Csak nyőgd már ki végre! Elegem van, hogy az utóbbi hetekbe nem volt egy kibaszott napom amikor nyugodtan feküdhettem volna le! Mellesleg a barátomról, vagyis mostmár csak exemről is kiderült, hogy egy idegebeteg aki másokat ver! - kiáltottam rá.
- Nem ő volt. - ismételte meg.
- Mi nem ő votl? Mond már! -
- Én vertem meg a srácot! Én voltam az! -
Elképedve bámultam rá. Szemeimbe könnyek gyűltek össze.
- Szóval azt akarod mondani, hogy...úgy kiabáltam Bakuval, hogy semmiről nem tehetett? Úgy beszéltem hozzá csúnyán, hogy semmi rosszatt nem tett?? - fogtam tincseim közé.
- Igen. -
- És mond csak Mark. Ezt miért nem tudtad úgy egy héttel ezelőtt elmondani? Egyáltalán...miért kentétek rá Bakura? - képedtem el.
- Mert apám az edzőnk. Ha megtudja...nem csak az Amerikai foci karrieremnek van vége, hanem apám szemében is elveszítem azt a fényt. Sose tudna már fiaként tekinteni rám. Ezért Baku akkor elvállatla. Ő volt az egyik legjobb. Így gondolhatod...tehát igen. Baku egy angyal. Aki a szemét, és aki a leginkább megérdemli, hogy pofonverd az én vagyok. - bökött bele mellkasába. - Évek óta furdal a lelkiismeret emiatt. De amikor megláttam a szemedben a csalódást, amit most is látok, rájöttem arra, hogy csak magam miatt nem tehetem tönkre mások életét vagy kapcsolatát. Ha most elmész és soha többet nem szólsz hozzám nem fogok meglepődni. Igazad van. De egyet hadd kérjek, utoljára...béküljetek ki Bakuval. - könnyezett be Mark.
A harag dúlt bennem.
- Átbasztál Mark. Belesodortál egy gödörbe. Úristen...- tettem szám elé a kezem. - Sokan vertek át, de a legjobb barátomtól nem vártam volna el. Már majdhogynem testvéremnek tartottalak Mark! Miért? Miért...- dőlt ki belőlem a sírás. Mark magához húzott és átölelt.
- Sajnálom...- puszilta meg a fejem. - Annyira sajnálom [név]! - kezdett el ő is sírni.
- Rendbe teszem. - néztem bele szemébe majd elindultam haza. Nem köszöntem meg neki nem hagytam a képébe egy novellát ahogy ő tette. Ezzel a két szóval összefoglaltam az összes dolgot ami az elkövetkező napokban fog következni...